Ez volt az első alkalom, hogy olyan urambátyámhaverompartnerem módon "elintéztem" valamit. Kapcsolati tőkém alig pár emberre korlátozódik, de azokban sem vagyok biztos. Szerintem ha Nyomozót felhívnám, hogy tegyen meg ezt vagy azt nekem, kitérne a kérésem elől. Ha nem is rögtön mondana direkt nemet, a második-harmadik mondatából már levágnám, hogy nem lesz "abból" semmi. Nyomozót a maga határaival kell elfogadni. Bár lehet, egyszer majd tudniakarásból megfeszegetem a határokat.
A sógorom eddig arra nem volt hajlandó, hogy ha vonattal sikerült hazamennem, kijöjjön elém. Kétszer próbáltam, kétszer gyalogoltam fél órát, többet nem hívtam. Miután azonban két hónapja itthon csinálja a semmit, és a kifizetésemet is pendingre rakták, úgy voltam vele, hogy elhívom hozzánk szerelni. Ő vízvezeték-szerelő, nekem meg csöpög - igen - a csapom pár hónapja. A mosdókagylónál nagyon, a kádban kicsit.
A főbérlő azt mondta, hogy kifizeti, oldjuk meg. És ÉN ELINTÉZTEM!
A sógorom feljött, hozta tesómat, meg Ábit, cápákat nézve megvárták, míg végzek a melóval.
Vettünk a Praktikerben két új csapot, amikre van egy év cseregarancia és majd egy év és két hónap múlva fognak tönkremenni. Ezeket fel is dobta, ahogy kell, sőt végre megfúrattam a falat egy zuhanytartó rúd ürügyén. Hatalmas elégtétel volt a lelkemnek, mert persze mindig megvan az a feszkó egy makulátlanra felújított albérletben, hogy egy szöget sem mer beverni az ember. Most viszont egyből csempét fúrattam és még azt sem vettem zokon, hogy amikor a sógorom dübelt kért és én nem tudtam mi az, megint körberöhögtek. Aztán kiderült, hogy a dübel nekem tipli, és én fel nem fogom, hogy ha nem tudja a normális nevét sem, akkor miben reménykedik? Mit nagyzol itt a dübellel?

Dübel. Tipikusan az a németes-szakis szó. Minthogy családomban én vagyok az első diplomás, a legdrágább, vérrel és verejtékkel előállított és kiképzett csúcsragadozó, nekem ilyen szavakat nem is kell ismernem.

Utálom a komplexusokat.

Végre klasszikus módon zuhanyozni viszont imádok.