Adott egy darab közös képviselő, aki történetesen felettünk lakik egy emelettel (a házban lakik, egy emelett feljebb, mint mi? Húú, nem áll össze ez a mondat, sehogy. Ez blogakadémiáért kiált.) Az egy darab közös képviselőt kurvára zavarta, majd megőrült tőle, hogy a főbérlő a kilépőnk fél centiméterét, ami tulajdonképpen az "ablakpárkányunk", igényesen, valami taposócserép-félességgel lefedette. Azért zavarta, mert "a ház védett homlokzatú" és nem illik a képbe, az az egyszázad négyzetméter taposó. Azért nem, mert mindenhol máshol az baszottul igénytelen bádog van, ami csillog bele az ember pofájába, felmelegszik, és főleg RONDA.
Az egy darab közös képviselőt egyedül azért zavarta, mert ő látta, hogy nekünk más csík van ott alul, mint a többieknek. Rajta kívül senki más nem látta, és nem is érdekelt senkit, messziről meg pláne nem látszott, felejtsd el. De a ház "védett homlokzatú", bünti lett kilátásba helyezve, ezért a "védett homlokzat" ismerős általi felújításakor a szegély ki lett cserélve, nem volt kegyelem.
Az egy darab közös képviselő nekem anno szinte megtiltotta, hogy tányéros tévém legyen, mert a ház "védett homlokzatú", és rondítaná az összképet. (Amúgy ketten-hárman azért feltették valamikor, én meg a végén nem is azt akartam.)
A ház "védett homlokzatán" hétvége óta egy GECI NAGY világító reklámtábla van, ott legfelül, hogy fennen hirdesse: a háznak egy darab korrumpálható, szarrágó, kicsinyes, rosszindulatú és hiteltelen fos közös képviselője van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
