Fáradtság, sok meló, hétköznapok, olyan még-főzni-sincs erőnk-napok voltak ezek a napok a héten; nem is lett volna nagyon mit írni.
De tegnapelőtt Szeplős meginvitált moziba, foglalt nekünk két jegyet a Duplicityre, amit már fizu előtt is meg akartam nézni az utolsó pár ezer forintunk árán is. Persze nem tettük meg, bezzeg most!
Imádom az ilyen kémflilmeket, és az rajongásom szempontjából tök mindegy, hogy a Bourne ennél mennyivel komolyabb film. Kémromantika az egész, ebben nincs is vita, de mindig elhomályosodik a szemem, mikor ilyeneket írnak ki, hogy "Zürich, nemzetközi reptér..." meg "Berlin, Németország" vagy Torino, Róma, London, Párizs, legyen az bárhol Európában.
Ezek az emberek, hotelekbe érkeznek meg, vonatokon utaznak, határokon át, reptéren kávét isznak, és csomó olyan helyen mászkálnak ahol én nem.
Azt hiszem, ha ilyen életem lenne, és nem olyan, hogy "Fáradtság, sok meló, hétköznapok, olyan még-főzni-sincs erőnk-napok", akkor azért bevállalnám, hogy a végén belémnyomják a polónium 210-et.
Na jó azt nem. De néha meglőhetnének, csak ne nagyon.
Hát újból rá kellett jönnöm, hogy miért kellett nekem annyira egy autó annak idején: mert 60 kibaszott kilométert 
csak horrorba illő három óra alatt lehet megtenni ebben a szájbabaszott országban. Tömegközlekedési kálvária következik.
Nem, nem indultunk neki bután, reggel mentünk, REGGEL, amikor esélyünk volt arra, hogy legyen helyünk. Nem akartunk mi üres buszt, hátradönteni az ülést, feltenni a lábunkat, nem. Csak két darab, lehetőleg egymás mellett lévő helyben reménykedtünk. Ok, elismerem, nem a Népligetnél szálltunk fel, mert az rohadt messze van, megáll közelebb is az a busz New Jersey felé. Ezt az egy hibát fel lehet nekünk róni.
Persze nem volt hely, telis tele volt az a majdnem hajnali busz nyuggerrel, de olyan szinten, hogy állni is éppen, hogy csak tudtunk a sofőr mellett. Annak meg melege lett, izzadni kezdett, mert hát egyértelmű, hogy egy nagydarab, pocakonfeszülő inges, kopaszodó, volánalkalmazottat nyertünk meg. Ki is nyitotta ránk izibe az ablakot, Szeplős kapta bőven nyakába a friss reggeli szellőt, nyolcvannal az autópályán.
Visszafele: reménykedni már nem is reménykedtünk, vasárnap délután ez ugye felesleges. tevékenység. De ami várt minket az autóbuszállomáson, azért még a vasárnapot tekintetbe véve is meredek volt: nagyjából, negyvenen, negyvenöten akartak felszállni. Két busz jött, abból az egyiken MÁR álltak és senki nem akart leszállni a kis városunkban. Oké, telefont előkap, Elvira hátha mondd valami biztatót. Elvira azt közölte, hogy a következő értelmes vonat húsz perc múlva megy, majd jön egy IC- fizessél 60 km-ért még 500 Ftot - aztán egy személy, és majd jó másfél óra múlva még egy gyorsvonat.
Hát az a húsz perc New Jersey-ben necces. A jegy ára ugyan csak 70 Ft-tal olcsóbb a pestinél, de a szolgáltatás alapján messze nem éri meg azt a 220 Ftot sem. Igen, van ami rosszabb a BKV-nál...
Hát ott kezdődött, hogy nem is jött semmi 10 percen keresztül, és éppen feladtam, mikor csak megérkezett egy ikarus csodajárgány. Az út maga rettenet, vasárnap kb. úgy néz ki, hogy a sofőr kikönyököl és 25-30-cal elpöfög a követekző piroslámpáig, vagy megállóig. Akárhogy igyekezett, mégis elértük a vonatot, sőt még számlát kérni is volt időm. A MÁV-os hölgyek egyfajta szépírási feladatként fogják fel a számlatömb kitöltését-ez nem egy új keletű megfigyelésem. Úgy kanyarítják, olyan gömbölyű betűket rajzolnak, hogy csak győzze kivárni az ember meg a sorban mögötted állók, akik nyilván elkívánnak csak az áfatartalom kitöltése alatt 26szor a jó kurva anyádba.
Hatos peronra jön a vonat, be is mondja a mindenhol jelen lévő mély baritonú vasutas, de nem kell félni, New Jersey-ben annyira rossz állapotban vannak a sínek, hogy az állomás pár kilométeres körzetében óvatos 5km/h-val gurulnak csak a vonatok.
