Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Soha többet nem hagyom három napig a gulyásleveses fazekat a mosogató mellett.
Egyébként tudja valaki, hogy mi a picsáért kezd el viszketni az ember orra minden egyes alkalommal mosogatás közben? Egyszerűen megőrülök tőle!
Csak egyszer, csak egyszer tudnék elköszönni normálisan elköszönni valakitől, mielőtt meghalna, vagy nem beszélne velem többet, hogy ne itt forogjon benn, hogy béke legyen bennem, még ha szomorúság itt is marad. Csak egyszer lenne az, hogy elmondhassak mindent a tökéletes szavakkal, úgy, ahogy akarom, hogy lássam a másik szemében a felismerést, hogy lekerüljön rólam a bűntudat, hogy senkinek nem adtam eleget a világon, hogy a földön én vagyok a legkevesebb, hogy tudja, hogy van bennem szeretet és minden jó lesz, egyszer minden jó lesz, egyszer minden a helyére kerül.
Szia Szeplős. Itt nézlek, facebookon, ahol soha nem ismertük egymást. Együtt töröltük le magunkat iwiwről az én bűnöm, mi közös bűnünk miatt, ami ugyanúgy meghatározta az első közös percünket, mint az utolsót, amikor könnyesen intettél egyet, én pedig rád csuktam a nem is olyan régen még közös, bécsi, karácsonyi vásárfiával feldíszített ajtónkat, ami soha nem akart könnyen kinyílni, de berántani olyan könnyen be lehetett.
Ma voltam lenn nálatok, ott ültem a sok, felrakott szék között, ahol valaha olyan sokan voltatok minden boldogságotokkal, küzdelmetekkel, győzelmetekkel együtt. Ahol megismertelek minden szeplőddel, minden elsöprő lelkesedéseddel. Te vagy az a túlsok, hatalmas, sokfogú mosolyú, néha harsány, nagyon érzékeny, kicsi, vékony lány, odabenn hatalmas élettel, akit mindenki szeret, de akinek már múltja van.
Nekem is múltam van, és már te is benne vagy, összekötve valakivel, aki nem hozzád tartozik és akiről nem tehetsz, ő sem rólad, mert a hiba a képletben én vagyok, az oda nem illő rész, amit ha jól gyártanak le, nem vitt volna ilyen messzire, nem szórt volna szanaszét ennyi fájdalmat soha az életben.
Önállónak kellett volna lenned vagy senkinek bennem, úgy kellett volna, hogy legyen, hogy sehogy, vagy csak egyedül veled osszam meg, azt amim van, amim maradt, de már az elején eldőlt, hogy nem megy, aztán mégis, valahogy megérkezett közénk a Remény, az a fajfenntartó életküldetés, maga a gyávaság, de sokszor a szépség.
Nem érdekel, hogy mit tettem én, hogy mit tettél te, egyszerűen csak meg akarom köszönni, hogy minden erőddel, szereteteddel ott voltál mellettem végig, a szándékosan nem mért, eltusolt évfordulók ideje alatt, minden asszonyi, női, lánnyi, szeretői törődéseddel, hogy belefolytál minden résbe, kitöltöttél minden űrt, amit találni hagytam neked.
Ismersz engem. Ha valaki tudja, az te vagy, hogy túl minden önzésen, gyengeségen, kisszerűségen van bennem szeretet mások iránt. Ha valamit remélek, akkor azt remélem, hogy te azt reméled, amit én remélek, hogy egyszer mindannyiunkkal minden rendben lesz, minden és mindenki a helyére kerül.
Ez itt alul mindenkinek szól, aki nem akarja hallani. Rólunk szól, ahogy nem kellett volna lennie és mégis szép volt valamiért, minden hibájával, bűntudatával, reményével és szeretetével együtt.
Ahogy este fél tízkor felhívtam a főbérlő lányt, majd felmentem hozzá az egy szem vöröshagymáért, odalent meg elkezdtem az egy üveg felbontott ikon rozé mellett elkészíteni a lasagnét, a Petőfin meg lazán leadták kábé egymás után a Lennytől a waiting for yout, a Hard-Fitől a Can't get along without yout aztán az Unbending treestől a You are a lovert valahogy hirtelen átfutott az agyamon, hogy ÚRISTEN, LEHET, HOGY ÉN MOST MAJDNEM SZEXI VAGYOK???
Aztán a Flora szívbarát étkezési margarinból összebasztam életem legcsomósabb besamelmártását, aminek hála gyorsan kiűztem a fejemből a hülyeséget.
@Giamarie: egy szót se. Ez volt itthon. Én most épp túlélek.
