Ha mostanában úgyis csak téma-felkérődzés van, akkor hadd férjen már bele ez is:

A kanapé alatti zoknik hadviselése olyan szinten rendszerakasztó - ha elfogy a zokni, ha csak fél párok vannak, akkor a világ is megáll -, hogy mellettük bármelyik gerilla hadsereg a Vackor óvoda valamelyik tulipános nevű, kiscsoportos bandájának tűnik csupán: a zoknik azt használják ki, hogy a kanapé az olyan, mint egy mini Bermuda háromszög. A kanapé ráadásul több szintes:  fent a lepottyant földimogyorót, chipsdarabot, telefont, távirányítót helyezi el minden feltűnés nélkül egy párhuzamos univerzumban, amelyeket csak akkor ad elő, ha a két világegyetem megint szinkronba kerül egymással, vagy ha érzi, hogy a hatodik, már homlokonerősenizzadós, kibaszottkurvaannya, az már tulajdonképpen azt jelenti, hogy tíz másodpercen belül kiskéssel feldarabolod, lehugyozod aztán felgyújtod azt a nagyra nőtt, felpimpelt, kurva hokedlit. Akkor, érdekes módon, hirtelen minden előkerül.

Odalenn ugyanezt játssza, csak a zoknikkal. Azok sem kerülnek elő könnyen, egyszer csak azt veszed észre, hogy porszívó felüvölt, te vágod, hogy ez minimum harcsa lesz, most bizony küzdened kell, mint Tutajosnak a Tüskevárban. Fárasztod egy ideig  - főleg magadat - majd végre kihúzod, és a szürke porréteg alatt felismered az áldozatot: a zokni, aminek a párját hárommal ezelőtti adaggal mostad ki.

Én azt mondom, hogy ki kellene baszni a zoknikkal meg kanapéval.  Alá kellene teríteni ilyen mágneses szőnyeget, ellenkező pólusból meg szálakat varrni a zoknikba, hogy  a szófa szó szerint kivesse maga alól a rendszertagadó kis gecit. Nincs bújócska, azanyaád!

Ha eggyel tovább kalimpálunk, akkor ott jön a franciaágy: én, a 160, 180 centi széles ágyakba ilyen jéghorgász lékeket fúrnék bizonyos centiméterenként, ahol le lehet ereszteni a porszívó csövét, hogy körbenézzen odalenn. Egyrészt ugye ez is jó kapásokkal kecsegtet, meg hát szélről betornászni a csövet az ágy alá, az olyan akinek két anyja van típusú feladat, nem nekem való, aztán mégis...

... És ekkor érkezik el az a nyugdíjas-ül-a-padon-vagy-a-tévé-előtt-pillanat, amikor kell egy célpont, hogy jó kurva édes anyjukat, mert ha éppen lenyúlták a nyugdíjam feletti kontroll illuzióját, illetve éppen a szavazati jogomat akarják indirekt módon megnyirbálni,  akkor legalább hozzanak már létre egy  bejárónői szolgálatot a másodrendű, lecsúszásra ítélt lúzerek megsegítésére, mert halmozottan hátrányos helyzetem egyre inkább nyilvánvaló - az elesetteken meg mégiscsak illik segíteni. Legyen tehát egy ilyen ingyenes takinéni service, úgyis visszakúrnak minden ál-rokkantnyugdíjast, korai nyugdíjazandót, meg állástalant a rendszerbe. Akkor legalább lenne hol dolgozni, az államnak meg ez mégiscsak valami jelentéktelen töredékpénzébe kerülne, most úgyis lesz ott elég, amit el lehet baszni.

A kurva életbe hát már. És még fel is kell mosni.