harminc

Nincs net, nincs tréning, nincs gép. Sms, telefon, telefonszám-szerzés, hol az IT, sms, telefon, hol a cucc, itt vagy ott. Ha itt, akkor hol itt.

Dobozok, tömegretyó, ideiglenesség, rémisztő árú kajálda, zéró konnektor, az ablakon túl Budapest utolsó üres telkei.

Hisztériák plusz másfél órás utakról, elnyúlt mosolyok húsz perces séták után, gyorsan terjedő legendák a bőkezűen visszaadó csokiautomatáról, állítólagos segafredo kávé a nemzeti szolgáltatótól.

Az még nem derült ki, hogy a nemzeti jelző miért fontos, főleg az olasz kávék esetében. Garibaldi biztos jóváhagyta.

Kellemetlenül bütykös lifthívó gomb, csippanós, részlegesen működő belépőkártyák, a  "kötbér" szó kiabálása az időben el nem készült kerékpártárolóra.

Eszkaláció, fejvesztés, callok közbeni mély hallgatást jelentő recsegő szuszogás, számolás, nyomozás, outlookra és billentyűzetre tapadás.

Fejrázás, vállvonás, kézszéttárás, nem ebédelés.

Cigizés, cigizés, cigizés.

Kantin és étterem keresése délután fél négykor, ebédelés, eszkaláció, kv elfelejtés.

Háromnegyed ötkor fáradtság, székbe süppedés, bambulás, K.O.

Ma detto. Na ez a deja-vu, nem a Mátrixos macska. Hagyjál már.