Minden nap ilyenkor fél tíz környékén a Kelenföldi Erőmű felett kisüt a nap. Lehet szinte bármilyen felhős az idő, egyszerűen ott megnyílik az ég, kérlelhetetlenül átverekszi magát a fény, egy-egy átlátszóan fehér, alig sárga csík, néha annyira vigasztalóak, mint egy-egy komoly ígéret.
Nem szólok senkinek, én sem húzom be a függönyszalagokat, hagyom, hogy a szempillák közt keressék az utat. Beteszek egy számot a youtube-ba, hagyom hogy más mondja ki azokat a szavakat, amiket harmincegy év alatt nem találtam meg.
Nem tudom, mit kellene mondani. Odakinn a sápadtzöld fű, a hófoltok, a nap, a felhőszaggatott ég, idebenn a zene elmondja három perc negyvennégy másodperc alatt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
