Soha ne bízz olyan emberben, akinek számológép van az asztalán - az valamit nagyon meg fog neked magyarázni, abban biztos lehetsz.

Az a baj a bérszámfejtőkkel, hogy olyan kurva rövid idő alatt meg tudják forintra magyarázni, hogy de igen, az annyi. Csak bedobják azokat a szavakat, hogy éves átlagosztó meg távolléti díj, ami kvázi órabér, és csak pötyögnek egy kicsit az oldschool, SHARP-szerű, asztali számológépükön és azoktól az osztott-szorzott százhatvanoktól, százhetvenhatoktól, százhetvennégyektől meg nyolcaktól kibaszott forintra kijön minden. Utálatos dolog. Felettébb utálatos, amikor én ÉRZEM, hogy nem oké a dolog, mert ÉN TUDOM, hogy mikor (hétvégén és ünnepnap) és mennyit (túl sokat, elképzelhetetlenül túl sokat, végtelen sokat) gályáztam odabenn és annak nem plusz hétezer forint az ára. Annak legalább tizenöt, ha nem huszonnyolc, de a százezer sem lenne elvetemült gondolat.

De nem. Ő kiszámolja, és annyi, és én mondanám, hogy nekem élnem kell, albérlelnem kell, sajtokat kell ennem, szórakoznom kell, LG Optimus 2X nevű telefont kell vennem, nyaralnom kell, autóznom kell, de a számológép olyan fegyver, ami ellen nem lehet nyerni.

Csak tudnám, hogy a picsogásból mi a faszért nem lehet megélni?