Tegnap megkaptam, hogy vélhetően azért nem kopaszodom, mert kevesebb a férfihormon-állományom, csak, hogy már a nem kopaszodomságnak se örüljek, azért. Es sajnos akkor jutott eszembe, amikor a citromos csirketagine hozzávalóit írtam fel magamnak, és majdnem úgy voltam vele, hogy oké, akkor mégsem csinálom meg inkább, mert nem elég macsópörköltes,  főleg, hogy  tegnap estét sikerült mindössze 1500 forintból megúsznom, ami semmi mást nem jelent, minthogy valaki fizetett helyettem, ami megint olyan csajos dolog. Azonban hálistennek az is eszembe jutott, hogy a tegnap esti asztaltársaságban nem volt olyan női egyed, akivel nem került volna szóba a szex, vagy szimpátia, vagy elsősegély, vagy ha már így alakult, akkor miért ne, vagy akár még több is lehetett volna, ha megtörténik alapon (segítek:tőlem jobbról balra), úgyhogy, megnyugodtam. Annak még inkább, hogy immáron sokadszorra sikerült úgy hazaérnem részegen, hogy libidópeti semmi faszságot nem  csinált, sőt kifejezetten jó fiú volt, és talán mégis van egy halvány esély arra, hogy alulról súrolni fogja, ha nem is normális szintet, de a más felé őszintét és vállalhatót, amiben mondjuk senki más nem hisz rajtam kívül, talán még Jazz, de neki is el kellett mondanom kétszer. De ő meg vallásos, ergo amúgy is szokása borostás, szakállas emberekben való hit, tehát Jazz igazából nem számít. Szóval senki.

De a lényeg: 2  csirkemell, só és frissen őrölt bors, 2 csokor újhagyma, 3 duci gerezd fokhagyma, 1 csipetnyi sáfrány, 5 evőkanál olívaolaj, 1 teáskanálőrölt kömény, 2 teáskanálőrölt gyömbér, 2 fahéjrúd, 2 nagy marék mandulabél, 15 deka magozott, fekete olajbogyó, 4 gerezd pácolt citrom. Meg a kuszkusz.