Szerdán nekiestem a magyar nyelvű Timeout nulladik példánya egyetlen, kiragadott cikkének - megtaláltam a neten. Nekiestem, mert a blogírók nyolcvannemtudomhány százaléka csak fikázni tud, és én a tömeggel vagyok. De lófaszt, nem ezért. Nekiestem, mert álnaiv volt és…
Kérlek, ne! Nem tudom, biztos kaptad a húst, nem tudsz vele mit kezdeni, de ne! Nem akarod ezt, hidd el! Annyi baj történt már a magyar gasztronómiában, ne lépjünk át egy újabb sötét korszakba!
Ha Zoli nem ír, akkor szokott előfordulni, hogy végigkattogok a kilinkelt bloglistán egyéb írástudó (!) kollégák után kutatva. Kettő, illetve, három klikkelésnyire találtam ezt.És ez egy tök jó dolog. A kétkattintásnyira lévő írás is az, mert emlékszem milyen király dolog…
Ez meg olyan, mint a már kicsit megindult gyümölcs. Mondjuk a szőlő. Óvatlanul bejuttatod a szádba, ráharapsz, aztán megállsz, mert nem tudod eldönteni, hogy jó-e még, vagy már romlott, olyan határeset. Aztán a pillanatnyi kedved dönt róla, hogy mi lesz: lenyeled, kiköpöd,…
Szeretem ezeket a február elsejei hétfőket, amikor tulajdonképpen vagyok én, aki delegál (kultúrált elnevezése annak a szituációnak, hogy a tökömnek sincs kedve dolgozni, és van aki megcsinálja helyettem) vannak az újonnan kinevezett "középvezetők", akiknek delegáltam,…
