A boldogság néha egészen furcsa helyeken rejtőzik.

A napfényben táncoló porcsatában, a lepedő fény járta illatában, a fakó fényképnyi, fekete-fehér, vízparti hunyorgásban és a szemhéj mögötti piros, gyerekkori szobák ízeiben, annak a régi sárga sötétítőfüggönynek a szellőztetésnyi ráncaiban.

Az ablaknak szorított halántékban, a kávé utolsó három, barna kortyában, az olvadó, csillogó hó, amfiteátrumot fedő cukormázában, a tétlen vasárnap mindentudó semmitnemakarásában.

Napimádó vasárnap délután.