harminc

...csak ne kelljen megbánnom.

Kedves T-Home: szinte megilletődötten néztük két jófej alkalmazottad igyekezetét, hogy a életet leheljenek a padlás és a tévé között húzódó. mintegy 5 km hosszú, természetesen makacsul halott koax-kábelbe, majd ugyanígy a szintén életjelet nem adó Set-Top-Boxba.

Hasonló megilletődöttséggel lapoztunk át este tizenegy után a "Blue", "Spice valamint "X" elő- és utótagú csatornák zavarbaejtő túlkinálatán. Mikor olyat fedeztünk fel, hogy NatGeo Music (ez mi ez?), akkor összenéztünk, hogy a T-Home megfelelőnek találtatott. Fél órával később mikor a laza hanyagsággal csattogtattam (bizonyára tudatalatti szóválasztás) a HBO, HBO2, Comedy, meg a Cinemaakármi 1,2,3 között, jöttem rá, hogy itt bizony promózás van.

Gyorsan megnéztük, hogy mit is kapunk pontosan a digitális családi csomagban és nagy megkönnyebbüléssel olvastuk, hogy TV Paprika, meg Travel Channel, és , hogy ott van  a többi okoscsatorna is.

Ezt nyilvánvalóan illik előre letisztázni, de örültem, hogy egyáltalán el tudtam intézni, na.

A nethez annyit, hogy mondtak valami egy-másfél órát, míg csak pislákolni fog a modem. Ehhez képest- vagy olyan sokáig szenvedtek - bőven megjött a világháló, míg ott voltak a legények. Bedugtam a gépbe a kábelt és VOLT NET. Ilyet sem láttam még. Semmi beállítás, semmi IP-cím, semmi protokoll buhera, semmi jelszavazás, kapcsolódás. VOLT, azt kész.

Kedves T-Home, oly drága vagy nekem, hogy hűséget is fogadtam neked, de ha ilyen jó asszony leszel, mint az első 24 órában voltál, akkor azért jóban leszünk. Lekopogom.