Pontosan ezekre a téli reggelekre találták ki a sunday-chill mixeket, amikor csak berakod a fülest és van húsz perced csak magadra. Ütemesen, de nem gyorsan sétálsz, élvezed a mozgást és még a napsütéses hideg is jól esik, mint korcsolyázáskor a tavon. Az tűfoknyi melegség odafentről pont felmelegít.

Vannak ezek a téli reggelek, amikor nem pohárból, hanem bögréből iszod a kávét, ezek az októberi téli reggelek, amikor még kedves vendég a válladon az egy éve nem hordott bőrkabát és felveszed a sapkát - mert ugyan nem hitted volna, de van az a sapka,  ami bárhogy is áll, de hajlandó vagy felvenni minusz tíz felett is. (Horgolt, Springfield.)

Gondolkozom, hogy kommunikáció értékű fejcsóválásnyira felidegesítsem-e magam a három öreglányon, akik a járda teljes szélességében, pórázon sétáltatják az uszkárjaikat, de inkább kerülök és vigyorgok egyet.
Süt a nap. Korai emberek végzik koravasárnapi teendőiket, például crocs klumpában és kardigánban szaladnak le zsemléért a boltba vagy leveleket sepernek a ház előtt. Én  csak elhaladok mellettük és még a HÉV sem fütyül egyetlen sínen átszaladó idiótára sem, mert ma reggel pihen és normális a világ - én meg nézem őt.

Ma nincs válság, nincs politika, nincs dugó, sem duda, semmi tülekedés, holnap lesz elég. De ma egyszerűen csak emberek állnak sorba a pékségben croissant-ért, nem bírják ki és már rögtön a bolt előtt letörnek egy sarkot a péksütmenényből - fehér zacskók távoznak minden irányba, vasárnap reggeli elégedettséget visznek magukba zárva.

Mire beérek ez a tűfoknyi melegség pont felmelegít.