Nem vagyok pesti autós. Még budai sem. Nem ülök minden reggel egymagam a kocsiba, hogy munkába menjek, dudáljak, sávot váltsak, elakadásjelzővel megköszönjek, csúsztatott kumplunggal araszoljak, pirosnál álljak, a megcélzott háztömböt hatszor körbejárjak, neccesen parkoljak, és ugyanezt hazafele is megcsináljam pepitában.

Mindezt nem teszem akkor sem, ha szakad az eső, ha havazik, vagy éppen minusz húsz fokos szél fúj. Nem. Egyelőre speciel gyalogolok (mert most éppen elég közel lakom a munkahelyemhez), ha nagyon szar az idő, akkor felülök az általam is utált tömegközlekedő járművek valamelyikére. Ez így volt régebben is (csak BKV), így lesz a jövőben is.
Lehet persze kalkulálni, hogy elbenzineznék-e 9400 Ft-ot egyáltalán, hogy kinek éri meg, hogy egyedül araszoljon a saját autójában, és ne másik 150 lúzerrel a buszon és másik 2500-zal a metrón, valamint, hogy valóban gyorsabb-e a tömegközlekedés? Én az a típus vagyok, aki arra hozza ki az eredményt, hogy egyszerűbb autó nélkül a fővárosban élni.

Nem vagyok tehát az a négykerekű esernyőt használó ember. Nem miattam lesz nagyobb a dugó.

Van, amikor viszont kocsiba ülök, mert azért határok nálam is vannak (ergo megmagyarázom magamnak, hogy na ezt azért már CSAK MEGÉRDEMLEM) Autóval megyek/ünk haza-haza, Szeplős anyukájához, az ország másik felébe, és kocsival vásárolunk valamelyik autópálya vagy főút melletti gigadobozban. Nagyjából ennyi, ami Budapestet érinti.
Ez maximum 10 alkalom egy hónapban. A közös nevező ezekben az, hogy GECI GYORSAN el akarom hagyni a várost, majd a lehető legfájdalommentesebben akarok visszajutni a ház előtti parkolóba.

Na ez az a két dolog, ami kurvára nem megy.

A dugót kurvára nem érdekli, hogy én csak egy potyázó vagyok, szinte véletlenül kerülök oda, közöm sincs az  egész cirkuszhoz. Amint elfordítom a slusszkulcsot és kikanyarodom az első nagyobb útra, egyszerűen részese és egyúttal okozója is leszek a káosznak. Onnantól ugyanúgy szenvedek, mint bárki más autós kolléga, nincs külön sáv a bizonyíthatóan és önmegtartóztatóan keveset, valamint akkor is elfogadhatóbb indokkal kocsiba ülő kocsihajtóknak. Tehát gyalogtempóban haladok, hallgatom a zenét, keresgélem a csatornákat, észrevétlenül orrot túrok, telefont bizergálok ÉS..

VÁGYAKOZVA NÉZEK MINDEN A TULAJDONKÉPPENI CÉLOMRA OLDALIRÁNYÚ KIS UTCÁRA: MI LENNE HA...?

Így morfondírozik magában minden sofőr. Ezen morfondírozásokat minden áruszállító, tizenikszmilliós vagy agyontuningoltsárkányolt járgánnyal rendelkező egyén hatványozott gyakorisággal ülteti át a gyakorlatba: tíz-húsz méter előrekettespadlózás a busz- vagy szembenő sávban és a végén egy - a hétköznapilúzer sofőrök által csak irigykedve nézett - gyors befordulás és kocsi már el is tünt a szem elől. A többiek meg toporogva pöfögnek tovább a sorban...

Budán általában az észek-déli tengelyen autózik az ember, és egyetlen dolgot néz vágyakozva, félve, utálkozva: A BUDAI HEGYEKET. 

1. Hogy azok minek vannak ott?
2. Ki tette oda őket, melyik kormány?
3. És a legfontosabb: HOGY LEHETNE KERESZTÜLVÁGNI RAJTUK, AHELYETT, HOGY "ITT LENT" KERÜLGETI ŐKET??

Ez nyilvánvalóan nem egy új gondolat, mert konkrétan a Rózsadombon is dugó van, azaz ezt a kérdést mások is elég gyakran feltették maguknak, ahhoz, hogy próbálkozzanak. Estefele mindenképpen rengeten kanyarodnak fel, hiszen a sok szerencsésebb  oda fel megy haza, de azt vettem észre, hogy már napközben is túl sokan járnak át a hegyen. (Az én utam (egyelőre) a Kolosyról vezet át a Moszkvára.) Az utóbbi időben a Túl Nagy Forgalmat Szabályozó Fővárosi Bizottság felfigyelt arra, hogy a Rózsadombon túl nagy az átmenő forgalom, ezt bizony szabotálni kell: FEL KELL BONTANI AZ UTAT! Ha majd a sok barom kézifékesen araszol az  negyvenfokos emelkedőn az alibiszalag mellett, rájön, hogy másfele kell menni.

