Ezerkilencszázkilencvennégy március harmincegy volt, amikor elmentem a New Jerseyben a Nagypostára megejteni azt a telefonhívást, amitől jobban féltem, mint életemben addig bármitől, mert azon kívül, hogy az volt életem első telefonálása, éppen azt a lányt készültem felhívni,…
Mert, megtehetitek, igen, azért, mert egyszerűen csak így, *csett!* kiránthatjátok alólunk az egész kibaszott rendszert, azzal a fensőbbséges, nagyképű, megalázó, magasra tartott állú leszarással, amivel azt mondtátok, hogy a kurva pénz még csak nem is a mienk, pedig a paraszt is…
Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a mosogatóban.Soha többet nem hagyom két napig a besamelmártásos edényt a…
Csak egyszer, csak egyszer tudnék elköszönni normálisan elköszönni valakitől, mielőtt meghalna, vagy nem beszélne velem többet, hogy ne itt forogjon benn, hogy béke legyen bennem, még ha szomorúság itt is marad. Csak egyszer lenne az, hogy elmondhassak mindent a tökéletes szavakkal,…
Ahogy este fél tízkor felhívtam a főbérlő lányt, majd felmentem hozzá az egy szem vöröshagymáért, odalent meg elkezdtem az egy üveg felbontott ikon rozé mellett elkészíteni a lasagnét, a Petőfin meg lazán leadták kábé egymás után a Lennytől a waiting for yout, a Hard-Fitől…
