Ott tartok, hogy hogy lassan kevés lesz két üveg bor az estéhez és még be kell terveznem egy durva cigizést is a franciaerkélyen és innen a cimkétől nem látom, hogy mennyi van még az üvegben a másik filmezős gép előtt, szóval biztos, ami biztos ehhez a bejegyzéshez nem fogyhat el túl sok itt a pohárból.

A repo mant ne nézzétek meg, mert pont olyan mint a 23-as szám, hogy szinte nézhető, aztán olyan és akkora szart dobnak bele vetítőgépbe, ami tönkrevágja az egészet. Felejtsd el, ha Jude Law-ról van szó, akkor nézegess húsz percig képeket róla, vagy nézd meg egy másik filmjét, de ezt ne.

Megvolt a cigi. llyenkor midóndig eljátszom, hogy egy-két slukkot nem tüdőzök le, kifújom egyből. A keserű íz megül a szájpadlásomon, érzem a papír ízét nyelvem hegyén: időutazok. 

14 éves vagyok, ugyanígy az ablaknál majomkodok a tesómtól nyúlt zöld kimmel, vagy multifilterrel. Apámról kiderül, hogy mégsem alszik, mert bejön és azt mondja, hogy legalább annyire ne legyek hülye, hogy az ablakban cigizek.

Tizennégy. Most harmincegy. Féléletnyi távolságban vagyok New Jersey hat négyzetméteres világegyetemétől, marokra fogva tartom a talpas poharat és hallgatom az estét, a fákat, tücsköket, meg a két utcányira elhúzó villamost.

Óó, faszom merengő bölcspöcsre ittam magam, némán  bólogatva meghúzom azt a részeg vonalat az egyik első és a most elszívott szál között.

Na lófaszt, ezt figyeld, kirángatom a lyukból Mr. Harmincat. A szövegre ne figyelj, a hangulat a lényeg.