Még buszról vettem észre, hogy a Kolosy Piac kinti árkádsorán van egy figyelemreméltóan sok vizipipipát tartalmazó kirakat és úgy voltam vele, hogy ott biztos mindent kapni a taginéhez. A bolt zseniális, kuszkusz az alap ilyen helyeken, de olyan fűszerek voltak, hogy a nevüket sem jegyeztem meg. Meg vettem csípős, török ajvárt, amiről kiderült, hogy ajvárnak ajvár, de csipősségből nem kap Oscart. Pedig a törökökről azt gondoltam volna, hogy nagyon odapakolják magukat, mert hát az ánizspálinkában sem szaroztak, megálmodták a rakit, ami vagy hatszor olyan durva, mint az ouzo meg a sambuca. Mindegy, finom. Mármint az ajvár is.

A Tescó, Lidl a szokásos körnek mondható, csakhogy most egyedül vagyok. Meg kell szoknom, hogy nem vásárolok, legalábbis nagybevásárlások felejtősek lesznek. Most azért belehúztam, de muszáj volt, semmi nem volt itthon. Az mondjuk elég jellemző, hogy mosószert meg ilyeneket kurvára nem vettem, kaját azt bezzeg sokat, drágát. Mondhatnám, hogy mivel a kaució másik fele és a Szeplősnek adandó decemberi számlák összegének a fele úgyis kilátástalanná tette ezt a hónapot is, akkor már legalább belehúzok, amíg van, de sajnos az nem én vagyok. Én görcsölni, utálkozni, és beleőrülni fogok.

Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy hazafele beugrottam a Culinarisba. Az kicsit fájt, hogy egyszer csak ott voltak velem szemben a nyárról ismerős dijoni mustárak, azt elismerem. Még ugyanattól a gyártótól is volt jópár fajta, igaz, diós éppen nem volt köztük.

Sajnos a Culinarisban is lehet kapni bort. De ezzel most várni fogok, nagyon karcolom a határt, még az sem vigasztal, hogy a minden más ex- és jelenlegi kollégám is így van ezzel. Le kell állni, mielőtt baj lesz, ez van.

Az viszont, hogy amikor a Culinarisban megkérdezem, hogy van-e esély arra, hogy pácolt citromot találjak, akkor a kiszolgálólány magától értetődő természetességgel leveszi a polcról a befőttesüveget, az... ehhez nem lehet hozzászokni.