Előszó: tegnap este el kellett mennem futni, mert rögtön megyünk Horvátországba Jazzékkel és az nem lehet, hogy megint csak hasbehúzva tudjak egy hétig járkálni a mindenhol készenlétben lévő fényképezőgépektől, másrészt meg olyan high vagyok életem első három kommentje miatt, hogy le kellett vezetnem, nehogy túlzsibongjam magam meg a közvetlen környezetem. Nem szeretek too much lenni. Úristen, már celebbetegséget éreztem magamon. Jesszus. És ha csak épp, hogy élve megúszod az 5 km-t a Margitszigeten, akkor történik az, hogy:

Vannak azok a reggelek, amikor kikelsz az ágyból alig élsz, mindened sikolt a vízszint után, és éppen ezért nem vigyázol, hopp, véletlenül bekapcsolod magadon az önmegsemmisitő üzemmódot. Hét óra harminc perctől reggel nyolcig mindenféle terminátort megszégyenítő módon úgy vágod magad rottyra, hogy ehhez még különösebb fegyverarzenálra sincs szükséged, elég néhány otthoni, alamuszi, háztartásban fellelhető bármi.

1. Ágyad mellé helyezett vizespalack - lendületből úgy vágod telibe vádlival, mint a legkétségbeesettebben hazajutni akaró kelet-európai légiós az ellencsapat középpályását egy nyugat-európai bajnokságban, karácsony előtt. Piros lap, pár meccset nem játszik PLUSZ sérülés, irány haza, még bevásárolni is marad idő.

2. Kornspitz - nincs "péksütemény" otthon, hát lemész a kisboltig és kinézel valami nagyon faszát: friss, ropog, guszta, NAAGY, mert férfi vagy és éhes. Jelen esetben egy kornspitznek nevezett szezámmagos stangli az áldozat.

Mivel férfi vagy és éhes, épp elég idő mire felérsz vissza a lakásba, megkened valamivel, hogy ne fulladj meg tőle, sajt, felvágott, paradicsom ÉÉÉS... itt remegő sóhajtással erőt veszel magadon, megcsinálod ugyanezt sokkal szebben a barátnődnek és beviszed mindezt az asztalhoz.

Nnna, itt végre vége a világnak, hörr, hammmm, egyensúlyba kerül újra minden.. és pafff. Mégsem. A szezámmagok kommandóba rendeződve indulnak le a légcsöveden, te helyből eldobsz mindent, és indulhat a küzdelem. Pofa vörös, szemed bekönnyez, izzadás pórusonként egy liter két másodperc alatt az erőlködéstől és csak kapaszkodsz, kapaszkodsz az asztal szélibe.

3. Elektromos fogkefe - (mert fogat mosni indulásra készen jó.)  Az elektromos fogkefe legfőbb tulajdonsága, hogy háromszor annyi nyálat forgat ki belőled, mint a hagyományos. Persze, fogat mosni unalmas és a rá szánt huszonkét másodperc alatt egy csomó dolgot el tudsz intézni. Pl. a Viváról át tudsz kapcsolni mégiscsak az MTV-re, és a laptopon is meg tudod nézni, hogy mi újság odakinn. Mindez remekül működik a hagyományos fogkefével. Az elektromos fogkefét anyától kaptam, nem tudom milyen indíttatásból jött ez neki, de ezt kaptam szülinapomra. Fúú, tök állat, Philips-Braun, fúú. Aztán utáltam. Vinnyog, olyan mint a fogorvosi fúró - egyértelműen ájulásos tényező. Eltelt egy kis idő és megszeretettem magammal a fogkefét, pont úgy, mint a sört 17 éves koromban. Addig ittam, míg nem ízlett. TISZTÍT, szinte fizikailag érzed, ahogy kisöpri a sok nyunyát a szádból.

De, mint mondtam, nyálaztat. A habos csoda lefolyik a csuklódra, rá a nyélre, előbb-utóbb az állad is olyan, és hiába rutin, az elektronok erősebbek. Rohanás vissza a kagyló fölé, próbálod kikapcsolni, ám csúszik a kezed, a fogkefe a mosdóbkagylóban landol és csak forog veszettül, és pepöttyöz mindent 20 km-es körzetben. Téged különösen irdatlan módon - első polónak annyi.

4. Műanyag szedőkanál - a ma reggelre bebetonozódott zsályás-diód-nemkecskesajtkrémes feltét teflonos serpenyőben lett betéve a hűtőbe. Jóanyám belémverte, hogy a teflonhoz nem használunk fémeszközt, mert karcol. Ugyan ez mintegy tizenhat éve volt, azóta feltételezem, hogy dolgoztak a karcállóságon Tefaléknál, de a lecke maradandó volt, műanyagkanalat használok. A műanyag hajlik, hát ez a kanál is úgy vette fel az ívet, meghajolva a sziklaszilárdságú juhsajt-tejszín kombináció előtt/alatt, hogy kb 500 km per órával pattant ki a kezemből mindenféle hozzávalóval megkínálva polót, szemhéjat, falat majd szőnyeget. Második poló is off.

 5. Jószándék - Szeplős csendben készül, ezek a reggelek nem arra valók, hogy jobban megkedveljem. Ő tudja ezt. Tudja, hogy türelmetlen vagyok, és, hogy sérelmezem, hogy csak magát készíti, míg én reggelit csinálok, meg kaját pakolok. De készülni muszáj, mert neki ez MUSZÁJ. Nekem fura, mert az a lány, akivel előtte együttéltem nem hasonlít rá cseppet sem. Sőt, egyik barátnőm sem volt igazából az a készülős fajta.

Szeplős tudja, hogy robbanáshatáron vagyok, ezért a romeltakarításban segít, de csak mesziről, mert most "NEKEMAZTÁNSENKNESEGÍTSEN" van.

(A reggelicsinálásokért és a kajapakolásokért cserébe viszont abszolút despotizmust gyakorolhatok a munkanélküli napokon. :P)

Azért a kegyelemdöfést nem sikerül elkerülnie szegénynek, az eredendő jószándék abba torkollik a buszon, hogy "üljünk le, ott van két hely!" Leülünk. A szemem behunyom, mert akkor már érzem, hogy büdös van. Piaszag, mosdatlanszag, a Nyugati szaga - a hatos buszon ülünk egy hajéktalan előtt. Szívom más mocskát.

Idegroncs vagyok, pedig még be sem értem dolgozni.