A Márton-napról annyit, hogy félelmetesen nagy hülyeség karácsony előtti félretevős időszakban ezzel (nem) etetni a népet (akik mi vagyunk természetesen, mi ketten), mert a hétvégén legalább huszonhatszor nem ettünk Márton-napi ajánlatot.
Valahol a Trófeánál indult (no meg az interneten), elmentünk a Szent Jupát, valamint a Náncsi néni mellett, majd immáron teljes valónkban nem vettünk ötezer forintért libamájat az Auchanban, de még kacsát sem, mert az meg nem volt - nyilván vagy elvitték a liba helyett, hogy madár-madár, ahogy mi is tettük volna, vagy ki sem tették, hogy köcsög magyarok, ott a liba, megtömettétek, akkor vegyétek, egyétek.

A harmadik utolsó szép hétvégénken nem mentünk el az alcsútdobozi Sport Hotel és Étterembe, pedig igény lett volna arra is, hiszen az arborétumban elég jó volt a levegő.

Végül már újra Budán kipróbáltuk a Da Raffaello pizzériát, mert addigra egyszerűen MUSZÁJ volt VALAHOL enni, és egy pizza mégiscsak csak egy pizza, azaz nem libamáj, se nem steak vargányával, ha érted mire gondolok.

A Da Raffaello egy végtelenül szimpatikus étterem, és a kaja is jó volt, látszott is, hogy visszatérő vendégeik vannak.. csak egyszerűen hiába kerestük az olasz öregurat, (remélhetőleg csak éppen azon a szombaton) se az étteremben, se a pizzában nem volt ott.
Attól még persze este tízig rosszul voltam, annyira túlettem magam, nem kérdés.

Vasárnap nagy levegő, New Jersey, babalátogatás. Lett volna, csak éppen a kislányból nem láttunk sok mindent, mert abban a négy órában éppen sürgős aludnivalója volt. Az biztos, hogy remekül tud nyújtózkodni, nyálat habosítani, kamasz módjára visszahúzni kezét a hosszú ujjúba, álmában grimaszolni és önmagát arcon legyezni.

A végén persze próbálták felkelteni, de egyszerűen nem ment, ilyet én még nem láttam. Tudod, volt a simogatás, hasrázás, majd a legdurvább, a kiságyból kivétel, amiért én is biztos haragudnék, de ő? Semmi. Lazán saját feje méretűnyit ásított, meg forgatta a fejét, néha beleesett a keze a szájába, kb. öt percenként kilesett egy  budspenceri csíkon, azt is csak fél szemmel, és ennyi. Ekkor átvette a nagymama, és azon a gyerekűző, kristályhasító affektahangon elkezdte szeretni, és Anya tudta, hogy mit csinál, mert a baba, valami borzasztóan megrökönyödött, méltatlankodó arccal kinyitotta egyszerre mind a két szemét, amit azelőtt még soha nem csinált.
Majd kihasználva az általános örömködést, rajtaütésszerűen újra elaludt. Tesómnak nem volt más választása, meg kellett zsarolnia mellel, úgyhogy kicsit elvonultak cicizni, ébredezni, majd még azelőtt újra kihozta, hogy belealudt volna a kajába. Ő ezek szerint igazi független egyéniség, leszarja az ilyeneket, hogy első benyomás, meg ki mit gondol, nem köszön, csak alszik, ha vendégek jönnek. Már most egy igazi lázadó, értem én. Jól megleszünk.