A pacsker jó dolog, a két pacsker meg még jobb, sőt mi több kötelező, ha le sem rohad az ember lábáról, és még inkább ha dehogynem. Az idei flipflopszezon elég korán jött, ha azt nézzük, hogy május 6-án már nyári viharok elől kell, hogy meneküljünk. Két napja a legapróbb egérkattintásra is liternyi vizet izzadok a fülledtségtől, hát minden jogom megvan arra, hogy papucsban közlekedjem. Az első flipflopfecskék már zsebes rövidgatyában és teniszpólóban járják a várost, tehát ez a minden szezonnál felbukkanó kényelmetlen egymást lesés, hogy vajon van-e annyira hideg, meleg, hogy lehessen a vadiúj bevásárolt cuccokat már hordani és ki lesz az első, aki bevállalja, na ez már most, május elején elmúlt. Nyugodtan lehet csattogni, meg is vettem gyorsan az idei futóművet. Fekete, mert koszos és/vagy lebarnult lábfejhez az illik -ezt már írtam. Ezen kívül természetesen megnyugtatóan nagyon márkás, viszont kevesen ismerik, valamint jófej módon masszírozósrücskös.
Itt a nyár
VIGYÁZAT: Ez a hirtelen felindulásból elkövetett poszt NAAAAGYON nagy spoiler MINDEN akopal apokaliptikus mozira. Igen az Éli könyvére is, meg az Útra is, meg mindenre, mondom.
Aki a többire nem kíváncsi, annak még annyit tudok elmondani, hogy a Book of Eli minden bizonnyal egyetlen nagy, két óra hosszás Ray-Ban reklám. Kivétel nélkül mindenki valamilyen überkúl napszemcsóban nyomja, hogy honnan vették, amikor vizük meg bármijük alig van, azt mondjuk nem tudom. De mindegy is, aki nyár előtti szemüvegvásárlás előtt van, annak a film kötelező darab. Aki meg nem, az is akar egyet majd utána, tutti. Meg olyan baszom nagy szablyát is, amivel Denzel Washington aprítja a jónépet. Na, az már szakácskés.
Poéngyilkolás nélkül ennyi.
Szóval nem értem én ezt, a fasz ki van, hogy ezek mindig a tengerhez mennek meghalni. Az egész kurva filmben gyalogolnak, menekülnek mint az állat, odaérnek azt erre egyből meghalnak, mintha ez ilyen atomháborúban lemminggénné sérült genetikai kód lenne, hogy ha út végét, vagy vizet lát az ember, akkor egyből össze kell zuhanni.
Ha ennél csak kicsivel kevésbé másolnák egymást az amúgy minden bizonnyal igen kreatív alkotó elmék, akkor sokkal lelkesebben töltenék torrenten, de ezeknek már nem számít a néző.
A Koss minden előzmény nélkül megadta magát pár nappal ezelőtt. Biztos megsértődött. Ennek én akkor még nagyon örültem, mert a dobozára rá volt írva, hogy a végtelen meg kétszázig garanciás. És páncélja is van. A feladatom csak annyi volt, hogy egy térképen nem létező tizennyolcadik kerületi utcába elvigyem minden papírjával együtt, ahol a Hama Kft. székel. A Hama Kft-nél pedig az IGAZI profik székelnek, mert nemhogy tesztelés nélkül, de ránézés nélkül is szakértőileg igazolták, hogy a fülhallgatóm valóban elromlott, valamint javasolták az extreme digitalnak, hogy kurva gyorsan adják vissza a pénzem. Ők erre még PÉNTEK ESTE NEGYED HÉTKOR is hajlandóak voltak. Ezt külön kiemelte a le nem égett mammutos boltos garanciás csávó. Legyen: én PÉNTEK ESTE NEGYED HÉTKOR különösen és kifejezettem hálás voltam, hogy ezt elintézte nekem, főleg, hogy az időközbeni ÁFA-változás miatt vagy hat telefont kellett megeresztenie PÉNTEK ESTE NEGYED HÉTKOR. Visszakaptam mind az ötezer forintomat. Ennek még inkább nagyon örültem még akkor.
