harminc

 

volt (és így legalább nem kell elárulnom, hogy nem tudom leírni), illetve az ezek dizájnját bőszen lopkodó többi divatmárka papucs.

 

 

Én még a fősulin vittem haza egy már akkor milliméter vékonyságúra járt O'neill-t a konditerem öltözőjéből, amit egy évre rá a Nagy Szerelem, a csutfekete, műanyagcsoda , a Kenvelo (szintén dizájnlopó) követett. A fekete szín nagyon jól áll egy lebarnult, de legalábbis koszos férfi lábfejhez. Az olaszok tudják ezt. A papucs három nyarat is végigszolgált, hiába került csak 800 Ft-ba és hiába vettem tavaly már egy Kappát is mellé. A Kappa iszonyatosan kényelmes volt, annyira, hogy még úgy is megvettem 3000-ért, hogy tulajdonképpen nem tetszett. Ám hamar kiderült, hogy csak állni jó benne (de azt nagyon), menni már nem annyira. Nehéz, és mivel belesüpped a lábam a kényelmes, ám puha, szivacsos részbe, jóval több energiába kerül benne bármilyen helyváltoztatás, mint az eddigi lábravalókban. Maradt a már nem kissé félretaposott Kenvelo.

 

Idén azonban már újat és jót kellett venni mindenképpen. Érezvén már a riviérát, hallgatva az e hétvégére beígért nyarat - nem lehetett továb húzni a dolgot.

A legtitkosabb és a még mindig messze nem mainstream papucsot akartam, amire régebben egyszerűen nem volt pénzem: TEVA. Még A velencei-tavi lány  (róla még nem volt szó-azt hiszem) mutatta meg, hogy neki ilyen van, és az bizony mennyire jó.

Outdoor márka, a profizmuson kivül van benne egy adag bahia jelleg, ami kiemeli a tömegből, kicsit outsiderré teszi az embert a nagyváros és a strand dzsungelében. Csak az érti, aki ismeri. Nadon JÓÓ bizony.

El is kezdtem levadászni, és meg kell, hogy mondjam, a kezdeti Mountex-láz után (vettünk ott nekem egy Tatonka övtáskát, meg magunknak egy-egy Handy Heros "fun-karabinert" kulcstartónak) az Overland a Körúton sokkal jobban teljesített papucsfronton, illetve hangulatban és kiszolgálásban. A kiszolgálást ugyan nem én éltem meg, de - gondolom - az üzletvezető folyamatosan segített egy pasinak a legjobb cuccok kiválogatásában (egy hónapos túrára nincs értelme magaddal vinned egy hat kilós sátrat), majd adott neki névjegykártyát, és ígért kedvezményt, és további segítséget, miegymást. Bazzz. Azért manapság hol vagyunk ettől?

 

 

Tehát megérkeztem TEVA-papucs mennyországba, itt volt egyedül választék, pedig voltam ezelőtt szinte az összes outdor boltban. De hát hétezer forint még mindig. Ha nem lett volna más, akkor megvettem volna, nem arról van szó, de volt. Tök ugyanaz North Face-ben, ötezerért. Tényleg, full ugyanaz. 

Azonban a  North Face-t minden paraszt ismeri, tehát a cég komolyságától eltekintve bizony nagyon kommersz a márka.

Azonban én meg minden sznobizmusom és költekezésem ellenére kurva nagy skót vagyok. Nagy dilemma..

 

Megvettem, hozzáédesgettem magam a gondolathoz, hogy jó lesz a north face egyebassza.

 

Nem, nincs vége, van még tovább lefele: a boltból kijövet egyből befordultam egy mellékutcába és foggal elrágcsáltam a műanyag cédulatartó gyűrűket, és felvettem. Igen, ezt tettem. Lecseréltem és beledobtam a lábamon lévő Kappát a Sherpás szatyorba.

De NAAAgyon jóó!!  Ahogy felvettem és belebújtam, ahogy megettem az első métereket, az olyan volt, mint mikor a Favoritból átszálltam végre a Twingoba.

 

 

Az van ráírva, hogy "never stop exploring". Kedves North Face, ez úton ígérem, hogy soha semmilyen strandon, semmilyen utcán nem állítom meg a felfedezést, kutatást, nem én! Egészen addig, míg el nem viszi valaki magával Velencén, a törülközöm mellől.

 

De inkább akkor gombát növesztek, valami jól láthatót.