A beparáztatás rész, bevezetés:
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legutóbbi tájékoztatása szerint az elmúlt időszakban különösen sok járvány alakult ki Európában az utazók felelőtlensége miatt. A WHO ezért felhívja a figyelmet arra, hogy az utazók gondoljanak az utazás előtti egészségügyi felkészülésre, és oltassák be magukat hepatitis ellen.
Az európai járványügyi figyelőrendszerek kimutatásai is azt bizonyítják, annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben az általános higiénés állapotok javulásával 15-ről 3,9 százalékra csökkent a hepatitis A-fertőzések aránya az európai régióban, 2008 végén és 2009 első hónapjaiban megdöbbentően növekedett a járványok száma.
http://www.fn.hu/egeszsegugy/20090518/tamad_hepatitis_tengerparton/
De volt ez "a hírekben" is.
És innen a neheze rész, kifejtés:
A guglin semmi egyértelmű infó ezen kívül:
http://www.utazaselott.hu/hepatitis-betegseg.html
Azt írják, hogy oltasd be magad. Oké bazmeg, de hol?
Innen a XXI. század embere kénytelen offline üzemmódba kapcsolni. Kit hív, hát a háziorvosát, mert emlékszik, hogy egyszer kapott egy kullancs elleni védőoltást, és az ott intéződött el ezelőtt tizennyolc-húsz évvel.
- Jónapot kívánok, nemsokára mennék Horvárországba nyaralni és olvastam, illetve hallottam, hogy érdemes lenne hepatitis ellen beoltatni magam. Erről szeretnék érdeklődni!
A háziorvos átirányítja a XXI. század emberét a tisztiorvosi szolgálathoz. (06-1-388-139)
- Jónapot kívánok, nemsokára mennék Horvárországba nyaralni és olvastam, illetve hallottam, hogy érdemes lenne hepatitis ellen beoltatni magam. Erről szeretnék érdeklődni!
A tisztiorvosi szolgálaton kapásból leoltják (ne tudtam kihagyni, bocs) a XXI. század emberének az ÚJ INFLUENZÁRÓL való információkkal (ez nagyon kemény), mert valószínűleg meg sem hallják mit kérdezel. El tudom képzelni, ahogy naponta 100-zal több telefont kapnak az influenza miatt pánikolóktól, de azért mégis...
Azért jár az agyad, és kellő idő elteltével azért csak visszahívod őket, ahol végre meghallják a hepatitis szót, és így adnak egy másik telefonszámot. - 06-1-4653-800 -, ahol szalag fogad: „Üdvözöljük, Ön az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Közép-magyarországi Regionális Központját hívta.” (Kit hívtam akkor eddig???)
Nem, nem tudom a melléket, ezért várok a kezelőre. 120 kibaszott másodpercet. Most ez így kevésnek hangzik, de szerintem ez kurva sok. Szerintem a legtöbb embernek sok. Sok, ha arra vársz, hogy felvegye valaki a telefont, akinek semmi más dolga nincs, hogy minthogy felvegye a telefont. Sok, ha a mobiltelefon-szolgáltató ügyfélszolgálata nem veszi fel a telefont ennyi idő alatt és szerintem sok, ha a az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Közép-magyarországi Regionális Központját hívom. (Nagyon-nagyon sokáig nem vették fel, amikor este nyolckor intéztem a T-home-ot, de ott legalább tudtam, hogy én vagyok a hülye, minek intézem ilyenkor. Mondjuk azért, mert kiírták, hogy 0-24)
Egy
..
Kettő
..
Három.
…
Százhúsz.
- HALLÓ! Jónapot kívánok, nemsokára mennék Horvátországba nyaralni és olvastam, illetve hallotam, hogy érdemes lenne hepatitis elle..
- KAPCSOLOM AZ OLTÁSI KÖZPONT MELLÉKÉT!
