Kényszerpornó, kétszer öt perc, az elhatározással, a szükséges higiéniai előkészületekkel, és a bepötyögéssel együtt: ami durva az az, hogy 2011 - még a szexuális forradalom szemszögéből is - futur-apokaliptikusan súlyos ingertúlkínálatában is simán létrejönnek olyan körülmények, amikor elég kb. 10x15 centi szinte bármilyen húsfelület, ahhoz, hogy célba érj. Komolyan, ha egy becsapósabb térdhajlatot néznél, is a mennyben éreznéd magad, az ember nem is hinné, isten hozott újra a nedves kamaszkorban...Tudjátok (nyilván nem, de majd én akkor mondom), már vannak ilyen csatornák, hogy szépen összegyűjtik, hogy mit akarsz nézni, és itt már nem úgy mérik az érdeklődési kört, hogy sokat olvasol, vagy biciklizel és uno partykra jársz, hanem, hogy tini, szőrös, szőke, vörös, öreg, anya, fiúlány fiúfiú, lánylány, mi sem tudjuk, anál, duplaanál, fekete, szóló, netalántán egy egész szimfónikus zenekar, amiben el sem hinnéd hogy mekkora szinkronban vannak a csávók, olyan time-juk van, hogy na, még, hogy a lányok menstruálnak egyszerre, mi az, ehhez a teljes harmóniában levezényelt nagyzenekari műhöz képest?
Na és akkor, úgy, ott van előtted mindent ilyen elvetemült csatorna, amit ember csak ki tudott találni párezer év alatt és el kéne döntened, hogy aznap este mihez lenne kedved, mit szeretnél, fehéret, vöröset, talán rozét, vagy egy kis jól összeválogatott cuvéet esetleg, te meg ott állsz, hogy hülye vagy????, van még kb tíz másodpercem, BÁRMIT!! Valami érjen valamihez, azt jó lesz.
Szóval kétszer öt perc, ismerjük be, azért egy este ennél tovább tart. Net. Emailek, Facebook, telefon, sms, hívás. Fél óra. Megéhezel, pedig dehogy, csak akkor legalább el tudsz menni boltba megint. Nincs pénz erre, hűtőt nyitogatsz maszatolsz, visszaülsz a gép elé. Sorozat,film. Ez egy nagyon komoly kínlódás, 10 percnél többet nem bírsz a képernyőre koncentrálni. Nem ezt akarod csinálni. Valakivel lenni akarsz, valamit akarsz, valami legyen. Net. Emailek, Facebook, telefon, sms, hívás. Megint net. Index, blogok, mások blogja, semmi. Na jó, BSplayer, space, folytassuk. Végre kicsit a film hatása alá kerülsz, de akkor meg az a baj, hogy a hangulat ragadott magával és ugyanazt a happy endet akarod, mint amit a szereplők kaptak. Ha nyár, de legalább tavasz lenne, akkor elmennél éjszakai futni, de tél van, ráadásul másfél héttel fizetés előtt, minden adott egy kiadósabb depresszióhoz, amit pedig valahogy nagyon seggen kellene rúgni. Fizikailag ez nem fog menni, ez a játék most az agyban fog eldőlni. Nem mész sehova, a szófán menekülsz, rohansz, a szociálsztrádán talán nem ér utol: net. Emailek, Facebook, telefon, sms, hívás. Végre kapsz két smst. Ezzel ellehetsz egy fél órát, választ írsz, piszkozatokba teszed, elolvasod a bejövőt még egyszer, hogy minden benne legyen a tiedben, még a megfelelő hangulat is, max. két smsnyi szövegben fejenként - az egyiket külföldre küldöd.
Arra gondolsz, hogy kellene egy tévé, mert akkor az egyes körök tovább tartanának pár perccel. Aztán erőt veszel magadon, harmadszorra futsz neki a Fringe S03E04-nek, most végigcsinálod. Nem is érted, hogy mi történt, idáig imádtad, még ha az első három percet rendszeresen szkippelni kellett is, mert egy évadnyi fura, látványos halál elég szar éjszakát tud okozni. Most meg? Egy kurva rész nem megy egyben, nem hogy egy egész évad. Valami nagyon hiányzik.
Végignézed, és végre, végre azon kapod magad, hogy félig bealudtál a kanapén, a szombat esti duhajkodás végre elérte másodlagos célját: ágyba bújsz és tisztán, megszakítás nélkül alszol egy hatalmasat hétfő reggelig.
