harminc

Szerdán nekiestem a magyar nyelvű Timeout nulladik példánya egyetlen, kiragadott cikkének  - megtaláltam a neten. Nekiestem, mert a blogírók nyolcvannemtudomhány százaléka csak fikázni tud, és én a tömeggel vagyok. De lófaszt, nem ezért. Nekiestem, mert álnaiv volt és felhúzott egy-két helyen, nekem meg van egy blogom és leírhattam, hogy ezt ne. Említettem már akkor is, hogy azért pár dologgal egyetértek, majd leírom. Le is, bár nyilván nem fog akkorát durrani, ilyenek vagyunk. Nevelni azért lehet, remélem - ezt is írtam -, csak tudni kell, hogyan.

A durranással kapcsolatban: magam és a Timeout nevében is tényleg és nagyon köszi az Indexnek főoldalért, szerintem mind a ketten (Index szerk. meg én) megérdemlünk mondjuk mittudomén, egy féléves ingyenes előfizetést  :)

Budapestben az a legjobb, hogy valóban nem túl nagy,

20. "Ideális kétmillió
Kétmillió ember közül az egy korosztályhoz tartozó, nagyjából hasonló közegben mozgó embereknek jó esélyük van arra,hogy lépten-nyomon legalább arcról ismerős emberekkel találkozzanak, és magukénak érezzék a közeget. Kétmillió ember között ugyanakkor még az egy korosztályhoz tartozók sem érzik azt, hogy ne ismerkedhetnének meg bármikor új emberekkel. Kétmillió lenne az ideális méret? Szerintünk nagyon közel van ahhoz. Az egymillió-hétszázezerről nem is beszélve!"

mégis rendelkezik a túl nagy városok jellegzetességével:  rengeteg arca van.

30. "Senki sem átlagos
Ismer valaki egy tipikus budapestit? Ha igen, hogy néz ki? Olyan magas, barna hajú, aki egy kicsit azért inkább alacsony
és szőke, de tulajdonképpen olyan erős testalkatú, fekete hajú, ugye? Madriddal, Rómával, Dublinnal vagy Stockholmmal ellentétben Budapesten még leegyszerűsítő sztereotípiák segítségével sem tudunk átlagfigurákat meghatározni. Jászok, szászok, hunok, kunok, németek, cigányok és zsidók járnak-kelnek a város utcáin, ahol tényleg nincs két egyforma ember. Pedig szinte nincsenek is bevándorlók."

9. "Szakadt és rendezett
Az egy dolog, hogy az ide látogató külföldieknek tetszik, ahogy Budapesten éppen egészségesek az arányok szakadtság és rendezettség között, de nekünk, budapestieknek is éppen így otthonos. Ki akar egy unalmas bajor kisvárosban élni? Nyilván senki. Az isztambuli bazárban? Ott is kevesen. Az viszont pont jó, hogy egy városon belül mindkettőbe bele lehet kóstolni, a steril budai utcáktól a pesti dzsumbujig."

Így, az a kicsi, várostól való távolság, amire nekem szükségem van szinte paradox módon még Budapesten belül megvalósítható. Nem az igazi, de a lehető legjobb, ahhoz képest, mintha naponta be kellene járnom.

Nem is lenne más lehetőségem, mint ez a kettő, mert Budapest számomra megkerülhetetlen. Vonz. Vonz egyrészt azért, mert vízfej, és nagy tárgyakhoz illően jókora gravitációs erővel bír, nekem pedig sikerült úgy alakítanom az életem, hogy meglehetősen nagy tehetetlenségre tettem szert: nem sok keresnivalóm van a fővároson kívül.
Vonz másrészt azért, mert sokszínű, izgalmas. Az ország egyetlen igazi városa, amely akkora, hogy már valóban a NAGYváros jelzővel illethető. (Itt most gondolom a debreceniek, szegediek, pécsiek minimum felhörrenek.) Legyen bármilyen a hangulatom, vágyjak két egymást követő nap akár teljesen eltérő dolgokra, élményekre, Budapesten megtalálom, amit keresek. Elveszhetek benne, mászkálhatok órákig, nagyváros. Névtelen lehetek, turista lehetek, hiszen annyi mindent nem ismerek benne még.