@atl: a rozé hatszor körbeveri a blancot (nem mintha nem lett volna kissé méltatlanul felhasználva), abban Etyek a király, viszont hálistennek nem vagyok alkoholista, mert itt vagy te, akire mindent rá lehet fogni, mint aki az egészet felhozta.
Csekk. Emel. All in. Nyer. Elbukik mindent. A múltkor tudtam meg, két-három hete - és egyedül ezért rángatom elő megint ezt a témát, bocs, akinek ez már nagyon sok -, hogy mindenki elbukta, senkinél sincs egy darab kurva zseton sem már.
Nem tudok valami jól pókerezni, de életem második partyját megnyertem egy nyolcas pókerrel, ha jelent ez bármit is.
Hatan voltunk meg talán az első és egyetlen fura lakótársam, egy hiperkocka srác, az ablak nélküli cselédszobából, mert neki az is jó volt.
A hat ember - három pár.
Kétezerhat, talán kétezerhét lehetett, hat darab, az Életnek igazán éppen csak akkor nekiinduló ember: a vidékről, a felsőoktatásból fel, Budapestre, első meló, első albérlet, társaság, összejárás, iszogatás, ivás, szerelem, együttélés. Ott, abszolút minden előtt állva még, a jövő olyan volt, mint egy óvodás piros ceruzával firkált boldogságrajza: kuszak, de kerek, bátor ívek és vonalak, sokszor átsatírozva a fontos részeken.
A lányok szépek, okosak és szorgalmasak, a fiúk csúnyák, verekednek és csúfolnak. Pontosan ez alapján a sztereotípia alapján működtünk, semmi nem változott huszonpár év alatt. Pontosan úgy volt minden, mint amikor Szilvi mindent elsöprő szerelmétől vezérelten valami nagyon tiktosat és rejtélyeset mutatott nekem a kisházak mögött, a veteményesnél, én meg mégsem tudtam értékelni, mert folyamatosan az kötötte le az agyam, hogy Évibe, Adriennbe vagy Kinga nénibe legyek-e szerelmes? Meg a srácok, hogy ki fog játszani a karácsonyra kapott óvodai vadászgéppel, meg minden hülyeség. Nem oda figyeltem.
Tudjátok, az a három lány amolyan igazán jó nő, úgy életszerűen. Szépek, okosak, szorgalmasak és ez nem valami felületes elütés, és még csak nem is olyan benyalás,mert elvileg legalább ketten közülük pontosan tudják, hogy ezt itt ki írja, és, hogy róluk írja, hanem tényleg. Egészen pontosan meghatározva mindenképpen okosabbak annál a három fasznál, akik azt hitték, hogy.. nem is tudom, hogy mit hittek. Nem hittek semmit. Zsebmacsóék csak pókereztek, ennek megfelelően sört és dzsonivolkert ittak a tescós perec mellé, meg néha együtt kijártak a lányokkal az ajtó elé, a gangra cigizni. Kurvára nem volt sejtelmük sem arról, hogy mire 2011 elején ezeket a sorokat begépelem már rég sehol sem lesz senki. Nyomtalanul eltűnt az, ami egyszer nagyon is létezett és jó volt. Nagyon jó.
Fiúk, az a helyzet, hogy kurvára elbasztuk. Ennyi idő után ezt ne ilyen sóhajtozós utólag kurvaokos drámázásként olvassátok, azt csináltam ezen a blogon már rengeteget, ez itt már csak egy ténymegállapítás. De komolyan, én látlak magam előtt benneteket, magamról nem is beszélve, és ha hozzávesszük azt a három lányt, ha így együtt nézzük a képet, akkor szerintem nektek is le fog esni. Mert persze lehet írni, hogy szép, okos, szorgalmas, és akkor mi van? Ezt kívülről senki nem fogja megérteni, de ti, akik akkor ott voltatok, össze tudnátok rakni a képet, azt, hogy mit is akarok mondani. És ezen olyan nagyon nincs mit szépíteni és ezt ti is pontosan tudjátok. Azok a lányok...azok a lányok messze jobbak voltak nálunk, szerettük őket, aztán egymás után szépen sorban elbasztuk mindegyik kapcsolatot, ki így, ki úgy, mert vagyunk, akik vagyunk. A fiúk csúnyák, verekednek és csúfolnak, néha meg egyszerűen csak nagy faszok.
Remény, az a fajfenntartó életküldetés. Remélem, hogy.
Amikor a MOL székházának parkolójából egy szlovák rendszámos Audi A6-os vagy 8-as gurul ki, akkor az...olyan rossz érzés.
Ha még azoknak, ott benn, sincs annyi pénzük, hogy kifizessék a magyar rendszámmal járó szopópénzt, akkor vajon hova a picsába fog még emelkedni ez a kibaszott benzinár?