És itt méltatlankodva be is mondja a számot, hogy mit kellett volna még betárcsáznom, (ahelyett, hogy elrángatom őt a turista szalámis szendvicse mellől, a kávéja mellől, meg a beszélgetőpartnere mellől., én pöcs). Mentegetőznék, hogy nem tudtam, de elkapcsol.
- Oltásiközponttessék!
- Jónapot kívánok, nemsokára mennék Horvárországba nyaralni és olvastam, illetve hallottam, hogy érdemes lenne hepatitis ellen beoltatni magam. Erről szeretnék érdeklődni!
- Hát jöjjön be, oltassa be magát!
És ennyi. Mondat vége. Információ vége.
- Ennél azért kicsivel több információra lenne szükségem…
Ekkor belátja, hogy nem ússza meg és gyorsan elkezdi hadarni:
- Be kell jönni a Váci út… alá, és itt be kell oltatnia magát hepatitis A ellen.
Ekkor újra én, harapofogóval:
- Ez ingyenes, vagy mekkora költséggel jár?
- Hát nem ingyenes, az oltási kiskönyvnek … díja van , illetve a hepatitis A hétezer.. forint.
- A Hepatitis A ellen elég? Nem eresztem a fogót.
- Attól függ, hogy maguknak készítenek-e ételt, vagy mennek-e étterembe.
- Szeretnék.
- Akkor érdemes tífusz ellen is.
(Mivan?????!!)
-Az mennyi?
- Négyezer.... forint
- Hepatitis B ellen nem kell? – erre akartam igazából terelni a beszélgetést, tífuszról idáig nekem szó sem volt.
- Hááááát, el lehet kezdeni, de azt újra kell oltatni, és akkor B ellen élete végéig védve lesz, A ellen úgy húsz évig.. - és itt jött vérárammal, amitől függ az egész ,és ez meg az, és én még meg akartam kérdezni újra a helyet, meg az árakat, de nem volt rá érkezésem.
Beszélgetés over. Gyorsan elhadart, kényszerűen elmondott információkkal majd számomra teljesen érdektelen tudnivalókkal le voltam rendezve. Ennyi.
A XXI. század embere méltatlankodik egyet rész, befejezés:
Na most kérem szépen ne basszátok meg már, hogy ezt tényelg komolyan gondoljátok, mint lakossági tájékoztatást!!
Szerettem volna felelősségteljes nyaraló lenni, mert be lettem paráztatva. Erre igazából azt sem tudom hova telefonáljak, ÉÉÉN nyomozok, átkapcsolnak, átírányatanak legalább kétszer, basznak felvenni a telefont, majd elhadarnak olyan infókat, amiket vagy nem tudok feljegyezni, vagy nem kérdeztem. Visszakérdezésre nem adnak időt.
És akkor még a tífusz belekeveréséről nem is beszéltem.
Most persze nyomozhatok tovább, hogy akkor hova is kell bemennem oltatni, de hát azért kérem szépen még egyszer, ne basszátok meg, hogy ezt, így ebben a formában komolyan gondoljátok!
És engem többet KURVÁRA ne ijesszen meg senki média, hivatal, ha ilyen "háttértámogást" ad hozzá!!
És, hogy senki ne mondja azt, hogy nem próbálkozom: ANTSZ honlap fellő, és alapból semmit nem talál a hepatitisről, majd direkt keresésre ennyit talál róla. Csak egy kis részlet, gyorsan, painttel. De anyi azt hiszem látszik, hogy ZÉRÓ.
Most mit mondjak? Majd nem kapjuk el.