28 "Fátra tér
Az első szabály, hogy senkinek egy szót sem a Fátra térről. A második, hogy senkinek egy rohadt szót se a Fátra térről! Igazából nem akartuk megszegni a Fátra tériek klubjának első két szabályát, és nekünk is addig jó, amíg le tudjuk nyűgözni ezzel, akit le akarunk. Féltünk, hogy ha leírjuk ezt, akkor mindenki oda akar majd menni romantikázni, és ettől semmi romantikus nem marad a helyben. Mégis úgy gondoltuk, bízunk annyira az olvasóban, hogy csak a tényleg fontos randevúit szervezi majd ide. Így hát egye fene, megmutatjuk ezt a kedves teret a Farkasréti temető felett. Aztán ha legközelebb oda akarunk majd menni, ne legyen sorban állás!"

40 "Budapest nem éppen az ég felé törekvő város. Na de mi a helyzet a másik iránnyal? Szinte bárhol nézünk le a föld alá, érdekes dolgokat találunk. A Szemlő-hegyi- és a Pál-völgyi-barlangokban tett iskolai kirándulásokra minden budapesti emlékszik, de ott van például a Kőbánya alatti pincerendszer és a világ legérdekesebb föld alatti látványosságai közé sorolt budavári labirintus is. Aztán a barlangkórház és a metróalagútnak az a húsz kilométeres szakasza, amely 220 ezer ember befogadására alkalmas óvóhelyként is tud működni. És akkor a lentről feltörő meleg vizes forrásokat még nem is említettük."

48 "Károlyi-Kert
Budapest belvárosának egyetlen igazi parkja, ami talán már önmagában is elég lenne a listára kerüléshez. A Károlyi-kertet igazán különlegessé azonban szemérmetlen elitizmusa teszi. Kerítés veszi körül, hogy érdemtelenek nehogy beléphessenek,
a rendre pedig igazi parkőr vigyáz, akinek még saját bódéja is van. Bent szinte mindent tilos, a fűre lépéstől a kerékpározáson át az alkoholos ital fogyasztásáig. Nem is lenne helye ilyen proletár tevékenységeknek a kínosan rendben tartott egzotikus növények közt. Ántivilág, de a szó lehető legjobb értelmében."

Amit pedig ismerek, annak annyi részlete van, hogy újra és újra felfedezhetem.

12 "Gül Baba utca
Az álfilozofikus mondás, mely szerint a lényeg az odavezető út, a Rózsadomb aljában kivételesen jelent is valamit. Gül Baba türbéje is csinos kis épület, az igazi élményt azonban a hasonló nevű utca jelenti. A macskaköves, hangulatos emelkedő teljesen idegennek tűnik Budapesten. És hát mit mondjunk, nem lefelé lóg ki az általános városképből. Még a neve is hangulatos és vagány."

31 "Kirándulás a városban
A Budai-hegység kis púpjainak mind megvan a maguk egyénisége. A Sas-hegy például a viperákról híres, a Kecske-hegy Budapest legnépszerűbb sziklamászó helye, a Hármashatár-hegyen vannak a siklóernyősök, a János-hegy csúcsa pedig egyszerűen a város legmagasabb pontja. Ami azonban közös bennük, hogy bármelyikre el lehet menni kirándulni szombat délelőtt úgy, hogy még környéki bérletet sem kell venni a BKV-ra."

Budapest azonban kisváros is tud lenni, ha arra vágyom. Megvan minden egy helyen, nem kell bejárni az egész várost, elbújhatok „otthon”. Lemehetek a sarki henteshez, mellette a zöldségeshez, aztán be a pékségbe. Ízesen, modorosan köszönnek NEKEM, kiszolgálnak ENGEM, fizetek, elköszönünk és jókedvűen megyek haza. Gazdagabban.