Azóta viszont kiderült, hogy egy épkézláb Sennheiser fülhallgató legalább még plusz ötbe kerül, mert ahol olcsóbb lenne, ott már nem kapni. És annyiért meg hát faszom. Azt a gondolatot szokni kell még, főleg fizetés előtt. Tehát most van a Philips, ami jó csak rövid a zsinórja és azt idebenn használom. Azért kell kettő, mert ha itt előveszem, akkor itt marad és SOHA nem lesz nálam, azon kevés alkalmakkor, amikor nem itt vagyok. Mint ma. Most van ötezer forintom, viszont egy káosz az életem.
Az idei ballagást a Róbert Károlyon töltöttem a Kacsóh Pongrác és az Árpád híd között, negyvenhárom fokban. Miközben a Petőfi és a Café között kapcsolgattam (néha megvolt egy-egy Tilos- vagy Roxykontra) gondolatban legalább négyszer felrobbantottam a főváros összes középiskoláját, bár tudom, ezt egy poszttal a Szigetkör elméleti sorozatgyilkolászása után megemlíteni már egyenesen kínos.
De van tovább is, ugyanis este meg az irigységtől sápadoztam, az Árpád Gimnáziumnak olyan beszarás fáklyás, világítóbuzogányos ballagási ünnepsége volt, hogy a kocsimtól 5 méterre nagyobb tűzijátékot rendeztek, mint amekkora az ámblokk fővárosi augusztus huszadikai. Már csak Besenyei hiányzott az égről, hogy füsttel felírja: "tovább, tovább, fel búcsúcsókra cimborák!"
Ez a 2009-es
A saját, tizenhárom évvel ezelőtti ballagásomból csak arra emlékszem, hogy akut és - egy idő után - traumás állapotok uralkodtak a kék szegfűcsokrom (ez egyszer hálás voltam Anyának, hogy mindenből a 200%-t hozza ki, így a ballagási virágháborúból is) takarta altájékomon, mivel a központi és a sulis ballagáson is Andi mellett álltam, aki vérkeresztény mivoltából adódóan abszolút nem akaratlagosan nyomta a karomhoz a bal mellét, hanem csak azért mert többször és folyamatosan elemi erejű meghatódás vett rajta erőt. Andi egy kreolbőrű szexistennő volt, erről egyedül csak ő nem tudott, még az sem tűnt fel neki, hogy az osztály teljes hímnemű állománya ájulásig rosszul lesz minden tesiórán, mert ő ragaszkodott a klasszikus tornadresszhez, ráadásul aerobikos létére igen komolyan vette a testnevelést, nagyon precíz mozdulatokkal dolgozott: derékből hajolt lábhoz és derékszögben emelte a lábát. Nagyjából ezek a gondolatok foglalkoztattak csak ez foglalkoztatott aznap délelőtt: hatalmas bátorsággal igyekeztem percenként legalább egy századmilliméterrel feljebb emelni a jobb könyököm. Úgy éreztem ennyi határozottan jár négyévnyi kitartó és beteljesületlen onlyvisual vágyakozás után.
Az általános búcsú és a szégyenlős, új ismeretségek napján még mindig abszolút nem érdekelt az érettségi, még mindig úgy voltam vele, hogy az a kurva matektételes zöld könyv majd megtanulja magát valahogy. Ez nem történt meg, viszont Ákos zoknijába elképesztően sok feladatmegoldás elfért, ami lazán elég volt egy hármasra - mindenkinek.
Törit csípőből hoztam, a II. világháború 55 millió halottja elég volt egy önelégült és dicséretes ötöshöz, az viszont lesokkolt, hogy a bioszom jobb lett mint az irodalom és nyelvtanom.
A ballagást illetően azonban mégsem csak a szépre emlékezem, mert mind a mai napig hajlandó vagyok az önsajnálatig felemlegetni, hogy kurvára nem kaptam semmit egy Parker tollon, egy rádiós ébresztőórán, valamint egy aranyat nyomokban tartalmazó medálon kívül. Nyomozónak ekkor menedzselték például a jogsiját, de úgy általában mindenki szépen gyűjtött, én meg ott álltam egy nagy lófasszal az Élet küszöbén.
Életemre vonatkozó további rossz ómen volt továbbá, hogy az amúgy sikeresen abszolvált vizsga megünneplésének éjszakáján a következő graffiti került fel New Jersey leggettósabb épületének falára:
Leéretségiztünk
Mi, én is. Egy tével.