A felismerés, hogy ezt is beszoptuk maradandó élményvolt, olyasmi, aminből tanul az ember: annyian álltak a peronon, hogy nem is láttam a végét. Tömött sorokban csak fejeket és fejeket és fejeket láttam. A vonat dugig tömve volt, de itt legalább leszállt a fele banda és hálistennek voltam annyira nekiindulva, hogy kérdés nélkül felkúrtam két iszonyat elhízott néni bőröndjeit a csomagtartóra. Ott utaztatták maguk mellett, ahogy kell. Igazából csodálkoztam, hogy nem lincselték meg őket addig.
A vonat 1:26 percet írt menetidőnek, mert NAAAAgy nemzetközi járat lévén a Keletiben kellett, hogy megálljon. Az 1 óra 26 perc menetidőt 1 óra 45 legkevésbé sem lelkesítő perc alatt teljesítette...
Lepukkanva, leizzadtan, büdösen mintegy három óra útazás után érkeztünk meg. Az út alatt körülbelül 2226678szor fogadtam emg, hogy holnap venni fogok egy bármilyen autót.
Húú, ez a munkába jövetel szinte félelmetes volt. Pontosan azt a feelinget adta, mint az I'm legendben a totálisan üres város látványa. Mindenki, de mindenki elhúzott innen "vidékre". Amekkora dugó volt tegnap a ballagás és az utolsó munkanap eredményeképpen, szerintem a vége csak hajnalban ért ki Budapestről.
Nem jött se villamos, se busz, se HÉV, jó negyed órát kellett várni, mire fel tudtunk szállni valamire. Igaz, az idő gyönyörű, tavaszillatot is ritkán érez ennyire az ember errefele.
Nahh, hát akkor csak mégis. Így hosszú hétvége előtt váratlanul előtt elcsendesettek a dolgok. Váratlanul, mert én csak az index cikkéből jöttem rá, hogy hosszú hétvége lesz. Azt írták, hogy "15 fokos a Balaton." Kérdezem, mivan?, ez most mér fontos?, ráklikkelek, erre.
"A hosszú hétvégére kirándulóidő várható, délutánonként helyenként záporokkal"
Mondom, baaaazzz, tényleg, éljenmájuselseje, kis zászlók, vidámpark, lufi és vattacukor, welnesshétvége bárhol. Hát én dolgozni fogok, legalábbis elsején, az tutti. Erről ennyit. De csak azért se teszek be önsajnálós képet. Hehehe..
Szokás szerint egy csomó minden volt bennem, hogy én ezt bizony kibloggolom magamból, de persze olyan ez, mint amikor végre meglátod azt a valakit, akitől akartál valamit és doszt se jut eszedbe, hogymi volt az a valami.
De két abszolút nem összefüggő dolog megmaradt:
1. Amikor Szeplőséknél voltunk hétvégén, Anyukája egy nagyon súlyos verset nyomott az arcomba, nem is tudom, hogy jutott eszébe, hogy akkor ezt most előveszi és megmutatja nekünk. A verset Váci Mihály követte el. Nagy, régi, tizenhuszonéves könyv volt, a régi időkből, azzal az imádott tipikus, könyvtáros dohszaggal. Én olvastam, ő meg szemben cigizett némán, ott a konyhában. Nem tudtam mondani utána semmit.
Váci Mihály - Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét
2: Az érintőképernyős csoda, na meg az, hogy egy ilyen drága telefont azért már tokban hordasz, leállítottt ám egy igen idegesítő kényszeres szokásról: régebben állandóan, automatikusan elővettem, markolásztam, nyomogattam nyitogattam-csukogattam a molbilomat . Ezek most azért jóval bonyolultabb művelet lettek, ergo egyszer csak azt vettem észre, hogy elmaradtak. Most mondanám, hogy MÁR megérte, de az súlyos lenne :)
Más: Ma felvételizett hozzánk egy nem csak a filmekből ismert ám egy ideje (pár éve) eléggé hatékonyan önmaga jelenségét felszámoló pornósztár. Nő, csak mondom. Volt egy kis fáziskésés mire elegendően sok embernek leesett, hogy most EZ TÉNYLEG ŐŐŐŐ ??? :O És basszus, úgy néz ki nem vesszük fel. Bahh. (Nem, nincs kép.)
Ennyi voltam. Éhes vagyok, fáradt vagyok és nem tudunk elmenni moziba sem. Fizu meg csak jövőhét kedden. Bahh. Azért szép, nyugis hétvége lesz, némi meglátogatós anyák napjával. Azaz nem lesz nyugis. :)
Napok óta egy perc szabadidőm, "egyedüllétem" nem volt, amikor még produktív is tudtam volna lenni. És ez még egy ideig így is lesz.
Work, family life, rock'n'roll.