46. "Henteskultúra
A sültkolbász-menünek (mustárral, fehér kenyérrel és almapaprikával) még a Facebookon is van rajongói oldala. Kiugrani a henteshez egy ilyen ebédre bármelyik munkanap csúcspontja lehet. Elfogyasztása pedig, szigorúan állva,falatozó munkások, a zsírcseppektől az ingüket féltő komoly emberek és a kolbászt istenítő egyetemisták társaságában egészen spirituális élmény. A henteshálózat Budapest kulturális örökségének elmaradhatatlan része. Már csak egy fokkal jobb húskészítményeket szeretnénk."

A többi egyértelműséggel nem fárasztok senkit, hiszen a gangos bérházak, Normafa, Erzsébet-kilátó (a Libegő, baszki, kimaradt mindenhonnan!!), a romkocsmák, a Szigetkör, Gellérthegy, a fürdők vagy axiómák, melyek nélkül Budapest nem is lenne Budapest, tehát írni sem lehet róla említésük nélkül, vagy már én is többször kiveséztem ezeket, így szerintem is helyük van a legjobb akárhányban.
Négy legjobb dolgot mindenképpen szeretnék azonban megemlíteni a végén, ami NEKEM fontos, ha a FŐvárosról beszélek:

1. Ha már Budapestnek annyi arca van, és/hogy, senki nem átlagos, mert a történelem olyan végletesen megkeverte a genetikai kódjainkat: Budapesten a legjobb dolog az, hogy az utcákon, a BKV-n, a Szépművészetiben és a plázákban, föld alatt, és a felszínen mindenhol, a budapesti koncentráció miatt minden egyes combinón egy valaki van jelen mindenképpen: A Legszebb Lány, ismertebb nevén A Mennyi Jó Nő.
Tehát a Szigetkör alatt nem ugyanarra a piros melegítőnadrágos ismeretlenre mosolygunk rá, dehogy! (Hacsak nem akarunk tőle valamit.) Egy: nem tudunk mosolyogni, mert másodpercekre vagyunk a végelgyengülésbeli haláltól, plusz befolyik az izzadság a száj szélén. Kettő: csajokat nézünk, ahogy elhúznak mellettünk, vagy csajokat nézünk, hogy utolérjük őket és megtudjuk, hogy Ő-e a Legjobb Nő? Ez motivál, minket, hogy kibírjuk a végéig. (Némi utalás az előző posztos álnaivitásra.)

2. Én valahol, egyetlen mondat erejéig, gondolom a Gellért-hegy környékén, megemlítettem volna a Szent-Gellért Sziklatemplomot. Beszéljünk bármilyen jellegű turistáskodásról, a sziklatemplomot kár lenne kihagyni: szerintem mindegyikünknek vannak emlékei lábfájdítóan unalmas, kötelező városkirándulásokról, melyekben egy-két kötelező templom is szerepelt, amelyekből egyedül arra emlékezünk, hogy valamilyen templomban voltunk.
Na, ez nem ilyen.

3. Budapestben az legjobb, hogy tényleg létezik az alagút fölötti hely, szemben a Lánchíddal. Ott, a magyar világegyetemünk szívében, a „0” kilométerkőnél valóban mindennek a közepén vagy. Körülötted mozog, lüktet az egész város, az ország. Ahogy letekintesz a képre, elgondolkozhatsz rajta, hogy mit jelent ez neked, hogy te hol vagy mindebben, hová tartasz. Nagy és magyar gondolatokhoz Törley pezsgő ajánlott, csak ne hagyd ott az üveget, visszafele a sövény másik oldalán van kuka.

4. Budapestben az a legjobb, amikor osztálykiránduláson vagy.  Az a legjobb, hogy a FŐváros valóban jelkép.
A Szabadság hídon jöttünk át busszal – már hazafele-irányban. Néztem az esti fényben a Gellért heggyel nyitó panorámát és abban az osztálykirándulás-végi hangulatban, amikor egyéb, normálisabb 12 éves fiúk életükben először szerelmesek lesznek a valamelyik osztálytársnőjükbe a hátsó ülések környéki bandázásban, én torokszorongva, lúdbőrőzve, büszkén, pátoszosan, megilletődve, rettenetesen komolyan azt gondoltam, azt mondogattam magamban, hogy

én  ITT  fogok lakni, én ITT fogok lakni!