Szeplősanyu - csak, hogy igazán lássuk őt:
Házasság egy nehéz emberrel -volt amilyen volt. Jórossz. De volt.
Szeplősanyu tegnap salsázni volt.
Azelőtt kosarazott.
Családi ismerősökkel jár el MINDEN hétvégén.
A ruhatára megduplázódott azóta.
Egy hónapig festegetett.
És gázspray-vel alszik az üres, kétszintes házban.
Borzasztó lehet.
Kétségbeejtő.
Üres.
Kiszolgáltatott érzés, hogy majd ötvenévesen TÉNYLEG újra kell kell kezdeni mindent. Lefoglalni az agyat, beengedni a dolgokat és másokat, nekiállni szervezni, mikor legszívesebben nem mozdulna, nem gondolna...
Nekik is volt egy fehér rasztájuk, ő is 14 évig volt velük. Beteg volt, nem ellett soha, mondták, hogy beteg lesz ettől, hát daganatos is lett öregkorára. A doki az altatás mellett volt már áprilisban is, amikor kihívtuk, hogy nagyon köhög a kutya és hasán újra ott a kinövés. Akkor ez nem történt meg, elment magától, együtt temettük el kb. egy-másfél hónappal később a kertben. Azt mondtam, legalább volt még egy szép tavasza - remélem.
(A doki is meghalt - infarktust kapott. Áprilisban még kezet fogtam vele.)
Szeplősanyu, hogy abszolút egyedül maradt, megvette a borsspray-t.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
