Így, elnézve a szarrá fagyott Budapestet, ha rajtam múlna frankón áttenném az évkezdetet a tavaszra, mert ennek az évnek, így, egyelőre erősen 2010-es szaga van. A tavasz meg amúgy is minden újnak a kezdete, miért is ne lehetne az év kezdete is? És akkor március 15-én Ice Kossuthok lennének mindenhol, mert akkor még minden bizonnyal friss lenne az élmény a cenzúrával, káromkodásokkal, meg mindennel együtt, és végre valami friss indulat, mondanivaló fűszerezné meg az amúgy már némileg unalmas megemlékezéseket, arról nem beszélve, hogy a tüntetés-leveréskor mekkora utolsó utáni, végső revansot lehetne venni az amúgy is teljesen széjjelkent emeszpén?

És az is egyértelműnek tetszik, hogy tavasszal sokkal több ember értené meg az adótörvények gyerekcsinálási üzenetét, tavasszal sokkal jobban leszarnánk az elvett nyugdíjunkat, mert hangyatime-ból éppen megérkeznénk a tücsöktime-ba. Szóval ha nekem lenne kétharmadom, akkor bazmeg most az lenne az első, hogy alkotmányba vésném az új naptárt, aminek természetesen új neve is lenne, mert  egyébként meg ki a faszom az a Gergely? Nem egy nagy név, az biztos.

Ha tavasszal lenne az újév, akkor lenne még laza két hónap megírni, átnyálazni, betenni egy kibaszott, magyarul tudó Wordbe az újévi köszöntőt, mert annyi idő alatt valószínűleg egy egész lexikont át lehet nézni.

Ha legalább nálunk lenne még két hónap még 2011-ig, akkor kurvára meg lehetne rendszabályozni a többi EU tagot, miszerint meg lehet ám gondolni ezt az lázadoskodást, mert ha nem tetszik ki lehet lépni Magyarországból! A mi időszámításunk szerint van még két hónapja mindenkinek, hogy átgondolja, mit akar, sőt ezzel a váratlan lépéssel a valószínűleg a meleg vasat ütni akaró európai multikat is bele lehetne annyira kavarni a dátumozással, hogy legalább egy ideig kussoljanak.

És ezt most sürgősen abbahagyom, mert ez nem egy politikai blog, csak jelezni akartam, hogy talán ideje lenne végre egy olyan intézkedésnek, aminek egyértelműen pozitív üzenete van.