Nem vagyok boros. Úgy gondolom a borosság egyfajta előfeltétele annak, hogy valaki szeresse a fröccsöt. A fröccsöt eleve kamaszként - jó későn - helyeztem el egyáltalán valahová. Már kamaszként is lepukkant srácok mondtak olyanokat, hogy mennek fröccsözni, meg, hogy megittak húsz fröccsöt. Egy-két ilyen arccal azért eljutottunk egy félhaveri státuszig, és mert kutyával étel a barátság feltétele, embernél meg alkohol, hát megkérdezték, hogy megyek-e, megyünk-e velük. Ekkor beindult a kamaszagy szocializációs környezetre oly nagyon érzékeny része és felmérte a helyzetet: barna, puhadobozos szofi, vagy szimfónia, buta, de már vörös arc, szar cuccok, még egy Cassuci farmer sem, semmi. Az invitálás olyan helyre szólt, mint "Faló", "Hosszúlépés", "Gomba", esetleg valamilyen előtagú -Ételbár, vagy női névvel rendelkező kocsma (Ibolya)
Megy a halál.
És innen a fröccs is ment a süllyesztőbe.
Apám melós ember volt, melós ruhában járt, és miután agyondolgozta magát, biciklivel és kerülővel jött haza, vagy ha - már jóval későbbi időkben - egy Mazda melósfurgonnal hozták, és kitették a ház előtt, akkor vagy visszafordult egy körre, vagy túl sokáig volt lenn a kerékpártárolóban. Nagyanyáméknál, "otthon", katonai surranóban közlekedett, és mindig kiment a szőlőbe. Nagyon ivott. Ivott a nagyapám is.
A "bor" fogalma épült be a tudatomba, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor "az a kurva bor", pedig apám MINDIG fröccsöt ivott. Igaz, csak megzizzentette szódával, de akkor is. De hát nekem az a kurva bor volt, nem fröccs.
Évekkel ezelőtt azonban úgy vélem elkaptam egy divat születésének a pillanatát. Akkori barátnőmet meghívták szalonnasütésre. Minden rendben is ment, megérkeztünk Gödre, ismerkedés, jóoldal mutatás, ilyenek. Közben mértem fel a helyzetet, hogy miért is nem fogom jól érezni itt magam, ki a dominánsabb és/vagy gazdagabb pasi, ki mennyire ismeri jól a másikat, melyik jó csajt nem fog szabad lenni folyamatosan bámulni, az én csajom melyik pasival van túl jóban, stb. A tényezőket sikerült elég hamar egy imponálóan nagy ford mondeo kombival megérkező srácra szűkítenem, aki négy percen belül megvett engem kilóra, kenyérre kent és az est további részére valami hihetetlen társasági (nem akartam megint a szocializációs szót elővenni) érzékenységgel úgy "zavart" a helyemre, hogy ebben semmi sértőt vagy kivetnivalót nem találtam. Foglalkozott velem amennyit kellett, udvarias volt, hagyott a barátnőmmel, ha kellett, hagyott kicsit, de sokat nem, érvényesülni. Zseniális volt.
Ott kezdte, hogy elhívott a Zwack borház feliratú céges kocsijához és együtt kipakoltuk a zwackos piával meghatottsági szintemet messze túlszárnyalóan telepakolt csomagtartót.
Természetesen mindenkinek tudta mit kell tölteni, mivel én új voltam, nekem külön megkérdezte -figyelj!:
..., kérsz ROZÉ FRÖCCSÖT?
Úgy voltam a rozé fröccsel, mint Fábry a lime-mal, hogy két másodperce tudta, hogy létezik, de máris igénye volt rá. (Jó persze, ez a show lényege.) Ott állt a csávó valami zwackos rozéval a kezében, előtte boros pohár, és engem kérdez. Hogy a picsába ne kérnék.
KÉREK!
A csávó ezzel az egy szóval - rozé fröccs - rehabilitálta az egy évtized óta száműzött fröccsöt. Gusztusom támadt a fröccsre, mert végre megfelelő formába rántották, megfelelő nevet adtak neki, és mert egy hiteles valakitől jött az egész. Ennyit a marketing, meg a reklám hatásairól.
Aznap este fröccsöztünk.
Nem mondom, hogy azóta fröccsöt iszom minden nap (sört, nagyon nyáron radlert), de megszerettem és vannak alkalmak, amikor kifejezetten azt szeretnék inni.