De velem nem basznak ki, megyek majd két utcával arrébb, a GPS pedig segít, ha ráébredek, hogy a hegyi utak nem a párhuzamosságukról híresek...

Eddig nem nagyon voltam sikeres, mert ugyan Buda déli és nyugati részén többé-kevésbé sikeresen tudok kerülgetni ("befele" jövet nézzük most) megúszva pl. Az Alkotás utcai őrületet, de legkésőbb a Moszkva előtt kénytelen vagyok visszakanyarodni az Alkotás végére, mert ott elfogy az albérletes-költözős tapasztalat, nem szerepel a kognitív térképemen menekülési útvonal. A Moszkván tehát átvánszorgok és tűzök (pfff) fel a Hűvösvölgyin, majd a Gábor Áronon át a Szépvölgyire. Azonban mint említettem, már ez sem jelent megoldást. A Gábor Áronon mostantól kb. fél évig minimum útbontás és forgalomakadályozás van; a Szépvölgyi alja is egy merő katasztrófa, igaz, ott  már újra tudok mit okoskodni. Ez így együtt azért messze nem az igazi, valami olyasmire vágyom, hogy az egész hóbelebancot kikerüljem, és max. két utcával az albérlet előtt jöjjek le a hegyekből, azt szevasz.

 

                                                      A TERV

Na de hagyjuk az autókat. A hegyek ugyanis a BKV közlekedésben sem jelentenek  más, mint akadályt. A villamosok kerülgetik őket, csupán csak néhány leharcolt automataváltós mikrobuszt gyilkolnak meg azzal, hogy felküldik őket az emelkedőkön. Nekem Óbudáról semmi más lehetőségem nincs, hogy eljussak a már emlegetett Moszkva térre, minthogy "lemenjek" valamivel minimum a Margit-hídig. Átszállás, kerülő, idő. Azért legalább a Kolosy tértől lehetne valami értelmes hegymászó járat a Moszkvára...

Javaslataim tehát a következők lennének:

1. Hordjuk el a hegyeket, ott zömmel, úgyis csak gazdagok laknak, és tőlem nem áll távol, a "nekem rossz, másnak is legyen az" hozzáállás. Nem kell a sok villa, fa, zöldterület, csend, kis utca, nyugi, park, meg a többi baromság. Legyen lapos, sok, nagyúttal, célirányosan építve. A sok emberrel meg be a panelba. Vagy telepítsék őket máshova, amiből húsz év múlva, újra "jó" környék lesz, és majd ott akar élni és közlekedni mindenki. De az meg már nem az én problémám.

2. Jelöljenek ki ÉRTELMES útvonalakat a hegyeken keresztül, legalább addig, míg itt lenn ezek a büdös nagy dugók vannak. Nem érdekel engem, hogy addig ott csend volt, BIZTOS, hogy onnan fentről a 90% autóval jár minden nap, hát viseljék a következményeket.

3. Miután Budán a HÉV-et, és a 4-6-ost kivéve a tömegközlekedés is belefulladt a Nagy Budai Tömegközlekedési Halálba, legalább pár új alternativ útvonalon ingázó járatot, ha lehetne...

Ebben az egészben persze nincs rendszer, ezek csak a dugó és az azt jellemző tehetetlenségérzet, a düh és unalom szülte gondolatok, mert igenis a FASZOM TELEVAN AZZAL,HOGY ABBAN A NÉHÁNY ESETBEN IS, MIKOR KOCSIBA MERÉSZKEDEM, IRGALMATLAN NAGYOT SZÍVOK. Nem vagyok benne biztos, hogy szerencsés lenne-e átvinni a forgalmat a hegyi utcákba, de gondolom a jelenség amúgy is létezik, hiszen biztos, hogy ez sem egy spanyolviaszos írás. Mindazonáltal  abban a max. 10 esetben, amikor autóba ülök egy adott hónapban, én biztos a hegyeken keresztül fogok közlekedni, annak a sok fasznak, aki pedig minden egyes kurva nap kocsival jár dolgozni, meg mittudomén mit csinálni a városon belül, alkotnék egy külön dugóbugyrot a pokolban. (A politikai, meg a többi részt pedig ki-ki gondolja hozzá, ahogy akarja. Én is ezt teszem.)