Kényszerpornó, kétszer öt perc, az elhatározással, a szükséges higiéniai előkészületekkel, és a bepötyögéssel együtt: ami durva az az, hogy 2011  - még a szexuális forradalom szemszögéből is -  futur-apokaliptikusan súlyos ingertúlkínálatában is simán létrejönnek olyan körülmények, amikor elég kb. 10x15 centi szinte bármilyen húsfelület, ahhoz, hogy célba érj. Komolyan, ha egy becsapósabb térdhajlatot néznél, is a mennyben éreznéd magad, az ember nem is hinné, isten hozott újra a nedves kamaszkorban...Tudjátok (nyilván nem, de majd én akkor mondom), már vannak ilyen csatornák, hogy szépen összegyűjtik, hogy mit akarsz nézni, és itt már nem úgy mérik az érdeklődési kört, hogy sokat olvasol, vagy biciklizel és uno partykra jársz, hanem, hogy tini, szőrös, szőke, vörös, öreg, anya, fiúlány fiúfiú, lánylány, mi sem tudjuk, anál, duplaanál, fekete, szóló, netalántán egy egész szimfónikus zenekar, amiben el sem hinnéd hogy mekkora szinkronban vannak a csávók, olyan time-juk van, hogy na, még, hogy a lányok menstruálnak egyszerre, mi az, ehhez a teljes harmóniában levezényelt nagyzenekari műhöz képest?

Na és akkor, úgy, ott van előtted mindent ilyen elvetemült csatorna, amit ember csak ki tudott találni párezer év alatt és el kéne döntened, hogy aznap este mihez lenne kedved, mit szeretnél, fehéret, vöröset,  talán rozét, vagy egy kis jól összeválogatott cuvéet esetleg, te meg ott állsz, hogy hülye vagy????, van még kb tíz másodpercem, BÁRMIT!! Valami érjen valamihez, azt jó lesz.

Szóval kétszer öt perc, ismerjük be, azért egy este ennél tovább tart. Net. Emailek, Facebook, telefon, sms, hívás. Fél óra. Megéhezel, pedig dehogy, csak akkor legalább el tudsz menni boltba megint. Nincs pénz erre, hűtőt nyitogatsz maszatolsz, visszaülsz a gép elé. Sorozat,film. Ez egy nagyon komoly kínlódás, 10 percnél többet nem bírsz a képernyőre koncentrálni. Nem ezt akarod csinálni. Valakivel lenni akarsz, valamit akarsz, valami legyen. Net. Emailek, Facebook, telefon, sms, hívás. Megint net. Index, blogok, mások blogja, semmi. Na jó, BSplayer, space, folytassuk. Végre kicsit a film hatása alá kerülsz, de akkor meg az a baj, hogy a hangulat ragadott magával és ugyanazt a happy endet akarod, mint amit a szereplők kaptak. Ha nyár, de legalább tavasz lenne, akkor elmennél éjszakai futni, de tél van, ráadásul másfél héttel fizetés előtt, minden adott egy kiadósabb depresszióhoz, amit pedig valahogy nagyon seggen kellene rúgni.  Fizikailag ez nem fog menni, ez a játék most az agyban fog eldőlni. Nem mész sehova, a szófán menekülsz, rohansz, a szociálsztrádán talán nem ér utol: net. Emailek, Facebook, telefon, sms, hívás. Végre kapsz két smst. Ezzel ellehetsz egy fél órát, választ írsz, piszkozatokba teszed, elolvasod a bejövőt még egyszer, hogy minden benne legyen a tiedben, még a megfelelő hangulat is, max. két smsnyi szövegben fejenként - az egyiket külföldre küldöd.

Arra gondolsz, hogy kellene egy tévé, mert akkor az egyes körök tovább tartanának pár perccel. Aztán erőt veszel magadon, harmadszorra futsz neki a Fringe S03E04-nek, most végigcsinálod. Nem is érted, hogy mi történt, idáig imádtad, még ha az első három percet rendszeresen szkippelni kellett is, mert egy évadnyi fura, látványos halál elég szar éjszakát tud okozni. Most meg? Egy kurva rész nem megy egyben, nem hogy egy egész évad. Valami nagyon hiányzik.

Végignézed, és végre, végre azon kapod magad, hogy félig bealudtál a kanapén, a szombat esti duhajkodás végre elérte másodlagos célját: ágyba bújsz és tisztán, megszakítás nélkül alszol egy hatalmasat hétfő reggelig.

Áldott reggel.