harminc

Srácok, ti adtatok nevet neki? És folyamatosan úgy is hívjátok? Azért ez a direkt kérdés, mert éppen egyetlen haverom sincs itt, hogy ezt megdumáljam vele, és eddig valahogy erre a dialógusra soha nem került eddig sor egyikükkel sem.

Az egész arról  - valószínűleg ebben a kontextusban is csak nekem új - dumáról jutott eszembe, amin egyébként kurva nagyot röhögtem, hogy élő szövet a fémvázon. Ehhez a dumához már csak egy adott fejet kell hozzáképzelni, ahogy mondja. Csücsörít, kacsint, és odarakja a végére, hogy bébi.

Merthogy kábé ez az a pont szerintem, amikor már nem kell név. Ez a névadás különben is olyan filmes, erőltetett, amerikai dolog nekem: Krull a harcizom, Óriás Rudi és az ikrek, stb. Soha nem volt olyan kényszerem, hogy nevet adjak neki, és soha egyetlen ismerősömtől sem hallottam, hogy elkeresztelte volna valahogy a brét. Jó persze, az ilyen poénok, hogy Maxi King, adják magukat, a fémváz is jó duma, de ezek nem konkrét nevek.

A magyar lakótelepi középosztályos srácok (erről tudok csak nyilatkozni) az általános iskola felső tagozatában  kiröhögik Danit az uszodai öltözőben, akinek éppen ott és akkor kontrollálhatatlan, spontán és lüktető merevedése van, túlesnek a centizésen (először hosszában, majd  - jóval később, végső mentsvárként - körbemérve), közös - még extrémebb esetben a hátsó padban - való maszturbáláson, majd jön jó sok év intenzív magányos, társas és (szombat estéken máshonnan hallott, ám saját sztoriként továbbadott) esetlegesen esetenkénti közösségi használat, de névadásról soha nem hallottam.

Ott van minden percben mindenhol, a gatyában, kézben, másban, gondolatokban, tudatokban és azok alatt, ámblokk a kultúrában, politikában, a civilizációnkban, és nincs neve - pedig ha elgondolom, hogy mekkora hatalma van, ijesztő ez a névtelenség, szinte fenyegető.

A pénisznév generátorba is csak nemrégen akadtam bele, nyilván én vagyok az  egyik utolsó mohikán ebből a szempontból is, de nem baj, harmincegy  évesen is ugyanolyan önfeledten elszórakoztam vele tíz percig, mint ahogy tizenhét  évesen tettem volna - van, ami nem változik. Mondjuk abban van valami  nem belegondolós, hogy a  fiúismerőseim neveit írogatom be, hogy megtudjam, mit dob nekik a gép, de ezen  túl lehet lendülni, ha állítólag a heteroszexualitás frontvonalán húzódó férfibarátságba még az egymás heréinek  részegen való fújogatása is belefér. Állítólag arra összehúzódik. Hogy az miért jó, nem tudom, és rendben, nem biztos, hogy csak részegek voltak, nem tudom, tényleg nem voltam ott, hallottam, és különben is, módosult tudatállapotban még inkább nőhajhász leszek, nem, hogy idegen heréket fújogassak heherészve.

Nade  a pénisznév generátor: az én keresztnevemet beütve Captain Kirk jött ki, amivel messzemenően egyetértek, mert az altestem által irányított életem simán van olyan komplikált és problémás, mint elvezetni az Enterprise űrhajót teszem azt egy aszteroidaviharban.

Nemrégen feltették nekem a kérdést, hogy nem lehetne-e engem valahogy hívni, mert  megszólításkor a 30, az elég gáz, és azóta is ezen gondolkozom, de bárhova is lyukadok ki, erőltetett és izzadságszagú az eredmény, mert én soha nem voltam az a beceneves típus, mint például az Öcsik, Totyák, Tutajosok. Meg olyan egetverően jellemző tulajdonságom vagy munkám sincs, hogy, mittomén, én legyek a Tréleres Laci (igen, itt Denzel Washington áthúzza a Pelikán ügyiratban, hogy neve "nem Laci"), szóval most ott tartok, hogy a pöcsöm előbb becenevet kapott, mint én, és azért ez kétségbeejtő, még arra is gondoltam, hogy felveszem az ő nevét, de az meg milyen már?

Ennyit a nevekről, a kreativitásról, valamint a természet és a sors által felállított (tyű!) fontossági sorrendekről.

El sem merem képzelni, hogy hova és hogy lettem belinkelve a mandinerre meg a blogjukra.

A munkahelyi terrorról nem is beszélve :)

-Na, figyelj, én vagyok..ööö..Sansan...Tasan.....Sandan.

(röhög) -Satan, mi?

-Hagyjál..Asantan...Talasdan...Tacsdan! Na, figyelj, én vagyok Touch Down hercege!

Dastan herceg

Nem, nem kérek bocsánatot, még véletlenül sem, csak azért sikerült öt perc alatt túllennem az egészen, mert miután/miközben nettó 48 órát basztam el a 2008-as bevallásra, elég tapasztalatot gyűjtöttem a 2009-esre.

Pont ugyanúgy, mint Aloha, de tényleg, szóról-szóra.

