Fáradtság, sok meló, hétköznapok, olyan még-főzni-sincs erőnk-napok voltak ezek a napok a héten; nem is lett volna nagyon mit írni.
De tegnapelőtt Szeplős meginvitált moziba, foglalt nekünk két jegyet a Duplicityre, amit már fizu előtt is meg akartam nézni az utolsó pár ezer forintunk árán is. Persze nem tettük meg, bezzeg most!
Imádom az ilyen kémflilmeket, és az rajongásom szempontjából tök mindegy, hogy a Bourne ennél mennyivel komolyabb film. Kémromantika az egész, ebben nincs is vita, de mindig elhomályosodik a szemem, mikor ilyeneket írnak ki, hogy "Zürich, nemzetközi reptér..." meg "Berlin, Németország" vagy Torino, Róma, London, Párizs, legyen az bárhol Európában.
Ezek az emberek, hotelekbe érkeznek meg, vonatokon utaznak, határokon át, reptéren kávét isznak, és csomó olyan helyen mászkálnak ahol én nem.
Azt hiszem, ha ilyen életem lenne, és nem olyan, hogy "Fáradtság, sok meló, hétköznapok, olyan még-főzni-sincs erőnk-napok", akkor azért bevállalnám, hogy a végén belémnyomják a polónium 210-et.
Na jó azt nem. De néha meglőhetnének, csak ne nagyon.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
