A Kolosy és a közvetlen környéke - erről már írtam, talán többször is - egy olyan hely, amire kimondatott a verdikt, hogy élnie kell. Jött ide mostanában minden új dolog, a Symbolt már ide se sorolom. Itt van a Chefparade új helyszíne, boltja, ahogy ők is írják: "Óbuda és Újlak határán, egy újjáéledő, izgalmas negyedben." Rögtön mellette az át- és és újjáépített, most Bécsi Cornernek nevezett valamikori suliban a szupertrendien, szuperkönnyűen olasz Vapiano étterem - pénzügyi tekintetben (nem) kizárólag a mi szigorú managereink részére, csak hogy meglegyen a kontraszt a muszájrusztikus stílusú teraszon...
Mindennapi éhségünket azonban sokkal jobban csillapítja a szemközti utcasarokra beköltözött eredeti gyrosos - őt már említettem nem is olyan régen. Gyorsan kideszkáztatta bolt előtti öt négyzetméternyi járdát, kitett rá huszonöt asztalt, száz széket és azóta is állandó 120%-os telítettséget produkál - a (legalábbis) gasztrobármiben olyan gazdag európaiaknak úgy látszik nem lehet elég félsivatagi kaját eladni.
Ja, meg a MEKI
Volt egy másik gyrosos is, közvetlen a piac mellett, olyan kis mindenesen nyomták: kicsi hambi, nagy lángos, sok gyros, hideg kóla. Hát vagy megbukott, vagy megunták a forró olajat meg a fűtőszálat, mert pár hete arra figyeltem fel, hogy indiai kifőzde van a helyén, a Sitaren. Nekem eddig a szitárról csak az az igen jó csaj jutott eszembe, aki világhíresen penget, az Anoushka Shankar. Ebből talán látszik, hogy annyira nem mélyedtem el a félsziget kultúrájában. Az indiai kajával valahogy úgy vagyok, hogy még nem próbáltam, nekünk nem ők a bevándorlóink, én meg még a mindenirányú migrációs antirasszizmussommal is olyan lojális vagyok, hogy csak az illatos-omlós, ha Ázsia.
Meg van ez a hülye szorongás az emberben, hogy bénázni fog, ha valami új helyre megy, ezért szervezi a randit kipróbált helyre, tudjátok. Szeplőssel ez a veszély nem áll fenn, itt már javában vállvetés van, nem villantás, ketten jobbak vagyunk mindenben, szóval gondoltam egyet és hónom alá kaptam, hogy ma indai lesz az ebéd.
Sikerült. Jelen pillanatban bennem van egy egész Kotányi fűszermalom. Ettem szegfűszeget, köményt, mindent ami benne van a curryben, meg chilit. Ezek alatt volt némi igazán elhanyagolható mennyiségű csicseriborsó, zöldség, meg krumpli. Ezt így együtt zöldséges pakorának és köményes krumplinak hívták és nagyon drága volt. Szeplős kókuszos csirkéje is, de az meg még jobban ízlett.
Különlegességnek jó, mindennap kicsit húzos lenne. A függöny mögött ügyködő egyén pedig a net szerint egy szűkebb körnek kifejezetten ismerős... Akit érdekel, rákereshet.
Van ez az öregedő fószer, David Tarrant, a Travel csanelon, aki a világ bármely pontjára képes elutazni, hogy éppen nyiló meg pompázó virágokat lásson. Olyan tavasz-ember. Amikor belebotlok a műsorába kb. negyed óráig tudom nézni olyan visszataszítóan lelkes és vidám és örömködős az egész. Ki bírja ezt? Azért titkon irigylem, valószínűleg ő lehet a világ "nyugati" felének legbékésebb és legboldogabb embere. Egy szelid fickó.
Igen, hát ez egy mikulásvirág. (Kéretik a növényre figyelni, nem azt belőni, hogy hol lakom egészen pontosan.) Virágzott jó hosszan, aztán egyszer csak megunta a sok piroskodást, visszavonulót fújt. Szeplős mondogatta, hogy semmi gond, ő most csak pihen. Nézegettem egy darabig, majd próbáltam finoman beadni, hogy ez a növény már bőven az örök virágmezőkön van, vissza se néz, konkrétan meghalt. Ám Szeplős csak-csak addig hajtogatta, hogy nem, legfeljebb egy kicsit elfáradt, míg meghagytuk. A mikula továbbra is konstans módon úgy nézett ki, mint akin végigment egy atomháború, míg nem a semmiből egyszer csak megjelent rajta ez a zöld folt. El se hittem, hát ez meg honnan?
Van egy aola veránk, anyától kaptuk, hogy "ez megmarad", még akkor is, ha ezt valamilyen oknál fogva kifejezetten nem akarjuk. Hozott is két kis verát, eltelt egy kis idő, ment a húsosodás, gondoltuk szétültetjük őket. Onnan azonban vége volt a világnak, jobban ragaszkodtak egymáshoz, mint a két Lotti, semmi affinitásuk nem volt tovább az élethez. Fonnyadtak, besárgultak, lekonyultak. Valamiért hagytuk őket is, igazából csak a kurva drágán vásárolt kaspókat sajnáltuk, mondtuk a veráknak, hogy élni fogtok, ha beledöglötök is. És egy napon, de tényleg hosszú hetekkel szétültetés után egyszer csak heveny bezöldülés volt a locsolásra adott reakció, megint csak a semmiből.
És azóta minden nap nézem ezt díszsornyi semmi kis növényt, elképesztőek, ahogy nőnek, nem lehet ilyenkor nem átmenni Kertészbe: bennük van az Élet minden egyszerű bölcsessége, túlélnek mindent amit csak lehet, újrakezdik, nőnek, szépek és zöldek, mert nem ismernek más parancsot, csak az életét. Nem fáradnak el, nem adják fel, amig csak egy sejtnyi élet van bennük, míg napfényt, levegőt, egy csepp vizet kapnak, élnek és túlélnek. Kurva nagyok.
Na fasza. Legalább EGY nyomorult, logikailag, tudományosan, józanparasztésszel lekövethető választ berakhattak volna.
All the pieces... lófaszt
Persze, tök jó, hogy a karakterek sorsa elrendeződött, de az gecire nem érdekel, hogy mennyi apró utalás volt az előző, emlékezetesebb részekre, mert ki a faszom emlékszik, hogy a pilot részben is ott lógott egy kurva cipő azon a nyomorék bambuszon, de arra igenis emlékszem, hogy mennyi kérdést hagytak nyitva. Nem vagyok fanatikus, nincs nekem se kétszáz, se ötven kérdésem, de tízet-huszat úgyanúgy össze tudnék írni, mint bárki, aki legalább két évadot megnézett a sorozatból. És azért EGYET, nem többet, de egyet a tisztesség kedvéért, csak úgy köszönetképpen beraktam volna. De nem. Kibújtak, elkenték azzal a könnyen megúszható felkiáltással, magyarázattal, hogy "legyen min csámcsogni még sokáig." Még az is jobb lett volna, ha bevallják, hogy kurvára elfogytunk srácok a végére.
A Dallast is utáltam, tudtam én, hogy nem lesz ennek jó vége, ejj. Azért kurvára élveztem. Mondom, szeretem, ha szopatnak, mazochista világ ez.
Megyek édessavanyú pulykát csinálni. Welcome back in reality.
"Ünnepi nyitvatartás:
zárva"
Csak mert akkora tuskó vagyok, hogy nem bírtam volna ki :)