Áldott reggel.
Játsszunk.
Először azt akartam mondani,hogy ti lesztek most a képzeletbeli csajom, de aztán rájöttem, hogy ez több szempontból nem lenne fair, senkivel szemben.
Inkább a képzeletbeli (másik) lánytesóm, vagy a bátyám szerepét kapjátok, mindig is akartam volna egy harmadik testvért, mert az jó dolog lehet. Mit tudom én, éjszakás, a melóból éppen haza tartó nővérek vagytok, vagy valami korán kelő marszigeti ornitológusok, tök mindegy, a lényeg, hogy éppen arra jártok és felnéztek a hülye öcsétekhez, hogy él-e még. Ott találjátok Jazzt tőlem húsz centire, harci pózban az amúgy egynyolcvan széles ágyban, én meg éppen ébredezem. Végignéztek a három üres borosüvegen, rajtam, és egy sóhajtással bementek a konyhába teát és reggelit csinálni. Átverekszem magam a tegnap esti romokon és utánatok megyek.
- Látom, összemelegedtetek.
- Na hagyjál békén. Mit csinálsz itt?
- Gondoltam rád nézek, ha már csaj nincs veled, de kár volt. Ittatok?
- Ez semmi, csak Jazz nem bírta, nem ivott vagy fél éve baszki. Volt ez a Candida cucc náluk, úgyhogy nem volt neki sem semmi kenyér, semmi cukor, pia meg főleg nem.
- És ennyitől vége volt? Neki?? Nem így ismertem meg.
- Nem, még voltunk pár ismerősnél tegnap, ott volt még két sör, meg mindenképpen akart inni egy pálinkát, úgyhogy már oda is olyan közepes szalonspiccben érkeztünk meg, Hallod, ez a hülye elkezdett csuklani, az utolsó tíz percben nem tudtam, hogy kin röhögök jobban, a sztorit sem hallottam szinte, csak azt, hogy nyerít mint a picsa, meg csuklik hozzá mintha muszáj lenne.
Aztán itthon még megittuk a maradék egy üveg fehéret, de akkor már vége volt mint a botnak, baszki, koppanásra eldőlt, amikor felhúzta cipőjét, hogy lemenjünk cigizni. Istenem. Azt ne kérdezd, hogy miért aludt rajtam.
- Te?
- Semmi, ittam eleget mostanában, edzésben vagyok. Csak dolgozni ne kellene mennem!
- Igen, pont ez az amit hallani akarok a családomról, jól van, piálnak meg nem akarnak dolgozni. Fasza.
- Elviszel?
- Mi, itthagyod szegényt?
- Hogy a picsába ne, hadd aludjon, majd utánam hozza a kulcsot, azt kész.
- Na, edd meg a kaját, aztán akkor menjünk. Anyával beszéltél?
...
Na most kétezerkétszáz forintot elkölteni a Bortársaságnál, az anyagi kötéltáncot nézve is rendben van, de hogy egy liter, nyomorék napraforgó olajat nem kapok meg még a Tesco Expresszben sem négyszázharminc forint alatt, azon kurvára fennakadok.
Színtiszta sznobizmus, nem lehet nem imádni.
Pár hete volt, max egy hónapja, hogy nálam sokkal tapasztaltabb, fiatal, belvárosi alkoholisták (FBA) olyan magától értetődő természetességgel vittek el ebbe az éjszakai kajáldába, hogy meg sem lepődtem, hogy mekkora sor áll a kiadós pult előtt - illetve mégis, mert teljesen ismeretlen volt előttem a gyorsétterem, de azonnal megéreztem, hogy itt egyfajta kulthelyről van szó és én önmagam városi pikareszk regényének főhőseként mindig megdöbbenek, amikor előttem eddig ismeretlen mikro-szubkulturákba botlom (lásd Cökxspon).
Nyilván nem segített a hely nevének és elhelyezkedésének memorizálásban, hogy picsarészeg voltam a B. City nevű nem annyira fenomenális, viszont geci füstös és túlzsúfolt vendéglátóipari egység túlságosan baráti árképzési politikájának köszönhetően. Az sem, hogy utána még mindig mentünk valahova inni.
