hogy amikor eltervezi az ember, hogy elmegy nyaralni akkor az nem úgy van, hogy elmegy, aztán kész. Legalábbis nem nálam.

Jött az, hogy még előtte el KELL költözni egy másik albérletbe. Maga az albérletkeresés, és a költözés sem annyi, mint a házastársi szex, hogy kettő pislog az ember, azt meg is történt, hanem két szörnyűséges napig kerestünk, aztán találtunk egy nagyon jó helyen, viszont kurva magasan lévő kecót. A feladat adott: az előző kauciót visszanyerni, az új kauciót betenni, a kettő közti időbeli és materiális rést pedig kitömni kell. Nyaralás előtt, műszaki vizsga után nem ízlik ez a tömködés, főleg, hogy egyelőre nem tudni, milyen mély a lyuk, az csak vasárnap dől el.

Meg eleve a sok nyűg, ami a költözéssel jár. Mesélek: tegnap délután munkából hazaérve nekiálltam dobozokat beszerezni, ez főleg a konyhai cuccoknak, meg olyan tárgyaknak kell, amit mégsem 160 literes kukazsákban akarsz bekúrni a kocsiba, mert hátha baja esik.

Első állomás: Auchan. Célterületet körbejártam, majd megállapítottam, hogy konténer elzárva. Ezek után leállítottam a kocsit az áruház rosszabbik végében. Lesétáltam a lazán számítva is 500 métert a vevőszolgálatig, hogy jófiú módjára bejelentsem igényeimet. Ott elirányítottak a zöldséges részleghez az áruház másik végébe (újabb 500): ha van, akkor ott van. A zöldséges fiú minimális szájhúzással és nyekergéssel hajlandó is volt adni három, azaz 3 darab banásos dobozt.  Ezt elvittem vissza a vevőszolgálathoz, hogy ott majd kiengednek, mert a pénztáraknál ezt nem lehet megcsinálni (500). Ott, másfél kilométer ingázás után közölték velem, hogy ennek kóggya van, nem ingyen van, fizetni kell érte.

Na most azért remélem érzed az abszurdot a szituációban. Ott állok én, szegény parasztgyerek módjára három lyukas, szagos, használt, semmire nem való banásos dobozzal a napi nem tudom hány millió eurós bevételt elkönyvelő hipermarketlánc óbudai áruházának vevőszolgálatánál, és azzal szívatnak másfél kilométeres séta után, hogy fizessem ki azt is. Nem elég a napi nem tudom hány millió  forint, megsarcolják a dobozt is. Azt a nyomorult három büdös kartondobozt is, most mondd meg. Ugye te is lebasztad volna a biztonsági őr elé, hogy akkor szarjál bele, aztán feküdj rá?

Második állomás: Lidl. Elnézést, dobozokat szeretnék költözé..NINCS. Komolyan, mintha cigit, vagy pénzt lejmoltam volna. Kösz a semmit, fullajd meg.

Harmadik állomás, Penny Market. Pont most szabtuk szét az összeset.

Negyedik állomás: Tesco. Elmegyek, megkérdezem.... Nincsen sajnos. Félve sandítok, az üvegvisszaváltónál árválkodó dobozokra, hogy vajon, mikor változnak át nemdobozokká, de nem történik semmi ilyesmi, hagyományos piszkosbarna kartondobozok maradnak, nem mutatnak semmi hajlandóságot a mimikrire, hogy valahogy fedésbe kerüljenek a vevőszolgálatos hölgy szarokrá-hazugságával. Hát ha nem, akkor nem. Odamegyek értük, és egy köszönömet biccentve a pult felé kivonulok az ellopott dobozokkal. Megállítani nem állít meg senki.

Ötödik állomás: Budaörs. Szeplős ez idő alatt "extremly pregnant" barátnőjét látogatta - a ruhapakolás oroszlánrészét, úgyis ő vállalta magára. Szólt, hogy majd ha megyek érte, akkor készüljek, mert ott is lesznek dobozok. Jó, készülök. Erre mi van? Kapunk dobozokat, de mit csinálnak? Telepakolják ilyen hülye Senseo kávéfőzővel, meg étkészlettel, nehogy használni tudjam valamire a dobozokat. Tanulság, Újdonsült házasoktól soha ne kérj dobozokat, mert telepakolják (nász)ajándékkal. Borzasztó.

Hatodik állomás: Ervin, az office coordinátor. Miért nem szóltál? Tele vagyunk dobozokkal, a konténernél is annyi van, hogy bele se fér.

Ervint most nem szeretjük, inkább ne lett volna neki doboza.

És ezek még csak a dobozok.

Aztán jött az idő. Az időjárást a leggonoszabb diktátor, Minden Pesszimisták Ura, Murphy tartja kézben:  ha elkúródhat úgy, hogy a lehető legrosszabb legyen, akkor biztos lehetsz benne, hogy a költözéses hétvégét hetedhét országra szóló piros riasztással kezditek, valamint a fő célpontnak gondolt francia riviérát az utóbbi 200 év legnagyobb árvize mossa el.

Az én legfőbb törvényem Murphy ellenében az, hogy, ami már nagyon izzadságszagú, azt inkább ne erőltesd. És, ha mindehhez hozzáveszem azt is, amit még itt ezidáig le sem mertem írni, miszerint Szeplős, anyukája nevén lévő, ókori és ki nem fizetett mobilnetje miatt ránkvertek negyvennégyezer forintot a Vodáék, akkor már igazi, nagyra hivatott bukéról beszélünk.

Küzdős, iszapos, borongós egy kurva június ez, én mondom.