Ott ültem 22:35-kor a gép előtt, mindenféle látszatelfoglaltságon túl csak találomra kattingattam a neten. Szeplős elment este otthonról - először nélkülem. Mehettem volna én is, de igazából olyan szinten lenyúvasztott a tegnapi nap, hogy semmi kedvem nem volt hozzá (akkor még), illetve, hogy pénzem mennyire nincsen, arról nem is beszélnék…
Ezek a dolgok nem változnak az idő múlásával sem. Ahogy lassan elmúlt tíz egyre inkább éreztem, hogy nem tudok másra koncentrálni, minthogy hol is van ennyi ideig? Persze volt olyan amatőr, hogy nagyjából ekkora kalibrálja be érkezését, jelentkezését. Én legalább ebbe a hibába nem esem bele már: én csak annyit mondtam múltkor (szintén az első alkalom), hogy nem ígérek semmi felelőtlent, hogy mikor is érkezem, de „történni” semmi nem fog.
(Közjáték avagy a méregfog kihúzása: 22:40-kor küldött egy smst, hogy most indult és hogy siet)
Ez az idegesség persze a magamból indulok ki-alaptétel igazságát bizonyítja csak: nálam soha nem tudni, hogy „történik”-e valami…
Vártam párszor Szépnevűre is.. Tiszta ideg voltam, vártam, hogy mikor hív már, hív-e egyáltalán (pedig aztán nála abszolút ZÉRÓ esély volt erre, semmi realitása nem volt az egész idegbajnak) aztán persze nem volt semmi
.JPG)
De ő hányszor várt rám…
Hányszor kért, hogy csak jelentkezzem be, hogy tudja, hogy mi van. Csak éjfélig egy smst, hogy maradok-e még, megvagyok-e, ilyenek. Nem bízott bennem. Nem tudott bízni bennem. Tudta, hogy nem bízhat. És mindennek ellenére kijátszottam pontosan ezt a kártyát: jogosan nem bízhatott bennem. És erre még csak azt sem mondanám, hogy önbeteljesítő jóslat lett volna, mert nem. A defekt bennem van. Ha lehet és lehetőségem van, akkor megjátszom, mert nem tudok kiihagyni tobzódó hiúságomban egyetlen egy hóditást sem. (lásd: első post)
Kihagyni egy lehetőséget – itt kezdődne minden: erkölcsiség, hűség a PÁRod iránt. Hogy légy tudatában annak mi mindent veszíthetsz..
Ahogy megígértem :)
A többit majd délután, este, holnap, vagy ki tudja mikor.
Igen, még egy születésnapi bejegyzés, de már csak pár nap, annyit ki lehet bírni, azt hiszem
Megjött a fizu, örülünk Vincenttel, és jelentem, a beígért eszközökkel készülök a születésnapomra.
Megvettem a könyvet - tényleg azt -, illetve egy másikat is, ami nem más, mint Örkény egypercesei, mert egyszer valaki kérdezte, hogy olvastam-e és és én nem olvastam és ezért nagyon szégyelltem magam.
Örkényről jelen pillanatban sem tudok semmit azon kívül, hogy a Deákon elneveztek róla egy színházat, és hogy beleolvasáskor nagyokat röhögtem a legrövidebb novellákon. De ígérem, amint többet megtudok róla, beszámolok kultúrális fejlődésemről.
1. Budapest hétvégéken egy nagy falu lesz félóránkénti járatokkal. Azok az emberek, akiket azért fizetnek, hogy Magyarország az állandó nyavalygások országa legyen, a következőt találták ki: hétközben hozzászoktatnak, hogy mindig jön busz, villamos, troli – maradjunk a felszínen. Pl. a piros hetes, százhetvenhármas 7E, 173E jön orrba-szájba, de ha épp mégsem, felpattansz egy sima 7-esre vagy 173-asra, azok is egymás seggébben közlekednek. Plusz három megálló, kit érdekel? Addig is mozgásban vagy, legfeljebb a Ferenciek terén átpattansz vmire. De ugyanilyen a Moszkva téren a 61-es villamos, vagy kicsit másfele a 18-as, vagy mittomén, biztos van egy csomó ilyen sűrített járat, illetve az átszervezések ellenére megmaradt párhuzamos vonal.