Akinek ez nem egyértelmű: ez a "sziget" nem AZ a sziget, ne akarjunk túl sokat, azt fussa körbe, aki akarja. Ez a sziget a Margitsziget. Kisebb, viszont körbe tudom futni egy évben legalább háromszor. Rajtam kívül erre sajnos még sok elvetemült fővárosi is képes, itt minden egyes nap sok ezer ember úgy csinál, mintha ez lenne a Central Park: ha kevesebb szmogot akarnak kocogás közben beszívni, akkor idejönnek. Melegítőben bliccelnek valamelyik hídfőig, titokban, csendben MÁR a villamoson bemelegítenek, majd nézzed meg a kis sunyikat, ha arra jársz, ahogy szégyenlősen köröznek a bokájukkal, meg mélyebbeket lélegzenek, mintha annyira szép és megható lenne mondjuk a Margit körút látványa.
A magamfajta kocajoggernél a futás tulajdonképpen két héttel a tulajdonképpeni futás előtt kezdődik és a következő jelekről ismerhető fel: naponként pár alkalommal spontán öv feletti rálogóháj-markolás, kézzel hasfelmérés majd fejcsóválás, a wc-tükör előtt undorodva haspina készítés, sörről száraz borra váltás, evés előtt önmagát kétszer is meggondolás, nemevés, éhség miatti idegeskedés, hasbehúzva járás. Ha ilyet látsz, akkor az az ember már fut. Még lélekben ugyan, de fut. Látja magát ütemesen fújtatni, kilométereket enni, futni, futni, még mindig csak futni, látja magát szálkásan, izzadtan, győzedelmeskedve... még a levegőt is gyorsabban szedi, figyeld csak meg! És egyszer csak eljut a késztetés a tettig, felkerül a futócipő, emberünk gyalog, biciklivel vagy villamossal megközelíti a szigetet. Vesztére.
A sokezer ember sokféleképpen fut, de vannak pontosan belőhető típusok, ezeket minden alkalommal láthatod, ha futni vágysz.
Először is, ha már a látás került szóba, akkor vannak azok a fanatikusok, akik nem látnak, merthogy vakok. És vannak, akik velük futnak és ők ketten össze vannak kötve kulcstartópánttal, vászonszatyorral, kötéllel, bármivel. Egyik vége az egyik kézben,másik a másikban és ketten együtt futnak. ÉS lehagynak. Szar napod volt, éhesen indulsz le a szigetre, nyűgös vagy, és már előre utálod az egészet, de amikor meglátod ezeket a fickókat, az eltölt valami olyan jó érzéskavalkáddal, hogy meghatódsz, meg minden, meg basszus, mi a fasz, még te nyűglődsz, örülj már végre, mert mindened megvan, meg ilyenek.
Nade, hogy lehagynak. Mert szokj hozzá, ez olyan, mint anno a Police07 társasjáték: arra is rá volt írva, hogy 0-99 év között játszhatja mindenki. Hát veled is ez a helyzet, veled és rajtad is mindenki szórakozhat nulla évtől kilencvenkilencig: a háromlábú kutyától kezdve, a hatéves gyerekeken át, a vakokig, MINDENKI le fog előzni. Ha ezzel együtt tudsz élni, akkor minden rendben, akár neki is indulhatsz.
Nade a kedvenc futástípusaim:
a Már A Hídon Futás
a Nem Futás
a Leelőzendő Áldozat Futás
a Kellékes Futások:
a Kulccsal Csörömpölős Hasitasival Futás
a Telefonnal vagy Ipoddal Zenét Hallgató, Cool Vagyok Futás
Te viszont egyelőre még nem futsz sehogy. Szégyenlősen beállsz a lépcső alatt kalimpáló őrült taicsísek közé és próbálsz lekövetni két-három rémhülye mozdulatot, majd végül beéred két kar- és négy és fél bokakörzéssel aztán mégiscsak ucca neki, nem fogod te magadat égetni ott.
Bolondok
Három lépés után természetesen MÁR izomlázad van sípcsontod felett, amiben az a furcsa, hogy eddig soha nem hallottál ilyen izomcsoportról, majd rájössz, hogy görcs az bazdmeg. Túl puha a futószőnyeg. Már most faszkivan, próbálsz inkább a salakon futni. ÓÓ, faszom, ki találta ezt ki?? Közben konkrétan olyan érzésed van mint Baumgartner Zsoltinak a Forma 1-ben, hogy el se kellett volna indulni, úgyis ugyanez lett volna az eredmény, állva hagy mindenki.
