Most igazából nem erről akartam írni, de eszembejutott, ahogy az egyébként megint kissé agglegényessé váló konyhában összedobtam a napot indító kávét. (Igen, kilenc óra akárhánykor, délután megyek be, na.)

A konyha azért agglegényes, mert tegnap én főztem. Ugyan a kaja tésztafőzéssel együtt is készen volt harminc perc alatt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetett volna kupit csinálni. Fél óra sokmindenre elég.

Szeplős barátnőzött. Este jött meg, korán ment el, azóta is mosatlan arrafele minden. Manapság már kevés emberre lehet számítani, magadnak kell csinálni mindent.

DE: amit főztem az Stahlból jött, legalábbis a könyvéből. Gondolom mindenkinek megvan, sőt tényleg, szerintem mindenkinek van legalább egy Stahlos, ha nem akkor Jamie-is, de ha az sem, akkor a legutóbbi karácsonyra csak becsúszott egy Gordonos könyv, néhány szofisztikált káromkodással a rozmaring dicsérete és a bárány sütése között.

Ha tudsz főzni, akkor azért, mert hát páááfff, öcsém nagyon nagy kaják vannak benne! Ha nem tudsz főzni, akkor azért, mert ettől megtanulsz, annyira jó, megőrülsz.

Én konkrétan magamnak sírtam ki az első Jamie könyvet  hoszzú évekkel ezelőtt, miután vagy fél éven keresztül vettem VHS-re Jamie korai sztáréletének remekeit.

(Hogy miért is: nem tudom írtam-e valahol, Németországban főztem még a  régi szép deutsche markos időkben bő egy-másfél évig, mint ál au-pair. Azóta is úgy mesélem, hogy szakácskodtam. Akkor találkoztam először spárgával, lasagne-val,  báránnyal, lazaccal - azzal azóta se nagyon -, ott fedeztem fel, hogy a saláta nem feltétlenül ecetes lében úszkáló leveleket jelent, és sorolhatnám. Akkor jöttem rá, hogy nekem ez lenne a hivatásom. Imádtam bevásárolni, élvezet volt a boltokba járni, és élvezet volt a megvett dolgokból készíteni valamit.

Hazatérésem után szinte rögtön marha nagy divat lett a konyháskodás, megérkezett a Spektrumon Jamie és Nigella, ha jól emlékszem. Nekem legalábbis így van meg.)

És haragszom ezekre a könyvekre. Jamie konkrétan használhatatlan volt, mert olyanokkal jött a könyvben, hogy naphal, meg lila bazsalikom, meg szárított vargánya, rákuszony, cikória és articsóka. (Oké, oké, azóta tudom például, hogy a rizottó egy istencsúcs étel, és mindentudó lesajnálással tekintek azóta a rizibizit magukba pakoló tudatlanokra.)

Gordon Ramsay könyvbe konkrétan bele sem néztem, őt csak a TV Paprikából ismerem, de hadd legyek annyira előítéleles, hogy azt mondjam, szerintem kb. ugyannyi receptnek fogsz Gordont követve nekiállni, mintha egy Jamie Oliver könyvet lapozgatnál.

(És ott tolják a tévében, hogy szedjünk össze tizenöt fiatalt vagy vegyünk egy lepukkant éttermet és hozzunk ki belölük valamit. Jönnének ide, aztán dobjanak itt össze valamit a lecsópaprikából, a Liga margariból, meg az akciós pulykamellből. És persze göngyölni nem ér!)

Szóval ezek az angol srácok iszonyat jók lehetnek, de csak nyálfolyatásra valók errefelé. A gasztonómiai szakadék áthidalhatatlan.

És ekkor jön Stahl. Mert Juci magyar, NEKÜNK mosolyog alulról felfelé, féloldalasan a tepsi fölül, NEKÜNK mondja, hogy állítsd be a sütőt 180 fokra, amivel egyszerre 45.000 lakótelepi háziasszony zsebében pattan ki a bicska.