Aztán jön a hétvége, és ezek az emberek nevetnek a markukba: nem jön semmi. SEMMI. Kiállsz a megállóba és ott ahol mondjuk három busz is jár, nevezetesen a 86-os, 109-es, 160-as, sőt, hétköznap még a 260-as is, nem jön SEMMMI.. És ez az állapot tart vagy 10 percig - ami persze piszlicsáré egy probléma, de a hétköznapok után igazi sokként ér, főleg ha az megálló mondjuk a Margit híd budai hidfőn van, kapod a -20°C-os orkánt a Dunáról: a 4-6-osra vársz már jó ideje. Merthogy azok is tudnak olyat bemutatni, hogy az ellenkező irányba elmegy három kombínó, de azon az oldalon, ahol vársz, ott aztán apám, nem jön egy se.
2. Maradjunk annál, amit ismerek: Batthyány tér. Ha nagyon gyakorlatilag nézzük, két busz jár Óbudára: a 86-os és a két felé szelt valamikori 60-as. De ezt csak együtt teszik. Nem öt perc különbséggel, ahogy kb. normális lenne, hanem szigorúan max. fél perces különbséggel mennek egymás mögött, hogy a utána jó nagy szünet legyen a következő járatig.
3. Mert ha te a 8 sávos út rossz oldalán nézed végig, ahogy az egyik elmegy előtted, biztos lehetsz benne, hogy a másikat is passzolhatod. New Jerseyben ilyen nem történhet meg veled. Ha látod, hogy jön a busz, akkor simán megoldod, hogy elérd, anélkül, hogy tömegkarambolt okoznál vagy egy kényelmetlenebb végtagamputációt kellen végrehajtani rajtad. De itt?! Egyrészt minden buzi autóba ül - ugye még szmogriadó alatt is -, másrészt meg azt az elnevezést, hogy – egészen konkrétan ismét - "Móricz Zsigmond körtér" igen nagyvonalúan adományozzák oda minden megállónak, ami az említett körtét tíz kilométeres sugarú körén belül van. A 6-os viliről átszállni a 61-esre egy komolyabb 600 méteres lökdösődést jelent a tömegben és persze az orrod előtt megy el az átkozott.
4. Ha végre felszállsz az oly’ szimpatikus – mert megérkezett azért - tömegközledési eszközre, MINDIG van egy hajléktalan max. 3 méterre tőled.
Te megveszed havonta azt a kurva bérletet 9 ropiért. Azt tőled még éjjel fél egykor is elkérik a körúton, mert tőled el lehet. De a bőven nyugdíjas évei előtt (azt azonban nagy valószínűségel meg nem élő) álló faszitól nyilvánvalóan nincs mit elkérni. Nem is kérik el, de le sem szállítják. (legfejebb jól megrugdossák a metro végállomáson a „biztonsági őrök”, ami szintén kurvára nem oké). Nem, ő nyugodtan maradhat mind a három Tescos húszkilós szatyrával, saját bűzével, 2 literes Koccintos márkájú palackjával, majd én fizetem helyette is az utat. Mert ez van. És nem, nem értem meg, hogy nincs munkája, hogy hagyjuk már békén, jaj, szegény. Visszatérve a végtagokra: nem hiányzik egyik sem, és az agyát sem vették ki - legfeljebb nem kicsit ő maga itta el. Kurvára demagóg, de dolgozzon. Én dolgozom azért, hogy felszálljak a kurva BKV-ra.
Persze, amíg majd egy éven kereztül blicceltem hazajárós koromban, nem voltak ilyen gondolataim...
De hát olyan nagyon igazán nem tudok haragudni erre a városra. Most nézd meg. Nem gyönyörű? És itt a multinál, ugyan egy kicsit más szemszögből de ennek a panorámának ajó részét most is belátom. Persze így este, errefele busz az majd nem jön hamar...