És, hogy miért divat? Hát mert végeztem egy nagyon reprezentatív felmérést, azért.
1. Szeplős és sok barátnője, ismerőse szereti a fröccsöt. (Nagy kedvenc lett a Borpiac a Margit-hídnál, mert pince, és mert van benne némi egyetemista-hely szerű báj)
2. Mikor New Jersey-ben voltam Nyomozóék is egyfolytában azt ittak. Kiderült, hogy mostanában fröccsöt isznak fallabda és foci után, esténként, vezetés előtt, buli előtt, csajjal, csaj után.
3. A Belga már mikor megmondta a Borosban, hogy igyál fröccsöt nyáron, de ebbe a borba ne tegyél semmit, ebbe nem kell a szóda
Ennyi elég is. A fröccs újra divat lett.
Csak ezt dúdolom tegnap délután óta, ennyi.
Mégiscsak veszek Porschét :)
Előszó: tegnap este el kellett mennem futni, mert rögtön megyünk Horvátországba Jazzékkel és az nem lehet, hogy megint csak hasbehúzva tudjak egy hétig járkálni a mindenhol készenlétben lévő fényképezőgépektől, másrészt meg olyan high vagyok életem első három kommentje miatt, hogy le kellett vezetnem, nehogy túlzsibongjam magam meg a közvetlen környezetem. Nem szeretek too much lenni. Úristen, már celebbetegséget éreztem magamon. Jesszus. És ha csak épp, hogy élve megúszod az 5 km-t a Margitszigeten, akkor történik az, hogy:
Vannak azok a reggelek, amikor kikelsz az ágyból alig élsz, mindened sikolt a vízszint után, és éppen ezért nem vigyázol, hopp, véletlenül bekapcsolod magadon az önmegsemmisitő üzemmódot. Hét óra harminc perctől reggel nyolcig mindenféle terminátort megszégyenítő módon úgy vágod magad rottyra, hogy ehhez még különösebb fegyverarzenálra sincs szükséged, elég néhány otthoni, alamuszi, háztartásban fellelhető bármi.
1. Ágyad mellé helyezett vizespalack - lendületből úgy vágod telibe vádlival, mint a legkétségbeesettebben hazajutni akaró kelet-európai légiós az ellencsapat középpályását egy nyugat-európai bajnokságban, karácsony előtt. Piros lap, pár meccset nem játszik PLUSZ sérülés, irány haza, még bevásárolni is marad idő.
2. Kornspitz - nincs "péksütemény" otthon, hát lemész a kisboltig és kinézel valami nagyon faszát: friss, ropog, guszta, NAAGY, mert férfi vagy és éhes. Jelen esetben egy kornspitznek nevezett szezámmagos stangli az áldozat.
Mivel férfi vagy és éhes, épp elég idő mire felérsz vissza a lakásba, megkened valamivel, hogy ne fulladj meg tőle, sajt, felvágott, paradicsom ÉÉÉS... itt remegő sóhajtással erőt veszel magadon, megcsinálod ugyanezt sokkal szebben a barátnődnek és beviszed mindezt az asztalhoz.
Nnna, itt végre vége a világnak, hörr, hammmm, egyensúlyba kerül újra minden.. és pafff. Mégsem. A szezámmagok kommandóba rendeződve indulnak le a légcsöveden, te helyből eldobsz mindent, és indulhat a küzdelem. Pofa vörös, szemed bekönnyez, izzadás pórusonként egy liter két másodperc alatt az erőlködéstől és csak kapaszkodsz, kapaszkodsz az asztal szélibe.