Annyi maradt meg, hogy közel van Bajcsizicsihez meg a Zicsiricsihez, van valami piros cégére és valami horvátszerű nyelven olyasvalami van ráírva, hogy podravka, vagy catan, ami viszont a keresztfiamnak karácsonyra adott társasjátéknak a neve (megmaradt, mert a játék annak ellenére, hogy junior kategóriában indult, teljesen követhetetlen volt elsőre még egy felnőttnek is. Nekem.) Na meg, hogy a világ legzseniálisabb hamburger jellegű szendvicseivel volt dolgom abban az öt percben, amíg a részegség gátlástalanságában féktelenül kiéltem orális vágyaimat a világ legeslegjobb, legszerethetőbb barátainak kajáján.
Miután valamilyen oknál fogva másnap életben maradtam, elkezdett foglalkoztatni a dolog, hogy hol is ettünk, méghozzá azért, mert egyszer a pia miatt már elvesztettem egy halálosan jó részegenzabálda fellelhetőségét, annyira, hogy azóta sem tudom, hogy a Körút melyik részén botlottam bele abba az isteni, kissé fahéjas gyroscsodába.
Tegnap azonban, amikor a bliccelésügyi, Deák Ferenc felé tartó kényszersétámból kifolyólag éppen a környéken voltam, egyszerűen beugrott, hogy bizonyos kirakatok mintha ismerősek lennének. Azonnal lefordultam, és ugyan fingom nem volt hirtelen, hogy hol vagyok, de a következős utcasarkon elnéztem balra és ott forgott a piros cégér, rajta a két baromfival.
A Csirke Csibész. A Nagymező utcában. A podravka vagy catannak vélt felirat a cégéren az Latek, jelentsen bármit, tökmindegy. Jól láthatóan nappal ugyanolyan népszerű mint este, kint állt a sor az utcán, de ezúttal nekem annyi is elég volt, hogy elolvastam az éjszakai étlapot: csirkeburgerek sült hagymával, sült májjal, franciasalátával...! Mindezt 500-550-ért! Hol van ehhez képest egy vékony gyros vagy két mekis sajtburger? Ez a hely egy isten.
Na, viszont ha bebaszóskaja - mert abból mostanában uptodate vagyok - akkor a Blahánál van egy montenegrói étterem, ami meglehetősen reményteljes, csak meg kellene kérni őket, hogy abba az egyébként igen finom lepénybe ne baszomnagy hamburgerhúst tegyenek bele csalamádéval és főleg ne hamburgernek hívják, főleg ne 800 ft-ért, hanem tolják tele csevaprolókkal meg ajvárral, azt jó lesz. Úgy akár 800-ért is. Ugyan ez a blog azt mondja, hogy osztanak Cevapi u lepinji-t is, de én olyat konkrétan nem láttam az étlapon. Lasko sör már van (csak pénzem nem volt rá, hálistennek másnak igen), ami nagyon ott van, már csak a Karlovacko hiányzik, és akkor a nagy kavarodásban már végképp semmi köze nem lenne az egésznek Montenegróhoz, de a magyaroknak úgyis csak a tenger kell.
Ne Mannyira Méjjentisztelt buda-pestthy Közlekedős Társulath!
A következetes folyamodást szeretném mostan kérelmezni Önöktől, minek szerint netessenek már íllyen fércz munkát kiadni a kezik közül, hát essék valami jobb papírárúból csináltatni asztat a háromszász húz forint-os vonaljetyet, mert mint össze két utazzás útán összetyürődik az ember zsebibe (tsak a balba tudom tenni, a job lyukkas), egykét hetes szorongatásbban pedik már natyon nehéz tyorsan betyürni a jukasztóba mire odaér valamejik szimppattikus, nesszessz eres, kékszallyagos kollegá lyuk. Én asztat pedig igaszán nem agarnám ám őget kínoss hejzettbe hoszni, komollyan mondom, nekem kellemetlen! asz Úttazó Közönség előtth! Valami vas tagabb kárton tartosabb formát addna, mind tuggyák régen asz a vas útti lyukasztós jety. Ész asz isszadtsákot sem szívná be.
Vagy tuggyákmit, lév Én Önök iggen híres adakozók, tempórárisan szorult hejzetemre lévő tekintettben, ajándék oszthatnának nekem egy félhavi bérletet, asz is jó lenne, de esz íty nem ál lapot!
Szeméjemben alulirot maradt mind Önöké