Legalább ennyi haszna volt a vesszőfutásomnak, az áprilisi fizetésem letiltásának, az izzadságszagú rohangálásnak és telefonálásnak, és a múlt szombati másfél órás okmányirodai várakozásnak.

A szombati, hosszabbított nyitvatartású okmányiroda egy gyönyörű állatkert a XIII. kerület mélyén. Sokan vagyunk olyan állatok, akik arra basszák el a szombat délelőttjüket, hogy sorban állnak A Hivatalban. Vannak borjas állatok, vannak kigyúrt állatok, munkás állatok, páros és magányos állatok, idősebb vezérbikák és csordát vezető nőstények, csókos állatok faszkalapok, akik előre mennek a sorban. Sokfajta állat, nagy feszültség, tudjuk, a kutyának mást jelent a farokcsóválás, mint a macskának. Szeplős már az első tíz percben bemondta, hogy itt ma még eszkaláció lesz - lett is, olyan igazi kelet-európai, biztonsági őrös, rendőrrel fenyegetős. Ez van, ha sorszámot húzol, de minek, amikor a korrupció ott kezdődik, hogy az ismerős elédmehet?

Az őr rendet tett, az ablak másik felén ülő állatok behúzták a farkukat és ment minden tovább, az állatvilágban nem ismert sorbanállas szabályai szerint. Csak azt nem értettük, hogy másfél óráig miért nem került sorra egyetlen egy ügyfélkapus várakozó sem? Hívtak rendszámmal, útlevéllel, személyivel, mindennel, de ügyfélkapust, azt egyet sem.

Azért megérte. A keretprogram már lenn volt tavalyról a gépemen, idén nem kellett kutatni, hogy melyik nyomtatvány kell, ott virít a főoldalon, hogy hülyegyerek a 0953-as az, ami neked kell. Mr. 16-os ablak két alázás között azért egy második példányt is kitöltetett velem a 2008-as bevallásról, azt másoltam le pontról-pontra, szóval elvileg nem lesz hiba. Rákattintottam, arra, hogy "kapcsolat az ügyfélkapuval", vagy valami ilyesmi, ott feltöltöttem - és ezúttal nem volt semmi kavarás, egyértelmű volt minden.

Öt perc, nem fájt - csak az, ami ahhoz kellett, hogy eljussak erre a szintre, az APEH-nek jár még a mélytorok, viszont én már profi kurva vagyok, úgy szopok, hogy ne fájjon.

Tegnapelőtt az jutott eszembe, hogy ez pont olyan, mint az a BKV ellenőr, akinek az fájt, hogy nincs bérletigazolványom a bérletemhez. Teljesen felszívta magát, hogy nem érvényes, hiába volt az aktuális alatt még tizenhat másik bérlet, hogy én nem csak most fizettem nekik a szaros szolgáltatásukért 9800 forintot, hanem mindig és állandóan, de ez nem elég. Egy apróság hiányzik, AZ A KURVA KIBASZOTT FASZOM BÉRLETIGAZOLVÁNY!

Fizess még légyszi helyszínileg további 6000-et, te lúzer pöcs, mert jól jönne még némi bevétel, látod az utastársak nagy része vagy hajléktalan vagy nagyobb nálam. Te meg ilyen kis átlag vagy, na, hadd húzzalak le még egy kicsit, a faszomba, gyere térdelj, vagy valami legyen...

Úgy kerültünk be az IMAX-be, hogy nem is tudtunk róla előtte, csak amikor kilökte a jegyet az automata, volt rajta, hogy IMAX 2D. Nagy volt a sor, nem volt kedvünk kivárni, közös megegyezéssel átmentünk rajba, és automatánál fizettünk. Csak kétszer bénáztuk el a kártyaolvasást: elsőre ki kellett deríteni, hogy Szeplősé chipes kártya-e, vagy nem. Másodszorra realizáltuk, hogy mennyire lassan tárcsáz az olvasó, harmadszorra annyira örültünk, hogy a mozijegy eltépős csávó adta oda a másik jegyet, mert azt már benn hagytuk a gépben.

Az IMAX végre megmutatta, hogy mi tud, egy centi hely nem volt kihasználatlan a vásznon, így azért már elgondolkoztam, hogy most már valóban kellene egy nagyobb tévé haza is.

A filmben semmi meglepő nem volt, iszonyat látványok közepette tolhattuk magunkba a popcornt és szurkolhattunk a jó csajért, a jó pasiért, a vicces figuráért, meg a nagy fekáért - ahogy azt kell.

Amit nem tudtam, hogy a perzsák között ennyi a kék szemű macsó gyerek, de ezen bármikor túllépek 1500 forintos jegyár mellett.

Volt azonban egy dolog, ami nagyon lekötötte a figyelmem. Azt simán elárulhatom, hogy a film cselekménye egy nagyon különleges tőr birtoklása körül zajlott. A markolatának a vége piros volt, azt ha egyszer-kétszer megnyomogatták, akkor pár alkalommal, rövid ideig varázslatos dogok történtek. Határozottan emlékeztetett valamire, de az istenért nem jövök rá, mi lehet az.