Nem normális dolog május közepén meleg teát kívánni, nem normális dolog plédben kuporogva, kötött pulcsiban olvasni.
Nem normális csak chill-out zenét hallgatni, erre rájönni, majd erőltetetten vidám zenét keresni; minden nap a köpönyeg.hu-ról, a met.hu-ra, onnan az időkép.hu-ra kattintgatni, hogy az egyikük hazudik-e végre valami olyasmit, ami reményre adhat okot, nem normális minden nap egy nappal odébb tolni a 23°C is lehet című mondatot.
Nem normális, hogy egy hete fáj belülről a szemhéj, ezer kilogrammos felhők nyomják a tarkót, hogy leginkább a szobában is napszemüveget kellene viselni, hogy ne ráncolódjon a homlok, ne szűküljön a szem a szűrt fénytől. Ropog a hát, beáll a lapocka, meszesedik a gerinc, tapadnak az izmok, egész nap reggeli alvásszagú a szoba.
Nem normális, hogy este sapkát és kesztyűt látni az utcán, barna és zöld kabátok olvadnak bele az irodák sötétedő neonfényébe, fogynak a fájdalomcsillapítók, még egy kávét isznak az emberek.
Tűzoltók, mentők, hírek, apadó katasztrófák, felhők, felhők, felhők, vajon ott van-e még a nap egyáltalán?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
