harminc

Mellettem, mert hát velem biztos nem. Nem tudom, a fővárosi felköltözésem húsvét szempontjából idáig egyetlen nagy megkönnyebbült sóhaj volt: egyetlen kötelező locsolást sem kellett abszolválnom azóta. Szépnevű ugye nem kért a dologból, New Jersey közelébe pedig előrelátóan nem mentem ilyentájt.

Nem mintha akkora show lett volna otthon, de apa halála óta meg főleg nem szívesen mentem volna át anya barátnőjéhez locsolkodni. Azelőtt ketten mentünk, szívta a cigit, az anyámtól rekvirált parfümöt betette a farmerdzsekijének a zsebébe, én lenyomtam a éppen kitalált verset, ő ott ivott egy kicsit, meg utána velem is kiült az egyik "vendéglő" teraszára meginni egy sört. Bár volt olyan, hogy elment egyedül, engem meg hazaküldött.                                                                                                     

Szeplős elég sokat rohangált haza február óta, de nemrégen lenyomta családja torkán, hogy nem tud utazni ennyit, mert szana-széjjel darabolódik az élete - persze a többieké is ment a levesbe, ez nem is kérdés.

Most úgy néz ki, hogy inkább ők járnak fel - hozzánk. És miután ők soha hagytak fel az ünneplésekkel, illetve a csikorgó eresztékek ellenére számukra minden ilyen családi gyilkosságokra esélyt adó ünnep fontos volt, most itt is nyomják.

Nem tudom, én rohadt cinikus vagyok ezzel kapcsolatban, szóval önmagamon túljutva, lehet, hogy tényleg fontos, hogy legalább annyit megőrizzenek az ünnepből, magukból, amennyit tudnak.

A lényeg a lényeg: anyuja már egy igen tiszteletre méltó méretű kaláccsal érkezett, itt elkészült valami hihhetetlen mennyiségű, számomra mindezidáig ismeretlen tormás céklasaláta, és bizony lesz tojásfestés is, meg eddig úgy néz ki, a locsolást és azt a kurva (hadd minősítsek már legalább a saját blogomban, még ha egy gyökértelen fasznak is tűnök ezért) verset sem úszom meg.

Pedig dolgozom, vasárnap is, hétfőn is, hajtom a pénzt, hátha nem kell locsolni,  pihenőnapom sem volt, és egy állandó idegbaj vagyok, sokáig nem bírom már pár nap abszolút nyugi nélkül. Csak régebben voltak perspektívák a szabadnapjaimban, most meg emiatt a borzasztó, kitörölhetetlen eleve elutasítás miatt pl semmi kedvem Szeplősékhez utazni jövő hétvégén három napra. Pedig akár jó is lehet, mint ahogy most is volt pár igen önfeledt pillanat, most, hogy négyen vagyunk. És Szépnevűéknél sem volt semmi extra, pár napra elbújtunk a világ végén és semmit nem csináltunk.

A hiba még mindig a felhasználóban van.

Nem baj, meleg van, nyár van, és ennél igazából SOKKAL jobb kedvem van, mint ahogy a fentiekből lejön :)