Szerintem túl világos az albink. Esküszöm én ennyi port életemben nem láttam még. Egy, nem kettő, egy nappal a takarítás után újra ott nyávognak a cicák, és egyértelműen kivehető egy vékony réteg a legtöbb felületen. Kurvára demoralizáló. Az egész albérlet 33 négyzetméter, de nem lehet tisztán tartani, komolyan.

Pedig nekiállunk rendesen, mindenki hozta magával otthonról a családi módszereket, jelzem volt honnan, volt kitől és volt mit. Amíg volt egyfajta klasszikus gyerek feletti szülői hatalom otthon, minden szombat úgy kezdődött, hogy a reggel hét órai piacolásról-vásárlásból hazaértünk max. kilenckor és onnan szigorúan ment a suvic ebédig. Ebéd után mosogatás, törölgetés, majd a konyha és étkező rendberakása. Vasárnap a tanulás után befejeztük azt, ami még előző nap kimaradt, AZ EBÉD után kicsit újra mindent a környéken, mert hát maszatos lett, nem kérdés.

Ez az akkurátusság az idővel, anya betegségeivel és a lázadozásaimmal nagyban csökkent, de porra, porcicákra, sőt mit több, KOSZRA akkor sem emlékszem. Volt amortizáció, volt elhanyagoltság, de kosz nem volt. Szeplősékről kb. ugyanezt tudom mondani: most már egyedül van a házban édesanyja, néha segítenek neki a lányok a takarításban igaz, de nincsenek otthon minden hétvégén. És mégsincs por. Legalábbis nem ötlik szembe.

Jó, persze, ez a téma is olyan, mint a főzés kontra dolgozás. Nincs kedved kiállni a konyhába még este, meló után. Általánosíthatunk is nyugodtan: lenyomsz minimum nyolc órát, de inkább többet, hazamész, és beállsz a szobába/ajtóba/folyosóra és körbenézel majd azt mondod: a tököm fog

- főzni
- vasalni
- takarítani
- rendet rakni
- szerelni

Mik vannak még?

Németországgal jövök megint: ott régen nem főznek már, gondoljunk csak a Knorra meg a Maggira, ezek nem új cuccok, amiket itt nyomatnak nálunk az idióta reklámokban. Tele van minden boltjuk fagyasztott és nem fagyasztott készkajával. Mert ugyan  amit én zömmel láttam az kurva nagy kényelem volt, nem pörgés, de gondolom arrafele már jóval régebben felborult a privátéletre és a munkára fordított idő aránya.
És ha nem készkaját vesznek akkor olyan harmadikvilágbeli figurákat alkalmaznak, mint én, aki főz nekik. Vagy takarít. Vagy gyereket nevel. Nincs rálátásom, hogy ez mennyire lehet általános nálunk, de Szeplős húgának sokat emlegett szőke hercegének a háztartásbeli anyukája (jól írtam?) gondolkodás nélkül rájuk küldött egy egyszemélyes kommandót, amikor összeköltöztek. Mert hát "ilyen putriba" költözött be a kicsi fia.

Nade vissza a mi albérletünkhöz. Ugyan azt hittem, hogy 33 négyzetmétert könnnyű lesz kitakarítani, de ez nem így van. 33 négyzetmétert ugyanis telepakolsz. Tehát először arrébb kell tolni, vagy kompletten ki kell pakolni onnan, ahol takarítasz, majd vissza mindent, és ezek után onnan pakolsz oda mindent, ahova az előbb leraktad a cuccokat. Soha nincs vége. De hát csak 33 négyzetméter, csak megcsináljuk. Ha nincs erő, akkor csak aholapapoktáncolnak-módszerrel, de lakható, vállalható állapotban tartjuk - és másnap kiderül, hogy mégsem. Újra poros minden. Budapest? Ezek az újfajta burkolatok? Nem tudom, de néha  úgy érzem, hogy Sziszifusz, baszki, egy eredményes valaki hozzánk képest. Inkább főzök.

Jut eszembe, Stahlnak kicsit megbocsátottam, a mandulás csirke-tagine parádés (muszáj volt elkészíteni, túl jól volt fotózva, meg a hozzávalók is vonzottak nagyon), de kuszkusszal ne bajlódj, rizst neki (mellé) azt kész.