A falhoz vetődve kapom el a csíknyi széles napsugarat. A szemhéjam mögött tavaszi lángba borul a várakozás és az emlékezés kavalkádja, a testem minden porcikája libabőrös lesz a igézettekkel teli, sárga levegőjű melegtől, még a fejbőröm is, akár egy gyenge elektrosokktól,…
Ez olyan, mint a mellkérdés. Akinek kicsi van, nagyobbat szeretne, akinek nagy van, az mozogni nem tud úgy tőle, meg a kurva gravitáció, meg nehéz, meg mit tudom én még miket panaszkodnak össze a csajok erről a témáról. Jó, tudom, nem én hordom őket, nem én szülök gyereket, mi a…
Ha mostanában úgyis csak téma-felkérődzés van, akkor hadd férjen már bele ez is:A kanapé alatti zoknik hadviselése olyan szinten rendszerakasztó - ha elfogy a zokni, ha csak fél párok vannak, akkor a világ is megáll -, hogy mellettük bármelyik gerilla hadsereg a Vackor óvoda…
Tudom, hogy ezen szopkodom magam egy hete, de ez van, ami van. Ami van, meg bekerül ide: Azon az úton elmélkedni, ami elvezett onnan, hogy Björk, valami oknál fogva addig rágta Zoli fülét, míg ő betett engem a belinkelt blogtesók közé, oda, hogy ma azon fostam össze magam hirtelen,…
Egy ilyen cím után valami nagyon durván ezopadrés colheoegyetemes mélyenszántásnak kellene következnie, de csupán arról van szó, hogy most hétfő reggel van, megint az a fajta hétfő reggel, amikor száraz a bőröd, száraz a torkod, mint egy kibaszott sivatag, fáradt vagy és minimum…