3. Elektromos fogkefe - (mert fogat mosni indulásra készen jó.) Az elektromos fogkefe legfőbb tulajdonsága, hogy háromszor annyi nyálat forgat ki belőled, mint a hagyományos. Persze, fogat mosni unalmas és a rá szánt huszonkét másodperc alatt egy csomó dolgot el tudsz intézni. Pl. a Viváról át tudsz kapcsolni mégiscsak az MTV-re, és a laptopon is meg tudod nézni, hogy mi újság odakinn. Mindez remekül működik a hagyományos fogkefével. Az elektromos fogkefét anyától kaptam, nem tudom milyen indíttatásból jött ez neki, de ezt kaptam szülinapomra. Fúú, tök állat, Philips-Braun, fúú. Aztán utáltam. Vinnyog, olyan mint a fogorvosi fúró - egyértelműen ájulásos tényező. Eltelt egy kis idő és megszeretettem magammal a fogkefét, pont úgy, mint a sört 17 éves koromban. Addig ittam, míg nem ízlett. TISZTÍT, szinte fizikailag érzed, ahogy kisöpri a sok nyunyát a szádból.
De, mint mondtam, nyálaztat. A habos csoda lefolyik a csuklódra, rá a nyélre, előbb-utóbb az állad is olyan, és hiába rutin, az elektronok erősebbek. Rohanás vissza a kagyló fölé, próbálod kikapcsolni, ám csúszik a kezed, a fogkefe a mosdóbkagylóban landol és csak forog veszettül, és pepöttyöz mindent 20 km-es körzetben. Téged különösen irdatlan módon - első polónak annyi.
4. Műanyag szedőkanál - a ma reggelre bebetonozódott zsályás-diód-nemkecskesajtkrémes feltét teflonos serpenyőben lett betéve a hűtőbe. Jóanyám belémverte, hogy a teflonhoz nem használunk fémeszközt, mert karcol. Ugyan ez mintegy tizenhat éve volt, azóta feltételezem, hogy dolgoztak a karcállóságon Tefaléknál, de a lecke maradandó volt, műanyagkanalat használok. A műanyag hajlik, hát ez a kanál is úgy vette fel az ívet, meghajolva a sziklaszilárdságú juhsajt-tejszín kombináció előtt/alatt, hogy kb 500 km per órával pattant ki a kezemből mindenféle hozzávalóval megkínálva polót, szemhéjat, falat majd szőnyeget. Második poló is off.
5. Jószándék - Szeplős csendben készül, ezek a reggelek nem arra valók, hogy jobban megkedveljem. Ő tudja ezt. Tudja, hogy türelmetlen vagyok, és, hogy sérelmezem, hogy csak magát készíti, míg én reggelit csinálok, meg kaját pakolok. De készülni muszáj, mert neki ez MUSZÁJ. Nekem fura, mert az a lány, akivel előtte együttéltem nem hasonlít rá cseppet sem. Sőt, egyik barátnőm sem volt igazából az a készülős fajta.
Szeplős tudja, hogy robbanáshatáron vagyok, ezért a romeltakarításban segít, de csak mesziről, mert most "NEKEMAZTÁNSENKNESEGÍTSEN" van.
(A reggelicsinálásokért és a kajapakolásokért cserébe viszont abszolút despotizmust gyakorolhatok a munkanélküli napokon. :P)
Azért a kegyelemdöfést nem sikerül elkerülnie szegénynek, az eredendő jószándék abba torkollik a buszon, hogy "üljünk le, ott van két hely!" Leülünk. A szemem behunyom, mert akkor már érzem, hogy büdös van. Piaszag, mosdatlanszag, a Nyugati szaga - a hatos buszon ülünk egy hajéktalan előtt. Szívom más mocskát.
Idegroncs vagyok, pedig még be sem értem dolgozni.
Most igazából nem erről akartam írni, de eszembejutott, ahogy az egyébként megint kissé agglegényessé váló konyhában összedobtam a napot indító kávét. (Igen, kilenc óra akárhánykor, délután megyek be, na.)
A konyha azért agglegényes, mert tegnap én főztem. Ugyan a kaja tésztafőzéssel együtt is készen volt harminc perc alatt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna kupit csinálni. Fél óra sokmindenre elég.
