Tesóm felhívott. Ez úgy megy, hogy én istentelenül tudom őket szidni, hogy soha nem veszik fel, de most én is lecsúsztam, nem vettem észre. Visszahívtam, nem vette fel, és mivel a mostanában nem túl sokszor beszéltünk egymással jól ismert okokból, így egyből kurva ideges lettem, hogy biztos BAJ van, Anya meghalt, valaki meghalt, kórházba került, nem tudom, mi a faszomért nem lehet felvenni azt a kibaszott telefont???!!

Anyát hívom, ádámcsutkaszívem nő, dobol a vér a halántékomon, felveszi.

- Sziamiújság?

- Semmi különös.

Anyám rokonoknál volt egész héten, nem tudja mi van otthon, de nem idegesítem fel, lerakjuk, aztán újra keresem tesómat.

- Sziamiújság?

- Semmi különös, veletek?

- Dolgozom, nincs semmi, ti hogy vagytok?

- Lehet, hogy elválunk.

Imádok a családommal beszélgetni. Illetve imádom őket hallgatni:

A sógorom keresi a PÉNZT. Tesóm meg anyám elbassza AZ Ő PÉNZÉT. Tesómnak részletesen be kell számolnia, hogy mire megy el AZ Ő PÉNZE. A bankkártyáját elvette, a baj ezzel csak az, hogy a családi pótlék, a gyes, minden arra megy. Az eurós hitelkártyáról már rég letiltotta. A gyerekek sem érdeklik, bár ezt állítólag már nem szomjasan vágta oda, de azért az ember megjegyzi az ilyesmit, főleg, ha az ajándékokat 23-án veszi meg, kapkodva, leszarva.

 - Most hol van?

 - Elment valamerre.

Anyám egész héten nem volt otthon, szóval nem ő húzta fel, az emberünk egyszerűen bekattant, aztán úgy maradt. Kint dolgozik, jól van, az összes haverja már elvált a faszba, elvesztették az itthoni kötődést, elvesztette már ő is rég, beszéltünk erről már eleget Nyomozóval.

De mi a picsának kellett megcsinálni akkor a második gyereket?