Nem tudom, hogy most mi van a nyolckerben, nem értek a városrendezéshez, sem a politikához, és még csak szociológus sem vagyok, illetve semmi olyasmi sem, ami ahhoz kellene, hogy értsem az ottani folyamatokat. Sőt, alapvetően nagyképű dolog egy annyira szűk rálátásból bármit nyilatkozni, amit én éppen, hogy csak megszereztem: vasárnap óta - mindenféle napszakban - keresztülmentem vagy hatszor a Baross és a Práter utcán,  na meg a köztük lévő kis tucákon, tereken is előfordultam, mert ennyire kemény vagyok. Esténként pedig a tizenkettedik emelet távolságtartásából szemlélem egy sör és cigi kíséretében az odalenti mozgásokat.

Kábé kilencvenkilencben jártam ezelőtt a Práter utcában, Nyomozót kísérgettem egy darabig, amikor az ottani barátnőjéhez jött fel, akit Balatonon ismert meg a nyári meló alatt. Ketten együtt sem voltunk annyira bátrak, hogy elinduljunk befele a Körútról, igaz ezt a lányok sem ajánlották, inkább kijöttek elénk, hogy mindenki lássa: velük vagyunk. (Jó, igen, ketten voltak.)

A Práter utca volt, ahol életemben először injekciós tűt láttam a földön - rettenetesen be voltam szarva, hogy hova az istenbe keveredtem. Az azóta eltelt tizenkét évben ugyanaz a vízióm volt a kerülettel kapcsolatban, akárhányszor kerültem ki, mentem el előtte a villamossal:  valami posztapokaliptikus zsé kategóriás scif-fi jutott eszembe, ahol a romok között lerongyolódott emberek mászkálnak a ködben és halál vár ott minden kívülállóra, aki véletlenül 50 méternél többet tesz meg József körútról befelé. Ja, mint Luc Besson Banlieue 13-ja, valami olyasmi.

Amikor azt a lányt költöztettem, akinél most húzom meg magam, hatalmas parán voltam, hogy oda nekem be kell mennem autóval. Mert a célig csak eljutok majd valahogy, de, hogy amint magára hagyom a Twingot, azt öt percen belül elviszik, arról mélységesen meg voltam győződve.

Aztán jött a meglepetés, hogy ott is mindenféle autó áll az utcán, Octáviák, Toyoták, Fiatok, meg Budapest onnan bentről is csak Budapestnek néz ki, és, hogy senki nem akart megkéselni egész nap, sőt kinyitották az ajtót, amikor hurcolkodtunk és előre köszöntek. Igen, a cigányok is.

Az Ismerős Lány egy olyan emberrel ismerkedett meg eddig, aki nem tudott rácáfolni a kerület rossz hírére: a hetedikről költözik el éppen. Eddig imádta a környéket, de most betörtek hozzá a balkonról... Erre csak annyit tudok mondani, hogy amikor Újpestre költöztem, éppen azelőtt törtek be abba a lakásba, ahova mentem, mielőtt behurcolkodtam volna. Tény, hogy sem a negyedik, sem a nyolcadik kerület sem lesz soha egy második kerület, nem tudom azt mondani, hogy nem történik ott, a nyolcban semmi happening, mert biztos, hogy igen, de a felszínt karcolva annyit bevállalok hogy pozitívan csalódtam, sokkal kisebb lett az ismeretlen terület, a fehér folt, örülök, hogy erre is vitt az utam, akárhogy is történt.

Amikor leginkább számítottam valamire, az az éjjel tizenegyes hazaséta volt, de a kutyasétáltatókat leszámítva egyetlen emberrel sem találkoztam, nem követtek, nem toppantak ki elém hárman, hogy hirtelen feltűnés nélkül át kelljen mennem a másik oldalra, nem történt semmi - ami nem jelenti azt, hogy ez nem szerencse kérdése volt, vagy hogy máskor ne történhetne meg.

Hogy ezzel a rehabbal mi van, nem tudom. A Grund romkocsmában, ott Corvin projekt árnyékában ugyan megfordultunk Szépnevűékkel, de magához a Corvin sétányhoz akkor nem kerültem közelebb - meg most sem.

Nekem így annyi a véleményem, hogy sétány úgy ül a nyolcadik kerületen mint egy öreg arcba beültetett oda nem illő ékszer, mint egy fehér korona a lecsiszolt, beteg fogsoron. Ha Práter utcán sétálok lefele a Körútig, akkor az Üllői út felől a Kisfaludy, Nagytemplom és Futó utcán hármas  karomként hasít befelé a rehabilitáció. De a valaha(?) hírhedt utca utca még érintetlen, üres telkek és tűzfalházak váltják egymást egészen a Budapest közepén megbújó lakótelepig.

Nem szép környék, még mindig messze nem találom egészségesnek, én csak annyit akartam ezzel az egésszel, hogy megfogalmazzam azt, hogy azt hiszem ennek a városrésznek is megtaláltam a helyét magamban, és, hogy ezt az ugyan roppant felületes benyomást azért már bele lehet rakni az Én Budapestembe.