Szeplős barátnőzött. Este jött meg, korán ment el, azóta is mosatlan arrafele minden. Manapság már kevés emberre lehet számítani, magadnak kell csinálni mindent.
DE: amit főztem az Stahlból jött, legalábbis a könyvéből. Gondolom mindenkinek megvan, sőt tényleg, szerintem mindenkinek van legalább egy Stahlos, ha nem akkor Jamie-is, de ha az sem, akkor a legutóbbi karácsonyra csak becsúszott egy Gordonos könyv, néhány szofisztikált káromkodással a rozmaring dicsérete és a bárány sütése között.
Ha tudsz főzni, akkor azért, mert hát páááfff, öcsém nagyon nagy kaják vannak benne! Ha nem tudsz főzni, akkor azért, mert ettől megtanulsz, annyira jó, megőrülsz.
Én konkrétan magamnak sírtam ki az első Jamie könyvet hoszzú évekkel ezelőtt, miután vagy fél éven keresztül vettem VHS-re Jamie korai sztáréletének remekeit.
(Hogy miért is: nem tudom írtam-e valahol, Németországban főztem még a régi szép deutsche markos időkben bő egy-másfél évig, mint ál au-pair. Azóta is úgy mesélem, hogy szakácskodtam. Akkor találkoztam először spárgával, lasagne-val, báránnyal, lazaccal - azzal azóta se nagyon -, ott fedeztem fel, hogy a saláta nem feltétlenül ecetes lében úszkáló leveleket jelent, és sorolhatnám. Akkor jöttem rá, hogy nekem ez lenne a hivatásom. Imádtam bevásárolni, élvezet volt a boltokba járni, és élvezet volt a megvett dolgokból készíteni valamit.
Hazatérésem után szinte rögtön marha nagy divat lett a konyháskodás, megérkezett a Spektrumon Jamie és Nigella, ha jól emlékszem. Nekem legalábbis így van meg.)
És haragszom ezekre a könyvekre. Jamie konkrétan használhatatlan volt, mert olyanokkal jött a könyvben, hogy naphal, meg lila bazsalikom, meg szárított vargánya, rákuszony, cikória és articsóka. (Oké, oké, azóta tudom például, hogy a rizottó egy istencsúcs étel, és mindentudó lesajnálással tekintek azóta a rizibizit magukba pakoló tudatlanokra.)
Gordon Ramsay könyvbe konkrétan bele sem néztem, őt csak a TV Paprikából ismerem, de hadd legyek annyira előítéleles, hogy azt mondjam, szerintem kb. ugyannyi receptnek fogsz Gordont követve nekiállni, mintha egy Jamie Oliver könyvet lapozgatnál.
(És ott tolják a tévében, hogy szedjünk össze tizenöt fiatalt vagy vegyünk egy lepukkant éttermet és hozzunk ki belölük valamit. Jönnének ide, aztán dobjanak itt össze valamit a lecsópaprikából, a Liga margariból, meg az akciós pulykamellből. És persze göngyölni nem ér!)
Szóval ezek az angol srácok iszonyat jók lehetnek, de csak nyálfolyatásra valók errefelé. A gasztonómiai szakadék áthidalhatatlan.
És ekkor jön Stahl. Mert Juci magyar, NEKÜNK mosolyog alulról felfelé, féloldalasan a tepsi fölül, NEKÜNK mondja, hogy állítsd be a sütőt 180 fokra, amivel egyszerre 45.000 lakótelepi háziasszony zsebében pattan ki a bicska.
Karancs, Judit, Karancs!! A sütőnk neve Karancs, gázsütő, van benne nyolc fokozat és minden vasárnap délután le kell sikálnom Ciffel. Az egyik gázrózsa már évek óta kiment, mindig fakanállal kell kitámasztanom a gombját. (Jó, sarkítok, hiszen anyum is megkapta tavaly az Indesit felül gáz, alul elektromos, légkeveréses, négy nyelven beszélő sütőjét. Azóta sem tudtuk beállítani az óráját, és azóta is használati utasítás alapján süt, de a sütemények állítólag ollllyan könnyűek, levegősek, hogy az isteni!)
