harminc

A boldogság néha egészen furcsa helyeken rejtőzik.

A napfényben táncoló porcsatában, a lepedő fény járta illatában, a fakó fényképnyi, fekete-fehér, vízparti hunyorgásban és a szemhéj mögötti piros, gyerekkori szobák ízeiben, annak a régi sárga sötétítőfüggönynek a szellőztetésnyi ráncaiban.

Az ablaknak szorított halántékban, a kávé utolsó három, barna kortyában, az olvadó, csillogó hó, amfiteátrumot fedő cukormázában, a tétlen vasárnap mindentudó semmitnemakarásában.

Napimádó vasárnap délután.

Ez volt az első alkalom, hogy olyan urambátyámhaverompartnerem módon "elintéztem" valamit. Kapcsolati tőkém alig pár emberre korlátozódik, de azokban sem vagyok biztos. Szerintem ha Nyomozót felhívnám, hogy tegyen meg ezt vagy azt nekem, kitérne a kérésem elől. Ha nem is rögtön mondana direkt nemet, a második-harmadik mondatából már levágnám, hogy nem lesz "abból" semmi. Nyomozót a maga határaival kell elfogadni. Bár lehet, egyszer majd tudniakarásból megfeszegetem a határokat.
A sógorom eddig arra nem volt hajlandó, hogy ha vonattal sikerült hazamennem, kijöjjön elém. Kétszer próbáltam, kétszer gyalogoltam fél órát, többet nem hívtam. Miután azonban két hónapja itthon csinálja a semmit, és a kifizetésemet is pendingre rakták, úgy voltam vele, hogy elhívom hozzánk szerelni. Ő vízvezeték-szerelő, nekem meg csöpög - igen - a csapom pár hónapja. A mosdókagylónál nagyon, a kádban kicsit.
A főbérlő azt mondta, hogy kifizeti, oldjuk meg. És ÉN ELINTÉZTEM!
A sógorom feljött, hozta tesómat, meg Ábit, cápákat nézve megvárták, míg végzek a melóval.
Vettünk a Praktikerben két új csapot, amikre van egy év cseregarancia és majd egy év és két hónap múlva fognak tönkremenni. Ezeket fel is dobta, ahogy kell, sőt végre megfúrattam a falat egy zuhanytartó rúd ürügyén. Hatalmas elégtétel volt a lelkemnek, mert persze mindig megvan az a feszkó egy makulátlanra felújított albérletben, hogy egy szöget sem mer beverni az ember. Most viszont egyből csempét fúrattam és még azt sem vettem zokon, hogy amikor a sógorom dübelt kért és én nem tudtam mi az, megint körberöhögtek. Aztán kiderült, hogy a dübel nekem tipli, és én fel nem fogom, hogy ha nem tudja a normális nevét sem, akkor miben reménykedik? Mit nagyzol itt a dübellel?

Dübel. Tipikusan az a németes-szakis szó. Minthogy családomban én vagyok az első diplomás, a legdrágább, vérrel és verejtékkel előállított és kiképzett csúcsragadozó, nekem ilyen szavakat nem is kell ismernem.

Utálom a komplexusokat.

Végre klasszikus módon zuhanyozni viszont imádok.

Elég gyanútlanul indultam kávéért a kisboltba, amikor is belefutottam a következő ebédrendelésbe:

- Hozz nekem dauerolt tésztás levest. Abból kettőt! És ha van darabra kockasajt, abból egyet!

...

Eltelt egy-két pillanat, mire megmozdult bennem valami és átfutott rajtam a felismerés.

- Az összefüggéseket inkább nem akarom tudni.

- Pedig vannak.

hogy mondjuk egy 60 L-es kukába 60 L-es szemeteszsák kell, mert tudják, hogy ez így lenne logikus, vagy kicsit nagyobb kell, mert nem tudják, és a 60 L-es jelzés mind a kettőn azt jelenti, amit: hogy 60 L-es, tehát mind a kettő tök ugyanakkora, azaz nem lehet felrakni a kuka szegélyére a kukazacsit.

De ha ez így van, akkor pedig az nem teljesen világos, hogy miért egy nagyobb űrtartalmú tárgyat egy kisebb űrtartalmú tárgyba tenni, hogy jó legyen? Szerintem egy max. ugyanakkora kellene, szélesebb szájjal.

A panelmacsó stílus- és divatérzékeny, megérzi az új idők hívó szavát, így szórta ki a Garzon szekrény alsó két fiókjának teljes tartalmát a kilencvenes évek elején kétszer is. Először a 80-as évek fehér sportzoknijáról váltott az urbánmaffiás-rosszfiús-de ha kell elegáns feketére, valamint így dobta el egy pillanat alatt a köldökre és felső combra átnyúló fanszőrzetet soha el nem takaró hagyományos alsónadrágot, és vette fel a Mr.BIG mackós boxeralsót. Rendszerváltás és szabadság minden herének!

Időben kicsit visszaugorva az akkor még a délutáni puncinézés előtt, a nyitható kiságyon még édesdeden és türelmetlenség nélkül aludni bíró óvodamacsó ugyanígy utasította el egy idő után a cicanadrág viselését, a csak csipkedéssel felhúzható harisnyát, és tiltotta meg az anyukájának, hogy bugyinak nevezze az időként még pelenkát is magába burkoló bugyogóját: egy igazi macsó nem jár bugyiban!

