harminc

Öt nap FREE 11-12 bevállalt folyamatos munkanap után, amiből lett négy további meló miatt, ebből három Szeplős családjával.

Nem így képzeltem, volt is hiszti rendesen, de akár jó is lehetett volna. De persze ha eleve görcsölsz, nem tudsz kiengedni, akkor biztos is, hogy elkúródik az egész. Pont úgy mint a szexnél vagy a bulinál, amikor az van, hogy ennek most jónak kell lennie.

Az a helyzet, hogy elég nagy áldozatot hoztunk ezért a pár napért, legalábbis így éltük meg, hát nekem főleg elvárásom volt, hogy most aztán  KURVA NAGY mennyország legyen a véres verejtékkel kiszorított öt szabadnap alatt.

Az első nap azért eléggé összejött, le is írtam eggyel alább. (Igaz, ha most ránézek, akkor nekem szét van dobva az egész írás-kép-képkommentár rész, plusz publikusnak látszik egy vázlat állapotban megmaradt döndörgés a nyugdíjas nénik valamint a hatvan és a halál közti "biztonsági őrök" boltan való találkozásáról. Gyorsan megnéztem a telefonommal is, hogy ez tényleg így van-e, de ott normálisnak néz ki a blog. Faszsetuggya mi van. Lehet, kicsit megzavarta a dolgokat a "miért is ne, már úgyse számít"-alapon bevállalt hirdetések.)

A második nap  beszereztünk Szeplősnek egy "S"-es méretű férfi és aluvázas és nem utolsósorban RÓZSASZÍN bringát, ráadásul meglepetésszerűen olcsón.

Ugyan teljesen K.O.-n volt a seggem az előző napi kalandtúrától, de esélyem sem volt, hogy ne menjünk rögtön az első lendületből vagy harminc kilométert. Fel Hűvösvölgybe, ott be az erdőbe, majd keresztül rajta vissza a városba, onnan a Római partra, ahol  végül meghívott egy fullos vacsorára. Ő. Engem. Kell ennél több? :)

Így tök jó hangzik az egész, ha nem lett volna közben egy viszonylag csúnya vitánk arról, hogy ki, hogy képzeli el az összehozott hosszú hétvégét. Ő mondta, hogy neki haza kellene mennie. Mit szólok hozzá? Mondtam, háááát jó. Hogy kompromisszumképes legyen, felajánlott egy strandolást a hétvégére náluk, ha már pont akkor lesz jó idő. (Nem volt.)

Majd hozzácsapta (ő azt mondja, kérdezte, ami igaz is, de akkor is éreznie kellet volna már a hétvégés alkudáskor is, hogy nem jó irányban halad. TUDNIA KELLETT VOLNA. Nekem van igazam, ez nyilvánvaló.) a péntek délutánt a húga miatt, amibe fogszorítva  szintén belementem. Ám amikor szóbakerült a péntek reggel is, mint indulási opció, akkor jöttem én. Nem is akárhogy, a szokott módon egyszemélyes profi kivégzőosztagként. Ebből lett egy igen hosszú  vérig sértődés, ami alatt én márpedigcsakazértis újra és újra elhajtogattam a magamét - mert ugye miért kegyelmezzünk, üssük, amíg él.

Győztem. Nagyon. Mint ahogy legtöbbször - de harmincévesen legalább annyit elmondhatok, hogy legalább ekkor már leállok.

A végén persze, hogy elmentünk péntek reggel, tök jó három órát fürödtünk kis országunk egyik nagy Aquakomlexum-élménycsodájában. Majd nézelődtünk Szeplős húgával, majd nézelődtünk Szeplős anyukájával, főztünk, eltemettük a másnap reggelre elpusztult matuzsálemi korú pulikutyájukat (Szeplősanyu persze teljesen maga alá zuhant az újabb halálesettől, és azért sem érezte túl jól magát, hogy csak nem altatta el időben a kutyát), sírásás közben meghúzódott a hátam, kerti bútorokat festettünk, majd elvert a jég mindent, kidöntött a ház előtti utcaszakaszon egy fát a vihar, az magával vitt három vezetéket, egyenes rá a sógorom autójára, aminek eredményeképpen nem tudtunk időben elindulni visszafele.

A tűzoltók két óra múlva értek oda, majd nem csináltak semmit, mondván, hogy ők hozzá nem nyúlnak semmihez, míg az E-onos srácok nem csinálnak valamit az árammal. Elmentek megkeresni őket, állítólag pár utcával arrébb voltak éppen - nem, nem voltak ott. Aztán a nagy tétlenkedés közben befutott egy valószínűtlenül telezsúfolt furgon egy rakat speciális mentőssel, akik közül az egyik volt annyira tökös, hogy felhúzva egy szigetelt kesztyűt vezetékmentesítette a kocsit meg az utca elejét. (Egy másik utána odajött és Szeplősanyu kezébe nyomott egy 1%-os papírt, hogy akkor legközelebb gondoljunk rájuk... Így működik ez szánalmas országunkban, összekoldulás van ezerrel.  Srácok, innen üzenem, az enyémet jövőre tutti megkapjátok -  és bocs, Anya.)

Most pedig hétfő este van, a melóhelyen fejezem be a beszámolósdiba átment postot. Úgy jöttem vissza, hogy gyomorgörcsöm volt tudatalatt az egész hétvégén, hogy itt minden más lesz, amikor hétfőn beesem ide. Háááát...új főnök, új, de már sokszor hallott lendület-szelek, a régi szar helyzet.

Szerintem megyek haza.