Azért engem be nem jelentett telefonhívással letámadni - több száz  kényelmesen megkomponált sms után  - az olyan kellemetlen dolog, mert egy, nem számítottam rá, kettő, így be sem voltam kúrva, három, tehát kénytelen voltam józanul beszélni - a nem tudom miről. Tényleg, nem tehetek róla, én nem tudok csak így, vagy úgy bármiről csevegni, nekem valamiről kell beszélnem, én nem vagyok abban jó, hogy elmentem a boltba, vagy, látom, raktál fel facebookra képeket, és hogy ez igazából azt jelenti, hogy mi a picsáért utaztál el megint, mikor azt akarom, hogy itt legyél velem, mert akkor én azt akarom mondani, hogy mi a picsáért utaztál el megint,  nem azt, hogy elmentem a boltba, vagy megint mekkorát aludtam délután. De ezt meg nem lehet folyton csinálni, mégiscsak vannak ilyen társadalmi korlátok, hogy ne támadjuk le állandóan a másikat, néha az időről is kell beszélgetni. Józanul.

A pánik viszont döbbenetes dolgokat hoz ki az emberből. Az volt, hogy a "te mit csinálsz most"-vonalon eljutottunk a "németül nézem a tévét"-en keresztül a valamilyen doktoros sorozaton át a Gute Zeiten, Schlechte Zeitenig, hogy azért biztos az is megvolt neki, mert muszáj, hogy mindenkinek legyen valami sötét titka és lőn, mert én mindig tutira megyek, igazam is lett, és akkor feltettem a kérdést, hogy biztos Oli P-től is szerette a Flugzeuge in meinem Bauch-ot (igen, kazettán volt meg neki) és ekkor volt az, hogy belenéztem a tükörbe, hogy MI A FASZOM??, ez meg honnan a picsából jutott eszembe?? OLI P?? Komolyan? Ha máskor megkérdeznek, anyám életére esküdtem volna, hogy azt sem tudom ki az, és így is lett volna, most meg egyszer csak kiesik a számom. Oli P. Én erről tudok???

Nyilván az volt az első, hogy meg is kerestem, és OLI P hivatalosan is annyira gáz, hogy még a youtube-on sincs fenn, be kell írni a keresőbe, de az is csak valami Dobd.hu zs kategóriás filemegosztón találja meg, ami természetesen nem gátol meg abban, hogy mindenki okulására jól beágyazzam. Mondjuk én kurvára nem látom, hogy sikerült volna, mert éjjel egy előtt a blog.hu nem annyira szereti ha valaki éppen rendeltetésszerűen használja az adminoldalát, de valahol biztos itt lesz a videó a bejegyzésben.

Pár órával később már valahol egészen máshol a Schmetterlinge im Bauch kifejezésbe botlom és azon túl, hogy azon gondolkozom, hogy mi gitárosan indies okosságot lehetne mondani egy lánynak az "élet", a "szerelem", a "nagy folyó szelte város" és az "indokolatlanul sok az eső, de zöld a fű" változók alkotta egyenlet megoldásáról, azon jár az agyam, hogy úgy végül is mi a fasz bajuk lehet a németeknek, hogy mindenféle oda nem illő dolgot képzelnek a hasukba szerelem címén? Vajon a túl sok sör, káposzta, füves cigi okozta panaszokról lehet itt szó, vagy a teutonoknak genetikailag geci nagy hasi ideggócuk van? Szerintem Grönemeyernek nagy góca van, Xavier kizárásos alapon túl sokat szív, Oli P-t pedig csak egyszerűen gyorsan elfelejtem újra.