Egy ilyen cím után valami nagyon durván ezopadrés colheoegyetemes mélyenszántásnak kellene következnie, de csupán arról van szó, hogy most hétfő reggel van, megint az a fajta hétfő reggel, amikor száraz a bőröd, száraz a torkod, mint egy kibaszott sivatag, fáradt vagy és minimum egy kaviccsá száradt csipa is ott van valahol a szemed sarkán. Ihatsz kávét, teát, gyümölcslét bármennyit, ez nem fog változni, mert a napsütésnyi vasárnap is csak egy szép ígéret volt, most megint esik a hó és hétfő van és ilyenkor nincs szerelem, elviselés is alig, nem marad más, csak valami öntávolságtartó szarkazmus a túlélés miatt.

És mégis.

Még így sem lehet megkerülni, hogy a világegyetememben is megint minden távolodik egymástól, és ez nem jó, mert én, aki lop, csal, magának és másnak is hazudik, csakhogy valamiféle, akár hamis, állandót, nyugalmat, párpolitikai status quot hozzon létre, akit még az évszakok változása is nyugtalansággal tölt el, ezt nem viseli jól.

A multitól elfele tartanak dolgok, emberek, társak, akárhogy is, de elfele tartok én is, és ha éppen nem innen tartok elfele, akkor életem másik részében valaminek a közepén vagy kezdetén vagyok - még ezt sem tudom. Hamarosan a két és feledik lakbéremet fogom befizetni, a ti partotokról nézve kapaszkodom egy, a sarkon, elsőnek befordult lányba, magamban megélve valami olyasmit csinálok, amiről fogalmam sincs, hogy kellene csinálni, mert ilyen még nem volt, amit egyelőre nagyon rossz hatékonysággal próbálok csak hagyni a maga útján folyni. Menni. Gurulni. Döcögni. Jól van, hát néha rugdosni kell, meg lökdösni, mert úgy érzem, hogy semerre nem halad. Hopp, de nem, én vagyok a türelmetlen, TILT, TILT. TILT. (Most éppen gyönyörűen haladt, bennem van majdnem két és fél napnyi együttlét, béke és intimitás, egy bulizósnak kikiáltott szombat estét nem számítva. Csak most nem érzem.)

És mindebben valahol itt vagyok én, a szerepmilliomos, egyszerre másokat megsemmisítő szupernóva, magába zuhant törpecsillag, elhúzó üstökös, lakható exobolygó és igen, reménykedő, néha egyenesen magatehetetlen égi kísérő.

De ma leginkább hétfő vagyok. A hétfő az a kibaszott Hoth bolygó az univerzum seggében.