A hétvége többek között az ecetes chips jegyében telt el. Merthogy annyira szar volt, hogy több napig ettem. Ketten kezdtük el, de csak egy olyan konyhazabamalac van az albérletben, aki mindent és minden szart betakarít. Volt balzsamecetes és ecetes ecetes, természetesen mind a kettőt…
A Márton-napról annyit, hogy félelmetesen nagy hülyeség karácsony előtti félretevős időszakban ezzel (nem) etetni a népet (akik mi vagyunk természetesen, mi ketten), mert a hétvégén legalább huszonhatszor nem ettünk Márton-napi ajánlatot. Valahol a Trófeánál indult (no meg az…
Lejjebb csúszva fekszek széken, a péntek délután valahogy addig babrált az övemmel és a felső gombbal, míg azok diszkréten ki nem engedtek. A paraván felett csak dél-Budapest végtelen, őszi nyárfasora szegi a hétvégi horizontot. Még nagyjából 34 óra, hogy ilyenkor már este…
Van a mostani hétvégékben valami, ami hasonlatossá teszi őket egy tizenöt órás, mély alváshoz. Valami elementáris fáradtság előzi meg őket, ami túlmutat azon az öt munkanapon. Maga a hétvége olyan, mint egy tökéletes, frissítő, jókedvű álmokkal teli, kurva nagy szunya. Van…
Megérkeztek a babzsákfotelek és a csocsóasztalok. Most rámolják be őket egy eddig ideiglenesen tréningteremként működő szobába. Azt nem tudom, mikor lettünk mi számitástechnikai cég, de azt sem, hogy fogják ezt a felháborítóan liberális és újhullámos jelenséget belefojtani…
