Valami extrémolcsó, fémlábakból, fémhálóból álló ikeás "asztalon" gépelek, 2.1 már rég kitúrva a csomagok közül, zaj nélkül semmit nem ér az egész. Az a durva, hogy fingom nincs, hogy mi ennek a bútornak a neve, de pontosan tudom, hogy ha most lehajolok, akkor ott lesz alul a jól ismert fehér kis címke a vastag, fekete betűkkel, valami bauhaus-doboz névvel.

LERBERG.

Az életünk uniformizmusáról kellene most valami mélyenülőset írnom, de éppen az van, mint amikor otthonról sok száz kilométerre végtelenül megörülsz végre egy  Mc'Donaldsos sajtburgernek.

A Kolosy Tesco Expressz is régi ismerősként köszönt rám: kávét vettem. Itthon (itthon, ízleld a szót) kicsomagoltam a régi kotyogóst, majd a dobozok között, itt a gép előtt megittam a sokadik újrakezdés első kávéját.

Na jó, szóval az albérlet. Annyit kell tudni, hogy láthatóan egy ikea célközönség-korú pár él itt, akik ugyan valahol nagyon messze keresik magukat éppen halálra, de azért mindenki sokkal nyugodtabb, hogy van valaki, aki befizeti a számlákat meg nullszaldó közelére kihozza a 37 négyzetméter költségeit. Mindent összevetve, azt hiszem túlzás nélkül kijelenthetem, hogy szívességből költöztem be, előttetek nem szoktam titkolni ezeket a dolgokat, tudjátok jól.

Az albérlet a következő dolgokat tudja, tartalmazza, tulajdonságokkal bír:

1 db fáradt, éhes, de valahol bizonyára lelkes blogíró,

0 db lakótárs.

1 db már említett picsa nagy franciaágy, ami annyira az, hogy még véletlenül sem bolti konfekció, külön kellett csináltatni az elmondások szerint tank méretű embernek. Ez egyébként könnyen elhihető, ha azt nézzük, hogy minden kurva polcrendszernek csak az alsó részét érem el és még a villanykapcsolók is egynyolcvan körül lettek felhelyezve,  vagy félórát kerestem a konyhait, mire végre felnéztem a fejem fölé.

1 db ikeás kanapé. Hát nem az a halálosan kényelmesre kiseggelt forma, viszont jól néz ki.

1 db bugyinedvesítően nagy ikea gardróbszekrény. De komolyan, minden nő odaadná a fél életét egy ilyen tárolóért, erre beköltözik valaki, akinek van három farmerja, húsz pólója,  meg fél évig ugyanazt a cipőt hordja.

Végtelen számú porcica - takarítani láthatóan nem sikerült a beköltözés előtt.

Elvileg nagyon sok ingyenes parkolási lehetőség az ablak alatt, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy van 0 db hely. Vagy 500 méterről támadtuk be az albérletet a költözéskor is. Hosszú rohamnak számít ez egy szatyorni teflonedénnyel meg nyolcszáz könyvvel, én mondom.

1 db vezetékek, fakoronák szabdalta dunai, margitszigeti view,

2 darab ijesztően közel futó sínpár,

1 db konyhai szörfdeszka.

Most őszintén: ezzel nem becsajozni?

Sok fény

Kibaszott sok ikeás szatyor.

1 db sutyinet - a mérés szerint 7 Mbites, viszont rajta lóg az egész család: apa az irodában, az egyik gyerek az egyik lakásban, a másik gyerek a másik lakásban (ezt a szerepet játszom most én), anya  a harmadik lakásban, meg a nagyi valahol a negyedikben. Igen, egy házon belül, ne kérdezd.

14 csatornás szintén ingyenes, földi sugárzású tévécsomag,

az ehhez való 0 db tévé.

Meg a többi szokásos cucc.

Mai tervek: nagyon sok összenyomós melegszendvics bevitele, takarítás, megismerkedés a mosógéppel, kipakolás, ha megint összeszedi magát az idő, futás a szigeten. (Ja, gondolom nem kell mondanom, hogy milyen feelgood volt tegnap tizennemtudomhány fokban, egy vékonyabb hosszujjú pulcsiban költözni. Csak az a másnap ne lett volna.) 

Megyek enni.