Merthogy Stahllal ez a baj. Nekünk főz, de MIKET főz és HOL főz! Most nem hajtok fel példákat, egyszerűen csak elmesélem, hogy Szeplőssel mi mit néztünk ki: spagettit zsályás-diós kecskesajtkrémmel.
Gyanútlanok voltunk. Tejszín van itthon, dió is, zsályát vettünk, mert belénkbeszélték, hogy a teája jó a torokra (Nnahiszen, antibiotikum, az piha?!), de amúgy is szokott lenni, mert a nálam elmaradhatatlan eleme a "bolonyainak" Abba KELL zsálya.
Spagetti meg alap, Szeplős a 365 nap minden napján napi kétszer tudna spagettit enni. Spagettit, nem pennét, nem kagylócskát, nem lasagnét, a makaróniról ne is beszéljünk. Spagettit. Nem értem.
Tehát kocsiba be, ablakot le, Auchanba el. Kizárásos alapon kecskesajtért mentünk, de persze nem csak azért. Mondjuk mentünk vizért, mert 36 fokok repdestek az elmúlt munkanapokon Buda felett. Meg ilyenekért.
De a lényeg: kecskesajt. Hát mit tudom én, érted. Vegyünk. Mentünk a sajtpulthoz, de persze nem a kiszolgálóshoz, hanem oda, ahol kilencszázért magadhoz vehetsz egy kiló trappistát, a joghurtos, tejfölös részleg mellett. Hát nem találtunk nagyon kecskesajtot. Ott álltunk mint két szerencsétlen, mint 1972-ben két akárki, hogy akkor, hogy hogy néz ki a banán? Nekem azt mondták, hogy görbe.
Te ettél már kecskesajtot? Hát juhsajtot, gomolyát, nem lehet annyira más. Juh, kecske, ennyi.
Sajnos a végén találtam kecskesajtot, volt egy President márkájú, 150 g 870 Ft-ért, meg volt egy egészen hasonló, 120 g hétszázvalamennyiért. Ezek a sajtok bizonyára aranykecskékből lettek kifejve, fajuk utolsó példányai lehetnek ők, öt percnyire a végső kihalástól.
Hétköznapi kecskéből gyártott sajtot sajnos nem árultak az áruházban. De milyen lehet a kecskesajt íze? Szerinted? Hát nem tudom elképzelni. Tapogattuk a kecskesajtokat, éreztük, hogy puha, olyan camembertes az állag. Hmmm. Azért biztos, ami biztos, maradtunk a kecske-juh vonalon és vettünk húsz deka, hagyományosan kimondhatatlan és leírhatatlan nevű brzyzndát.
Itthon azért megnéztem: "Kecskesajtot nagyobb közértekben vagy szupermarketekben szoktam venni hozzá, de ha olyan mázlim van, hogy házi kecskesajtot találok hozzá a piacon..." Köszi Judit, köszönöm, hogy megint alázatra tanítottál.
Hát milyen közért lehet az már, ahol van kecskesajt?! Még az Auchanban is alig találtam, fényáron.
Komolyan ezek után csak a XII. kerültetben járok közértbe, rohadjak meg.
Szinopszis:
1: bryzdzval is finom lett, sőt csak így lett finom, mert kecskesajtot még mindig nem ettünk, tegnap este óta sem. Szeplős annyira azért nincs elájulva tőle, mert neki az OKÉ gomolya az isten. A bzryzzndának szerinte elég erős (mellék)íze van
2: Azért a diót merülőmixerrel még olivaolajjal lazítva is elég nagy kihívás turmixolni.
3: Megint csak a kiadók jártak jól, mert a szegényember már csak státuszvágyásból (van erre egy jóféle szó, de most nem fog eszembejutni) is megveszi ezeket a könyveket.
4: De hát tudjuk, hogy parasztnak csokoládé..
