harminc

Egy ideje már gyanakodva figyeltem a wc melletti tárolókosárban a Miss Rabbit márkájú, letört hegyű, koreai,  "B"-s ceruzát. Leginkább a rendeltetésén törtem a fejem és az előbb végre megvilágosodtam: kaki közben ment a softcore-os rejtvényfejtés, ám van az úgy, hogy a megfejtés közben néha erősebben meg kell nyomni a végét, innen a letört hegy - én tökéletesen megértem a helyzetet.

Végre elkezdtünk megismerkedni az otthon szellemével. Azt hiszem én jó albérlője leszek ennek a lakásnak.

Valami extrémolcsó, fémlábakból, fémhálóból álló ikeás "asztalon" gépelek, 2.1 már rég kitúrva a csomagok közül, zaj nélkül semmit nem ér az egész. Az a durva, hogy fingom nincs, hogy mi ennek a bútornak a neve, de pontosan tudom, hogy ha most lehajolok, akkor ott lesz alul a jól ismert fehér kis címke a vastag, fekete betűkkel, valami bauhaus-doboz névvel.

LERBERG.

Az életünk uniformizmusáról kellene most valami mélyenülőset írnom, de éppen az van, mint amikor otthonról sok száz kilométerre végtelenül megörülsz végre egy  Mc'Donaldsos sajtburgernek.

A Kolosy Tesco Expressz is régi ismerősként köszönt rám: kávét vettem. Itthon (itthon, ízleld a szót) kicsomagoltam a régi kotyogóst, majd a dobozok között, itt a gép előtt megittam a sokadik újrakezdés első kávéját.

Na jó, szóval az albérlet. Annyit kell tudni, hogy láthatóan egy ikea célközönség-korú pár él itt, akik ugyan valahol nagyon messze keresik magukat éppen halálra, de azért mindenki sokkal nyugodtabb, hogy van valaki, aki befizeti a számlákat meg nullszaldó közelére kihozza a 37 négyzetméter költségeit. Mindent összevetve, azt hiszem túlzás nélkül kijelenthetem, hogy szívességből költöztem be, előttetek nem szoktam titkolni ezeket a dolgokat, tudjátok jól.

Az albérlet a következő dolgokat tudja, tartalmazza, tulajdonságokkal bír:

1 db fáradt, éhes, de valahol bizonyára lelkes blogíró,

0 db lakótárs.

1 db már említett picsa nagy franciaágy, ami annyira az, hogy még véletlenül sem bolti konfekció, külön kellett csináltatni az elmondások szerint tank méretű embernek. Ez egyébként könnyen elhihető, ha azt nézzük, hogy minden kurva polcrendszernek csak az alsó részét érem el és még a villanykapcsolók is egynyolcvan körül lettek felhelyezve,  vagy félórát kerestem a konyhait, mire végre felnéztem a fejem fölé.

1 db ikeás kanapé. Hát nem az a halálosan kényelmesre kiseggelt forma, viszont jól néz ki.

1 db bugyinedvesítően nagy ikea gardróbszekrény. De komolyan, minden nő odaadná a fél életét egy ilyen tárolóért, erre beköltözik valaki, akinek van három farmerja, húsz pólója,  meg fél évig ugyanazt a cipőt hordja.

Végtelen számú porcica - takarítani láthatóan nem sikerült a beköltözés előtt.

Elvileg nagyon sok ingyenes parkolási lehetőség az ablak alatt, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy van 0 db hely. Vagy 500 méterről támadtuk be az albérletet a költözéskor is. Hosszú rohamnak számít ez egy szatyorni teflonedénnyel meg nyolcszáz könyvvel, én mondom.

1 db vezetékek, fakoronák szabdalta dunai, margitszigeti view,

2 darab ijesztően közel futó sínpár,

1 db konyhai szörfdeszka.

Most őszintén: ezzel nem becsajozni?

Sok fény

Kibaszott sok ikeás szatyor.

1 db sutyinet - a mérés szerint 7 Mbites, viszont rajta lóg az egész család: apa az irodában, az egyik gyerek az egyik lakásban, a másik gyerek a másik lakásban (ezt a szerepet játszom most én), anya  a harmadik lakásban, meg a nagyi valahol a negyedikben. Igen, egy házon belül, ne kérdezd.

14 csatornás szintén ingyenes, földi sugárzású tévécsomag,

az ehhez való 0 db tévé.

Meg a többi szokásos cucc.

Mai tervek: nagyon sok összenyomós melegszendvics bevitele, takarítás, megismerkedés a mosógéppel, kipakolás, ha megint összeszedi magát az idő, futás a szigeten. (Ja, gondolom nem kell mondanom, hogy milyen feelgood volt tegnap tizennemtudomhány fokban, egy vékonyabb hosszujjú pulcsiban költözni. Csak az a másnap ne lett volna.) 

Megyek enni.

Minden tele van ikeás kék szatyrokkal, pizzát eszem és egyből belőttem a netet. Klasszikus.

Az már sokkal kevésbé, hogy természetesen iszonyatosan berúgtam tegnap is. A másnapos költözés azt hiszem egy kiváló büntetési forma. Bár bizonyára ma elég sok másnapos és életben maradt fiatal kelt korán, ha elképzelem, hogy hány szülő telefonált rá szarrá ijedve a gyerekére reggel.

Ha felidézem azokat a helyeket, ahol megfordultam és ahol egymáson átpaszírozódva, egymástól befülledve mindenki azon hisztizett, hogy miért engednek be mindenkit, akkor az a csoda, hogy eddig nem nagyon történt ilyesmi...

Pizza off, én is off. Most fogom magam és lefekszem életem egyik legnagyobb franciágyára. Átlóban.

Majd jövök.

Társkeresés, házasságtörés, a dolgok természetes folyamata. Ennyi. Nincs több hozzáfűznivalóm.

Éjszakai élet, belvárosi randalírozások, tócsába lépések, túl sok cigi, fejfájás, dobozos sörök, munkában szédelgés, túlórázás, vasárnap költözés, köszönöm, hogy nálad lakhatok főzés, elszakadt farmer pótlása, este a Blahánál találkozás, kulcsátadás, 88 sms, 2 óra 45 perc telefonálás, Anyának magyarázás, munka, munka, munka, székben lecsúszás, dühös zenék, vidám zenék, meetingek, hat dolgot elfelejtés, táskából öltözés, máshol alvás, rágóval fogat mosás, McDonald's-ban szarás, más előtt arcmosás, csipát vakarás, két nap ugyanabban a pólóban dolgozás, "hazaugrás", tusolás, rohanás, három méter belmagasság, gangok, ismeretlen kapualjak, másfél óra alvás, elsietett, kudarcba fulladt első szex, kínai kaja, szendvicsek, automatás kávék, hajnali útonlevés, egy hetes sár a bakancson.
 

Aztán végre megáll az élet.