Karancs, Judit, Karancs!! A sütőnk neve Karancs, gázsütő, van benne nyolc fokozat és minden vasárnap délután le kell sikálnom Ciffel. Az egyik gázrózsa már évek óta kiment, mindig fakanállal kell kitámasztanom a gombját. (Jó, sarkítok, hiszen anyum is megkapta tavaly az Indesit felül gáz, alul elektromos, légkeveréses, négy nyelven beszélő sütőjét. Azóta sem tudtuk beállítani az óráját, és azóta is használati utasítás alapján süt, de a sütemények állítólag ollllyan könnyűek, levegősek, hogy az isteni!)

Merthogy Stahllal ez a baj. Nekünk főz, de MIKET főz és HOL főz! Most nem hajtok fel példákat, egyszerűen csak elmesélem, hogy Szeplőssel mi mit néztünk ki: spagettit zsályás-diós kecskesajtkrémmel.

Gyanútlanok voltunk. Tejszín van itthon, dió is, zsályát vettünk, mert belénkbeszélték, hogy a teája jó a torokra (Nnahiszen, antibiotikum, az piha?!), de amúgy is szokott lenni, mert a nálam elmaradhatatlan eleme a "bolonyainak" Abba KELL zsálya.

Spagetti meg alap, Szeplős a 365 nap minden napján napi kétszer tudna spagettit enni. Spagettit, nem pennét, nem kagylócskát,  nem lasagnét, a makaróniról ne is beszéljünk. Spagettit. Nem értem.

Tehát kocsiba be, ablakot le, Auchanba el. Kizárásos alapon kecskesajtért mentünk, de persze nem csak azért. Mondjuk mentünk vizért, mert 36 fokok repdestek az elmúlt munkanapokon Buda felett. Meg ilyenekért.

De a lényeg: kecskesajt. Hát mit tudom én, érted. Vegyünk. Mentünk a sajtpulthoz, de persze nem a kiszolgálóshoz, hanem oda, ahol kilencszázért magadhoz vehetsz egy kiló trappistát, a joghurtos, tejfölös részleg mellett. Hát nem találtunk nagyon kecskesajtot. Ott álltunk mint két szerencsétlen, mint 1972-ben két akárki, hogy akkor, hogy hogy néz ki a banán? Nekem azt mondták, hogy görbe.

Te ettél már kecskesajtot? Hát juhsajtot, gomolyát, nem lehet annyira más. Juh, kecske, ennyi.

Sajnos a végén találtam kecskesajtot, volt egy President márkájú, 150 g 870 Ft-ért, meg volt egy egészen hasonló, 120 g hétszázvalamennyiért. Ezek a sajtok bizonyára aranykecskékből lettek kifejve, fajuk utolsó példányai lehetnek ők, öt percnyire a végső kihalástól.

Hétköznapi kecskéből gyártott sajtot sajnos nem árultak az áruházban. De milyen lehet a kecskesajt íze? Szerinted? Hát nem tudom elképzelni. Tapogattuk a kecskesajtokat, éreztük, hogy puha, olyan camembertes az állag. Hmmm. Azért biztos, ami biztos, maradtunk a kecske-juh vonalon és vettünk húsz deka, hagyományosan kimondhatatlan és leírhatatlan nevű brzyzndát.

Itthon azért megnéztem: "Kecskesajtot nagyobb közértekben vagy szupermarketekben szoktam venni hozzá, de ha olyan mázlim van, hogy házi kecskesajtot találok hozzá a piacon..." Köszi Judit, köszönöm, hogy megint alázatra tanítottál.

Hát milyen közért lehet az már, ahol van kecskesajt?! Még az Auchanban is alig találtam, fényáron.

Komolyan ezek után csak a XII. kerültetben járok közértbe, rohadjak meg.

Szinopszis:

1: bryzdzval is finom lett, sőt csak így lett finom, mert kecskesajtot még mindig nem ettünk, tegnap este óta sem. Szeplős annyira azért nincs elájulva tőle, mert neki az OKÉ gomolya az isten. A bzryzzndának szerinte elég erős (mellék)íze van

2: Azért a diót merülőmixerrel még olivaolajjal lazítva is elég nagy kihívás turmixolni.

3: Megint csak a kiadók jártak jól, mert a szegényember már  csak státuszvágyásból (van erre egy jóféle szó, de most nem fog eszembejutni) is megveszi ezeket a könyveket.

4: De hát tudjuk, hogy parasztnak csokoládé..