Úgy kerültünk be az IMAX-be, hogy nem is tudtunk róla előtte, csak amikor kilökte a jegyet az automata, volt rajta, hogy IMAX 2D. Nagy volt a sor, nem volt kedvünk kivárni, közös megegyezéssel átmentünk rajba, és automatánál fizettünk. Csak kétszer bénáztuk el a kártyaolvasást: elsőre ki kellett deríteni, hogy Szeplősé chipes kártya-e, vagy nem. Másodszorra realizáltuk, hogy mennyire lassan tárcsáz az olvasó, harmadszorra annyira örültünk, hogy a mozijegy eltépős csávó adta oda a másik jegyet, mert azt már benn hagytuk a gépben.

Az IMAX végre megmutatta, hogy mi tud, egy centi hely nem volt kihasználatlan a vásznon, így azért már elgondolkoztam, hogy most már valóban kellene egy nagyobb tévé haza is.

A filmben semmi meglepő nem volt, iszonyat látványok közepette tolhattuk magunkba a popcornt és szurkolhattunk a jó csajért, a jó pasiért, a vicces figuráért, meg a nagy fekáért - ahogy azt kell.

Amit nem tudtam, hogy a perzsák között ennyi a kék szemű macsó gyerek, de ezen bármikor túllépek 1500 forintos jegyár mellett.

Volt azonban egy dolog, ami nagyon lekötötte a figyelmem. Azt simán elárulhatom, hogy a film cselekménye egy nagyon különleges tőr birtoklása körül zajlott. A markolatának a vége piros volt, azt ha egyszer-kétszer megnyomogatták, akkor pár alkalommal, rövid ideig varázslatos dogok történtek. Határozottan emlékeztetett valamire, de az istenért nem jövök rá, mi lehet az.