És elkezdesz utálni. Utálod a sok buzit, aki sört iszik és cigizik és nem átallják magukat jól érezni, míg TE egyedül a rejtői könyvek légiós-gyaloglásaihoz mérhető szenvedésen mész keresztül. Akadjon a torkodon a Gösser, te köcsög. Utálod a három lépésenkénti jointfüstöt, utálod a smárolós randizókat, utálod a padon olvasó bölcsészcsajokat. Azok ott most komolyan 
napoznak?? Ó,hogy kapjanak rákot, de kurva gyorsan! Óó, faszom, ennek soha nem lesz vége, hol van egy csap? Nincsen bazdmeg. Jócsaj elfut melletted. Kurvaanyád, fúú, baszki milyen segge van. Zihálsz. Próbálod tartani a fenék tempóját, de harminc méter után feladod. Akkor vesszél meg, rohanjál, na. Legközelebb elgáncsollak, akkor majd megnézzük ki mit tud. Köpködsz, valami bogár van a szádban. Fúh, fúhh. fúhh.
Valaki elmegy melletted megint. Így bazdmeg nem lehet is lehet futni, hát ez mi a faszomat legyez? Hogy fut ez? Hülye! Ejj bazdmeg, te átírnád az Isteni Színjátékot! Hagynád a picsába a fösvényeket meg uzsorásokat meg még ki a faszom van ott, a sikkasztókat,mit tudom én. Te beletennéd az összes faszt, aki lehagy meg aki itt jól érzi magát, na meg ezeket a kurva lámákat. Ezek őzek bazdmeg. Pihennek bazdmeg. Érted, ott fekszik. És milyen kurva büdösek a kurva életbe, te meg ezt szívod!
Őzlámák
Meg a kurva pónik!
kurvapónik
Meg a hülye kisgyerek! Ezeket bazdmeg minden nő szereti, ha kurva dagadtak is. Kurva kölkök. Kurva gólyák.
Ezek is pihennek, nédde, törném el lábadat.
kurvagólyák
Húú, hasat behúz, ez jó csaj, aki itt jön szembe. Szemezés. Rám se nézett. Kurva anyját.
És ez így megy végtelen hosszan. Pörög az agyad, szenvedsz, káromkodsz és csajokat nézel. Csajokból a következőek a kedvenceid, csak, hogy tudd, ez fontos rész:
Van a baseball sapkás - a csajok valamiért eszméletlen vagányul néznek ki baseball sapkában. Van a MILF, avagy a Margitszigeten rájössz, hogy tényleg nem csak húszéveseké a világ. Van a kisminkelt picsa, és van a kövér, akit leelőzhet az ember - na ezek a kedvencek.
Árpád híd előtti kanyar, még csak most jön a neheze, a napos, hosszú oldal, a Palatinus mellett harmadszorra is meghalsz, a legnyomorultabb akkor vagy, mikor a CÉL előtt a kövér lány visszaelőz, plusz elfut melletted legalább három hátizsákkal rohangáló vasember. Szíved szerint ráugranál az egyik nyakára és addig vernéd a fejét a műbetonba, míg meg nem ígéri, hogy soha többet nem előz le teljes menetfelszereléssel és ezentúl mindig tiszteletteljes távolságot tart, ha nem, akkor melléd érve ájultan összerogyik minden alkalommal a fáradtságtól.
Ezek teniszeznek bazdmeg. Látod, ahogy fejükből hirtelen kiáll a teniszütő és folyik a vér a fehér ruhájukon. A Margit híd előtti forduló, már csak pár méter - FELFELE, bazdmeg. Ehh, ehh, ehh, fuhhhh, megvan az is. VÉGE!!! Körbejárkálsz, a mellbimbód picsamód fáj, összedörzsölte a szétizzadt póló, a combjaid minden remegő lépésnél összeragadnak, de már kifelé ballagsz. Az este hétórai nap pont a szemedbe süt, de azért pontosan látod, ahogy több jó csaj is megnéz, mert egy izzadt, győztes férfiállat vagy és akarnak. Boldog vagy és ezért igazából a hídon kifele már csak rutinból lövöd képzeletben tarkón az összes kurva biciklist, aki nem száll le a bringáról. De nem, nem, némelyiket elég, ha letartóztatják.
LETARTÓZTATÁS!
TARKÓN LÖVÉS!
Sóhajtasz és végülis leszarod. A helyén van végre újra minden, lefogytál.
