Tavaly szarrá áztunk, viszont rutinosan elkerültük a dugót, amit a nulladik évben beszoptunk.

Idén, azaz ma,  minusz hat fok volt reggel, ám nem volt semmiféle tülekedés, sőt még bajor perecet sem árultak a temető bejárata előtt. A hideg az hideg, befagynak a perecek.

Tömeg azért volt, de mindenki busszal jött, mert vidéken aztán válság van a javából, ettől függetlenül a tömeghez tartoztunk, és nagyon utálok közéjük tartozni, de most már ez így lesz minden évben, ami nem jó.

Most, hogy a virágboltok is tulajdonképpen trendi töksárga iparművészeti boltok lettek, és senki nem használ már celofánt virágcsokor-burkolásra, a sírok és a urnafalak is úgy néznek ki, mint egy-egy kreativhobbi bolt kirakata. Koszorún kagyló, szalmaemberkék a virágföldbe szúrva, kistökök, és őszi kellékek elhelyezve. Ha leszámolok a céltalan cinizmusommal, akkor ezzel tulajdonképpen semmi baj nincs, nem kell feltétlenül búskomornak lennie arrafele mindennek.

Viszont már harminc évesen és két és fél éve apátlanul sem tudom, hogy mi a különbség a halottak napja és Mindenszentek között. Ezt majd most bepótolom, mert én is el fogom olvasni, hogy mit linkeltem ide be. Most viszont anya megterített, és szigorúan menni kell, mert a vasárnap déli tizenkétórával nem lehet viccelni. Ebéd van, húsleves, apa nem enné meg a cérnametéltet, mert azt mondta, hogy egy egész életnyi tésztát megevett gyerekkorában.