A jó hír az, hogy van még barátnőm. Tudom, mert nálam van a belépőkártyája, odaadta.A rossz hír az, hogy ez nem rajtam múlt. Volt az, hogy akkor találkozzam emberekkel, akik blogot írnak. De már nem írnak. Én írok. Egyikük-másikuk, ne adj isten, olvas engem. Néha én is…
A falhoz vetődve kapom el a csíknyi széles napsugarat. A szemhéjam mögött tavaszi lángba borul a várakozás és az emlékezés kavalkádja, a testem minden porcikája libabőrös lesz a igézettekkel teli, sárga levegőjű melegtől, még a fejbőröm is, akár egy gyenge elektrosokktól,…
Ez olyan, mint a mellkérdés. Akinek kicsi van, nagyobbat szeretne, akinek nagy van, az mozogni nem tud úgy tőle, meg a kurva gravitáció, meg nehéz, meg mit tudom én még miket panaszkodnak össze a csajok erről a témáról. Jó, tudom, nem én hordom őket, nem én szülök gyereket, mi a…
Ha mostanában úgyis csak téma-felkérődzés van, akkor hadd férjen már bele ez is:A kanapé alatti zoknik hadviselése olyan szinten rendszerakasztó - ha elfogy a zokni, ha csak fél párok vannak, akkor a világ is megáll -, hogy mellettük bármelyik gerilla hadsereg a Vackor óvoda…
Tudom, hogy ezen szopkodom magam egy hete, de ez van, ami van. Ami van, meg bekerül ide: Azon az úton elmélkedni, ami elvezett onnan, hogy Björk, valami oknál fogva addig rágta Zoli fülét, míg ő betett engem a belinkelt blogtesók közé, oda, hogy ma azon fostam össze magam hirtelen,…