Egy ideig minden Casucci és Levi's farmer fölött jó minőségű boxeralsó szegély villant, de miután a panelmacsó belátta, hogy a vadkapitalizmus mégsem fenékig GDP növekedés, úgy döntött, hogy ő elég szegény ahhoz, hogy piacon vásároltasson. Innen a boxeralsó is rohamos mélyrepülésbe kezdett, és tulajdonképpen nagyon hamar el lett felejtve, hogy mi is volt az ok, amiért a háromszöget zászlóra váltották. A csomagolás felett újra győzött a kényszermegoldás, az olcsóság, és az alsót a gatyával együtt letolás módszertana: csak a lényeg a lényeg.

Másodfronton azért nem adta magát a panelmacsó olyan könnyen. Ez a front az éjszakai front, az életbe és önérzetbe vágó pizsamakérdéssel. Százévek csíkos hagyományait azért elég nehéz egyetlen flegma leszarom mozdulattal a sarokba vágni, az édesanyák nem is értették, hogy hirtelen mi lett a baj a pizsamával. Gondoljátok el, ott van az következendő 15 évre elegendő flanelcucc, behajtogatva a szekrénybe, és még további öt reprezentatívabb darab, ha kórházba kell menni. Erre bemondja a panelmacsó, hogy ő BIZTOS nem alszik többet pizsamában, felőle akár fel is gyújthatja azokat a mutter. Ő nem lesz olyan mú, mint az apja, faszom fog pizsamázni. Jó lesz a Metallica vagy a Kappa póló, meg a boxer. A Mutter ugyan visszakézből azt válaszolta, hogy az anyád picsáját fogsz te 3000 forintos pólóba' aludni, amit a születésnapodra kaptál, elment az eszed, meg vagy hülyülve teljesen, mióta eljársz itthonról, de a panelmacsó győzött, régen elmúlt már a pofonok ideje.
És ebből nem engedett. Póló, boxer fel, a pizsamák mehettek a nagyihoz, meg a szegényebb családi barátoknak.

Elmúlt újabb 10 év, amikor is a panelmacsó újra megorrontott valamit.
Testhezálló, feszülős, elasztán, lycra, ezek voltak a hívószavak és a panelmacsó újra felfedezte, hogy jó, jó az a szabadság, de még jobb, ha támaszt kapnak az amúgy csak céltalanul lógó elemek. Mégiscsak ritkábban kell mélyre nyúlni egy-egy igazításért, ha már alapból szilárdabb és keretek közé szorított a rendszer.
Eljött a a feszülős, száras alsónadrágok korszaka.

Mint legutóbb, most is megvolt az a minőségnek kedvező "pillanat", amikor a panelmacsó MÁR tudta, hogy más a divat, a Józsefvárosiak viszont MÉG nem éreztek rá a változó igényekre és ezért egy ideig mindenki minimum J.Press gumiszegélyt villantott, sőt, az igazán fanatikusok Marky Markot felidézve félhavi keresetüket vagy zsebpénzüket költötték el egyetlen darab akciós Calvin Klein alsóra Parndorfban.

A pillanat hamar tovaszállt és karácsonyra már befigyeltek a Xian Hjung, Lordan, és egyéb csomagtartómárkák. Természetesen az európai M-es csomagokra ázsiai XL, vagy XXL-es méretek voltak a megfelelőek, és természetesen az átváltás először nem ment zökkenőmentesen, így ugyan az anyai lelkiismeretek a "de hát nyúlik!" felkiáltással megnyugvásra találtak, azonban biztosra vehető volt, hogy panelmacsónak jövőre BIZTOS nem születik gyereke.

Az évek ismét teltek, pizsamafronton nem történt változás, panelmacsó boxerban aludt, mert kiterülni éjszaka megfellebbezhetetlenül a legjobb dolog a világon, valamint egy panelmacsónak a szellőexport akadálytalansága is kulcsfontosságú tényező.

Alsófronton kicsit lazultak a keretek, nagyjából rájött mindenki, hogy itt liberális piac van, globalizáció van, a dolgok összemosódnak, lehet mindent és semmit egyszerre, a pillanatnyi kedvtől és igényektől függően fecskét, klasszikus boxert, feszülős szárast, vagy csak pisicseppes farmert hordani. A fanszőrzetek egy ideje már rövidebbek, a lehetőségek pedig korlátlanok lettek.

Mire idáig eljutottunk, a macsó rájött, hogy kevesebb kirakat és több minőség az, ami neki jólesik, és arra is csak tizenkettőt nyelt, hogy annyi év után újra pizsamát kapott az édesanyjától. A harcok már csak régi emlékek csupán, megsérteni őt többé már nem áll szándékában, legyen, felpróbálja. Egy kockás rövidnadrágról és egy sötétkék pólóról van szó. A gatyának széles, kényelmes gumicsíkja van, és mély zsebe, vakarásra, és reggeli félkezes, ablaknak dőlő kávéspohár-fogásra kiválóan alkalmas. A minőségérzet meglepően magas - szerelem első hordásra. A póló egyszínű, sötétkék és rá van írva egy tigrisfej köré, hogy Nagasaki, Japan Tiger. Bő, kényelmes, nem is pizsamás, ez kérem nightwear.

A panelmacsót megvették, akárhogy is, de pizsamás szófarokker lett.