Ezzel a három nappal az a legnagyobb baj, hogy a karácsony meg a hétköznapi normalitás (ha van olyan) kurvára külön utakon jár, és mivel a negyedik dimenzió mégiscsak jobban köti az embert, mint egy amúgy sem túl sokra értékelt psziszocipszipszilogiás fogalom, ezért vajmi kevés esélye van bárkinek, hogy amúgy csak féjszájról füttyögve átdanolásszon ezen a majnem hetvenkét órán, mint mondjuk egy április tizenkettedikei, langymeleg hétfőn a postai hetes ablak melleitől a sarki eszpresszó pulton pihenő csöcseiig.

Mert vagy úgy van vele az ember, hogy vagy benne van, és akkor az isten sem menti meg az ordenáré giccsesedéstől, vagy lázadó kamaszként az eleve elutasításban utazik, ami meg, ha éppen nem tizenakárhány éves, meglehetősen gyerekesen fest.

Ebben a majdnem hetvenkét órában minden különös és nagyobb hangsúlyt kap, az egyedüllét ugyanúgy, mint a generációk és rokonok lakásnégyzetméterkénti leadott faszság-teljesítménye. Senki nem ugyanúgy van egyedül, mint ahogy egyébként maszturbálni, inni, kaját rendelni, szendvicset nyammogni, macskát simogatni, tévé előtt kattogni szokott, és ugyancsak senki nem viseli el ugyanúgy a fel- és lemenőket, mint ahogy általában: egy rezignált sóhajtással, vagy időnkénti lelki és testi terrorral. Nem, ilyenkor ez nem megy, egyszerűen azért, mert karácsony van, ott feszít a tudat, hogy szeretni, tisztelni kellene. Magadat, a véredet, a családodat. Sőt, ha társas a karácsony, akkor ugyanezt szeretnéd viszont látni is.

És pont a körülmények és feltételrendszerek különleges volta miatt minden jobban tud fájni, mert a hibák és mindenféle gapek basznak eltűnni erre a pár napra, az emberek nem tudják offra állítani a saját hülyeségüket, és ebbe simán beletartozik az mások hibája fölötti szemet nem hunyás is.

Ilyenkor jobban fáj a 20%-os tejföl helyett a 12%-os tejföl  a majonézben (Miért, miért, MIÉRT baszik odafigyelni csak egy kicsit is az ABC-ben???!), jobban fáj, ha egyedül megy a robot a konyhában (Egész nap csak faszodat/picsádat mereszted!), ha a gyerekkel nem foglalkozik senki (Egész nap csak faszodat/picsádat mereszted!), ha a gyerek rendetlen (Most azonnal elalszol, vagy nem jön a Jézuska!), ha másképp áll a karácsonyfa (Ez így nem maradhat, egy ága sincs a jobb oldalon, meg ferde, hogy faragtad ki?), ha nem ég az égő (Na mit tanultatok, mi a különbség a soros-párhuzamos kapcsolás között?), ha senki nem köti a szaloncukrot (Engem nem érdekel, ha egy sem lesz a fán, a zacskóból is meg lehet enni!), ha nem akar lefürödni, szépbe öltözni a másik (Így márpedig oda nem állsz nekem!), ha nem érdekli az ajándék (Mi az, ki se bontod?), ha névre szóló bort/nyakkendőt/pulcsit/műszálas inget kap (Köszönöm, remek lesz!), ha nem lehet mást enni, mint a halat (Ez ponty?), ha csak turkálják az ételt (Évente egyszer igazán megerőltethetnéd magadat!), ha senki nem segít mosogatni (Senki cselédje nem vagyok!), ha megint mosogatni kell (Még a kaja sem ért le, miért nem lehet legalább egy kicsit leülni?), és nem hagy békén egész nap (Legalább karácsonykor pihenni lehetne!), ha megint valami olcsó szart hoztak a gyereknek (Most nézd meg ezt!), ha megint iszik (Na, lassan le lehet tenni, már megint cask hülyeséget beszélsz!), ha nem csörög senki (Le vagyok szarva.), ha nem veszik fel (Le vagyok szarva.), ha szar a műsor (Még egy Váratlan és Zöld  Anne Shirley és meghalok.), ha megint öldöklőset néz (Szeretet ünnepe, az, neked csak az a szórakozás, ha lőnek!)

Nem megy a tétlenség, ha esetleg mégiscsak pihenésre fordulnak a hosszú órák, csak ki kell rántani azt a kiló csirkecombot, meg hiányzott idén a krumplisaláta is, és különben is, hétfőre már nem lesz a hűtőben semmi! Illetve le kell menni a pincébe, a vityillóba, meg ebéd előtt még át kell ugrani a Karcsihoz/Kálmánhoz/komához/kölyökhöz/kollégához. A gyerek buliba kéri el magát. (Miért nem tudsz a családdal lenni két napig?) De legalább reggel lehet tőle cigit elvenni (Mit mondtam neked a cigiről?), a saját már úgyis elfogyott.

Ebben a három napban minden sűrűbb, ugyanakkor minden hosszabb. A mástól vagy mindenkitől való távollét, a mással vagy mindenkivel való összezártság, sűrűbb a csend, sűrűbb a zaj, minden másként van, mint ahogy lenni szokott. A karácsony egy front, egy átállásnak időt nem hagyó sokkterápia, amelyben mindent másképpen kap a szervezet, mint ahogy  és amit szokott. Ételt, környezetet, mindent. Érzelmeket is, persze, de szerintem ha tényleg hétköznapi fogalmakban utazunk, akkor legkevésbé szeretetet. Karácsonykor minden sűrűbb és erősebb: szerelmet és gyűlöletet.